Adrien szemszöge:
Másnap reggel arra keltem,hogy Marinette motyog álmában.Egy puszit nyomtam az arcára és felkeltem mellölle.
-Tikki változtass át!-kiáltotta hirtelen.A következő percben,már Katica feküdt az ágyban.Megtorpantam.
-Halálfej,hagyd....ne!Takarodj töle!Adrien...ADRiEN!-kiáltott fel és elkezdett sírni.
-Marinette!Ébredj!-ugrottam mellé és megráztam a vállát.Lassan kinyitotta a szemét.
-Nincs semmi baj.-öleltem magamhoz.-Mit álmodtál?-suttogtam a fülébe.
Nem válaszolt,csak szorosan megölelt.
-Ne engedj el.-motyogta.
-Nem akartalak.-mosolyodtam el.-Mit álmodtál bogaram?
-Halálfej megölt.-suttogta és újra eleredtek a könnyei.
-Hogy?-kérdeztem vissza döbbenten.
-Lelőtt.Mint anyukádat a bűnöző.-mondta.
-Hát,nekem több kell ahoz,hogy meghaljak!-mondtam és rámosolyogtam.
-Nagyon remélem.-mosolyodott el halványan.-Jól aludtál?
-Nagyon.Többször kéne együtt aludnunk.-vigyorodtam rá.
-Aha.-forgatta meg a szemét.-Na,gyere.Suliba kell mennünk.-pattant fel és már el is tünt a szomorúság a szeméből
-Aj,rendben.-áltam fel én is.-Te menj elsőnek.-mutattam a fürdő ajtajára.
-Oké,sietek.-azzal beviharzott a fürdőbe.Mellesleg még mindig Katica volt.
-Akkor mehetünk?-léptem ki a fürdőből.
-Aha.De inkább menj az ablakon keresztül.Anyuék nem tudják,hogy itt vagy.
-Oké.Akkor becsengetek hozzátok.-mondtam.-Plagg változtass át!
Kiugrottam az ablakon,Marinette meg lerohant a lépcsőn.
Megáltam a ház előtt,persze visszaváltoztam és becsengettem.
-Szervusz Adrien!-köszönt mosolyogva az anyukája.-Látom te se tudsz aludni.-mondta,mert még csak 7:10 volt.
-Nem,én sem tudok.Marinette még itt van?-kérdeztem,pedig tudtam a választ.
-Persze.Éppen reggelizik.Kérsz te is?-kérdezte kedvesen.
-Nem köszönöm.-mondtam,pedig olyan éhes voltam...
-Szia!-ált meg Marinette,anyukája mellett.
-Szia.-mosolyogtam rá.-Mehetünk?
-Persze.Szia anya.-intett anyukájának,és már el is indultunk.
-Ezt neked hoztam.-halászott elő a táskájából egy kakaós csigát.
-Köszi.-vettem el.-Éhen halok.
Elindultunk a suli fele,közben én a reggelimet ettem.
Hirtelen egy kocsi fékezett le a suli előtt.Pontosabban az apám kocsija.Natalie kiszált belölle és sietős léptekkel bement a suliba.
-Francba!-morogtam,amikor a Gorilla is kiszált a kocsiból és fürkészve körülnézett.Megragttam Marinette kezét és behúztam a suli oldalához úgy hogy láthattuk,hogy éppen mi történik,csak ők nem láthatnak minket.
-Gáz van mi?-kérdezte Nino.Ilyedtemben kiugrottam a suli takarásából.
-Mit csináltok itt?-kérdezte Marinette Alyától és Ninotól.
-Iskolába jövttünk.-mondta Alya.-Gáz van?
-Aha.Natalie most ment be a suliba.
-Aha.Figyi,mi előre megyünk.Ha baj van szólunk.-mondta Alya.
-Oké.-bólintottam.-Köszi szépen.
A barátaink bementek a suliba,mi meg ott maradtunk.
Alya szemszöge:
Ninoval bementünk a suliba.Natalie az osztályfőnökünkkel beszélt,mikor elhaladtunk melletük.
-Tegnap este óta nem láttuk.Ha bejön kérem szóljon nekem.-mondta.-Vagy ha esetleg látja a Dupein-Cheng lányt,mert vele látta Mr.Agreste utoljára.
-Rendbeben. Feltétlenül.-bólogatott szaporán az ofő.
Ninoval bementünk az osztályba és leültünk az első padba.
-Akkor felhívom őket.-kotortam elő a telefonomat.
-Oké.
