Adrien szemszöge:
Mikor hazaértem éreztem,hogy baromira fáj a fejem.
A szobámba szó szerin beesetem.Ledőltem az ágyamra.
-Szarul nézel ki gyerek.-röppent elő Plagg.-Jól érzed magad?
-Nem...-nyögtem.Majd megfulladtam,annyira szorított a torkom.A fejem fájt,teljesen le voltam gyengülve.
-Orovost kéne hívni...-mondta Plagg.
-Ja.Csak félek ha felkelek,összeesek.-magyaráztam és magamra szenvedtem a takarót.
-Gyerek,telefon!-dobta az ágyamra a telefonomat.
-Kösz.-emeltem fel.Apa-ez ált a kijelzőn.-Francba.-suttogtam mielőtt fogadtam volna a hívást.
-Szia apa.-mondtam.
-Szerbusz Adrien.Mindem rendben volt az iskolában?-kérdezte.Ezen elcsodálkoztam.1-minek kérdi meg telefonon keresztül,ha ugyan abban az épületben vagyunk?
2-mióta érdekli,hogy mi van velem.
-Jó volt.-préseltem ki magamból ezt a két szót.
-Örülök neki.Szóval azért hívlak,mert Natalie-val elutaztunk Londomba egy divatbemutatóra és a hét végéig nem is térünk vissza.Megbíztam a sofőrödet,hogy vigyen el mindenhova ahova kell.
-Aha.-bólintottam.
-Akkor szerbusz.-köszönt el.
-Szia.-kinyomtam még mielőtt rámjött volna egy köhögőroham.
-Na mi van?-tömött a szájába egy adag sajtot.
-Apa nem lesz a hét végéig.-mondtam két köhögés között.
-Hurá!Csapunk majd egy nagy partit.-örvendezett.
-Nem feledkezel meg arról,hogy jelenleg beszélni is alig tudok?-kérdeztem rekedten.
-Akkor majd valaki más fogja megszervezni.-kacsintott rám Plagg.Hát persze,hogy Marinettre gondolt.-Gondoltál már arra,hogy hogyan fogod meghívni?
-Nem.-mondtam őszintén.-De te is tudod,hogy nem olyan mint Chloè.Marinette inkább az egyszerü dolgokért van odáig.De majd kitalálom.Csak nem most.Mindjárt kiköpöm a tüdőmet.
-Hívd el most ide.-mondta Plagg.
-Miért?Egész nap vele voltam.Szerintem egyedül szeretne...-itt megint rámjött a köhögőroham.
-Én inkább idehívom.-mondta és bepötyögött valamit a telefonomba.-Oké,