-Szia!-hallottam Marinette hangját.
-Szia.Ne gyertek be,mert már osztályfőnökünk is titeket keres.-mondtam egy szuszra.
-Oké.Majd elhozod a leckéket?-kérdezte.
-Aha.Persze.-mondtam.-Na szia.
-Szia.-azzal letette.
Adrien szemszöge:
-Akkor mit akarsz ma csinálni?-fordult felém,miután elrakta a telefonját.
-Nem tudom.De Adrienként és Marinetteként nem mászkálhatunk.-mutattam magunkra.
-Igazad van.-mosolyodott el.
A következő percben már Katicaként állt előttem,majd én is átváltoztam.
-Akkor hova megyünk,Bogaram?-kérdeztem.
-Nem tudom.-vonta meg a vállát.
Elmosolyodtam.Bevillant egy hely,ami fontos nekünk.Vagyis fontos szerepet játszott a kapcsolatunkban.
-Kövess engem.-mosolyogtam rá és már el is indultam.
Leközzelebb egy ház tetején áltam meg.
-Miért vagyunk itt Macska?-kérdezte.
-Nem emlékszel?-kérdeztem és kinyitottam a botomat.Hidat csináltam belölle a két tető között és ráléptem.
Elmentem a közepéig,ott megáltam.
-Itt ismerkedtünk meg.-tártam szét a karomat.-Épp a képességemet próbálgattam,amikor rámesett egy pöttyös ruhás lány.-mondtam vigyorogva.
-Tényleg!-kiáltott fel döbbenten.-Ki is ment a fejemből.
-Ezért vagyok itt,hogy emlékeztesselek.-vigyorogtam rá.-Na,jössz?-nyújtottam felé a kezem.
-Most komolyan?-nézett rám értetlenül.-Én nem tudok így egyensúlyozni.-mondta.
-Ó,tényleg.-esett le,miközben visszamentem hozzá.-Na gyere.-kaptam fel a karomba.
-Mit csinálsz?-kérdezte zavartan.
-Megmutatom,milyen macskának lenni.-mondtam és megáltam a közepén.Leraktam a botra.
-Adrien le fogok esni!-mondta és mind a két kezével belekapaszkodott a karomba.
-Nem,ha rajtam múlik!-mondtam és átkaroltam a vállát.
Mikor a legkihaltabb volt Párizs,beültünk egy gyorskajáldába.Persze nem szuperhősként.
Egy félreeső asztalhoz ültünk le,hogy nyugottan beszélgethessünk.Szerencsénkre alig lézengtek a kajáldában,mert mindenki vagy suliban,vagy melóban volt.
Amikor már majdnem befejeztük az evést,kivágódott az ajtó és beviharzott rajta az apám.Amikor meglátott minket odacsörtetett az asztalunkhoz.
-Adrien,most azonnal velem jössz!-mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
-Minek kéne veled mennem?Meg amúgy is,hogy találtál meg?-kérdeztem.
Lekicsinylően elmosolyodott.
-Adrien,híres model vagy.Bármikor elrabolhatnak.A mobilod meg mindig nálad van,úgyhogy nyomkövetőt rakattam rá,hogy nyomon tudjalak követni.-mondta.Éreztem,hogy felmegy bennem a pumpa.
-Vagyis,nem volt elég a Gorilla,a mindennapos program,meg Natalie felügyelete.Még a telefonomon is nyomon kellett követned?!-akadtam ki.
-Nyugodjál meg.Most pedig hazamegyünk!-kezelt úgy,mint egy öt évest.
-Nem megyek haza.Itt maradok Marinettel.-mosolyogtam a lányra.Apa megforgatta a szemét.
-Te és az a nagy szived.Majd meglátod,hogy mennyire fölösleges a szerelem.-csóválta meg a fejét idegesen.
-Mit tudsz te az érzéseimről?!Mit tudsz te egyáltalán rólam?!-kiáltottam fel.-Hagyd,had éljem az életemet és ne szólj bele többet.-mondtam,remegve a dühtől.Hirtelen meglegyintette a kezét,ami az arcomon csattant.
A döbbenettől szóhoz sem jutottam,Marinettel ellentétben.
-Hogy ütheti meg a saját fiát!-kiabálta magából kikelve.-Nem is ismeri!De ő ígyis-úgyis szereti magát,csak nem tudja,hogyan mutassa ki.És ez ellen maga sem tesz semmi!Azt hiszi,hogy jól neveli,pedig fogalma sincs milyen egy jó szülő!Úgy kezeli mint egy robotot!
-Ne szolj bele te kis fruska.-nézett le rá lekicsinylően.-Úgy nevelem a fiamat,ahogy akarom.
-De értse meg,hogy nem is törődik vele!Nincs vele,amikor szomorú,vagy amikor boldog!Csak a háttérből parancsolgat neki.-kiabálta.
Apa már remegett a dühtől.Megragadta Marinette vállát és teljes erejéből ellökte.
A lány a lendülettől elesett és beverte a fejét egy asztalba,majd elterült a padlón.
Odafutottam hozzá.Megemeltem és láttam,hogy véres a feje.
-Hogy tehetted!-kiáltottam rá.Éreztem,hogy megtelik a szemem könnyekkel.
Mielőtt apa válaszolhatott volna kinyílt a kajálda ajtaja és egy csapat rendőr lépett be rajta.
Gondolkodás nélkül odaléptek hozzánk.
-Mr.Agreste,letartóztatjuk gyerekbántalmazásért!-mondta az egyik és lefogta apát,majd megbilincselte a kezét.
-Tessék?Hogy képzeli!Eresszen el!-kiáltotta apa és megpróbált kiszabadúli a rendőr szoritásából.
Újra kinyílt a kajálda ajataja és most 3 mentős lépett be.
Közben apát elvitték.Az egyik mentős megvizsgálta az eszméletlen Marinettet.Úgy döntöttek,hogy beviszik a korházba.
Kivitték a mentőautóhoz,én meg követtem őket.
-Vele megyek.-mondtam és beszáltam Marinette után.
-Oké,öcsi.-vonta meg a vállát a mentős.Nem nagyon figyelt rám.
Innentől felgyorsultak az események.A mentő elvitt minket a korházba,ott bevitték Marinettet egy kivizsgálásra.Én kint kellett maradjak,mert nem engedtek be.Nem sokkal később befutottak Marinette szülei.Nem kérdeztek töllem semmit,csak leültek két székre.
Mikor kinyílt annak a szobának az ajtaja ahova bevitték a barátnőmet,mindanyian felkaptuk a fejünket.
Egy fehér köpenybe öltözött férfi lépett ki az ajtón.
-Mr. és Mrs. Dupain-Cheng?-kérdezte Marinette szüleitől.
-Azok vagyunk.-mondta az apukája.
-A lányuk jól van.Van egy kis zúzódás a fején,de helyre jön.Még nem ébredt fel,de bemehetnek hozzá.-még be sem fejezte,a szülők máris beléptek.
-Én is bemehetek?-kérdeztem.Az orvos végigmért.
-Ismered?-kérdezte.
-A barátnőm.-mondtam.
-Csak tessék.-lépett el az ajtótól.
Egy hófehér szoba fogadott.Szemben két ablak,jobb és bal oldalon 1-1 ágy.A bal oldalin ott feküdt Marinette.A szülei ott áltak az ágy mellett és a kezét fogták.
Én is odaléptem.Leültem az ágy melletti székre.A komódon ott pihent Marinette ruhája és a kis táskája.
-Sajnálom.-motyogtam.
-Nincs mit,Adrien.-mondta könnyes szemmel az anyukája.-Nem a te hibád volt.-suttogta.
-De ha nem lett volna velem,akkor nem lennénk itt.-mondtam és éreztem,hogy megint megtelik a szemem könnyel.
-Adrien.Amióta vele vagy,Marinette majd' kicsattan az örömtől.Boldogá teszed és ez minket is azzá tesz.-mlndta az apja.-Nincs miért okolnod magad.Fel fog épülni és minden jó lesz ismét.
Nem tudtam elhinni,hogy Marinettenek ilyen jó szülei vannak.Bárcsak nekem is ilyen apám lenne.Csak most az enyém jelenleg a rendőrségen van.
-Adrien vigyázol rá egy percet,ameddig mi kimegyünk és megkeressük az orvosát?-ált fel hirtelen az anyuka.Megdöbentett,hogy rám merik még bízni a lányukat.
-Persze.Menjenek csak.-mondtam.A szülők kimentek én meg megragadtam Marinette kistáskáját.
-Azt hittem,már sosem mennek ki!-röppent elő Tikki.
-Ja,én is!-mondta Plagg.-Gyerek,ne sírjál már!-nézett rám.
-Nem sírok!-töröltem le gyorsan a könnyeimet.-Ugye jól lesz?
-Persze.Ahogy mondta a doki:csak egy kis zúzódás.-mondta Tikki és bátorítóan rámmosolygott.
-Remélem hama...-nem tudtam befejezni a mondatomat,mert Marinettenek kipattantak a szemei és nagy lendülettel felült.
-Marinette!-kiáltottam fel és magamhoz öleltem a lány.
-Adien,megfolytasz.-mondta mosolyogva.
-Nem érdekel.Nem engedlek el soha többet.-mondtam és éreztem,hogy megint megtelik a szemem könnyel.
-Hol vagyunk?-kérdezte.
-A korházban.Apa nekilökött egy asztalnak,mire elájultál.-mondtam és mégerősebben szorítottam magamhoz.
-Ja.Aha.Emlékszek.Mi lett vele?-kérdezte,miközben kibontakozott az ölelésből.
-Elvitték a rendőrök.Biztos a pénztáros hívta a rendőröket.-gondoltam vissza az eseményekre.
-Biztos.-vonta meg a vállát.
-Köszi,hogy megvédtél.-fogtam meg a kezét.
-Te is megvédtél már számtalanszor.-szorította meg a kezemet.-Most rajtam volt a sor.
-Kicsim!Jól vagy!-nyílt ki hirtelen a szoba ajtaj.Marinette szülei berohantak rajta és megölelték lányukat.
-Igen.Jól vagyok.-mondta.
-Az orvos azt mondta,hogy holnap reggel hazamehetsz.Addig bent tartanak.-mondta az apja.
-Bent maradok vele!-mondtam rögtön.
-Köszönjük Adrien.-mosolygott rám az anyuka.-Akkor mi hazamegyünk,de reggel értetek jövünk.-áltak fel.
-Rendben.-mosolygott rájuk Marinette.
-Akkor sziasztok,gyerekek.-intett egyet még utólag Marinette apukája.
-Szerbusztok gyerekek!-lépett be a Mester az ajtón.
-Jó napot.-mondtuk egyszerre.Marinette az ágyban ült,én meg egy széken foglaltam helyet.
-Hallottam mi történt.-mondta.-Jól vagytok?
-Mostmár igen.-mondta Marinette.
-Mi lesz apával?-kérdeztem.Már nagyon fúrta az oldalamat ez a kérdés.
-Valószínüleg bezárják.De biztosat csak a tárgyalás után mondhatok.-mondta.Ledöbbentem.
-Akkor nem kell elköltöznünk?-kérdezte Marinette.Örülök,hogy felfogta a lényeget.
-Nem.Nem kell.-mosolyodott el a Master.
-És velem mi lesz?-kérdeztem.Nem akartam visszamenni az othonomba.
-Hát,erről te döntesz.-vonta meg a vállát a Mester.-Már 16 éves vagy.Szerintem elég idős vagy ahoz,hogy saját lakásban élj.-mondta.
-De miből fogok lakást venni?-kérdeztem.
-Ha jól tudom,ameddig apád börtönben lesz addig ideiglenesen tied az összes vagyona.-mondta a Master.
Hirtelen kopogtak.
-Hahó!Itt van Marinette?-dugta be Alya a fejét az ajtón.
-Igen!Gyertek be.-intett Marinette a barátainknak.
-Na,mi a szitu?-nyitotta ki teljesen az ajtót Nino.-Ó,jó napot!-intett a Masternek.
-Zavarunk?-kérdezte Alya.
-Nem.Gyertek csak be,én már menni készültem.-ált fel a Mester.-Szerbusztok!
-Ő ki volt?-kérdezt Alya.
-Nem fontos.-legyintettem.-Mi volt a suliban?
-Hát...az osztályfőnök mindenkit kikérdezett,hogy mikor látott utoljára és,hogy esetleg nem tudjuk,hogy hol vagy.-mesélte Nino.
-Nyugi,nem mondtunk semmit.De most ti mondjátok el,hogy,hogy került Marinette korházba.
-Röviden annyi,hogy apa fellökte Marinettet,mert őszintén megmondta,hogy nem is törődik velem.-mondtam.
-Most hol van Mr.Ageste?-kérdezte Alya.
-Nem fogjátok elhinni!Lecsukták.-mondtam.
-Mi van?-döbbent le Nino.-Meddig?
-Még nem lehet tudni,majd csak a tárgyalás után.
-És veled mi lesz?-kérdezte Alya.
-Veszek egy lakást és ott fogok élni,mint egy normális gyerek.-vontam meg a vállamat.-Vagyis egy majdnem normális gyerek.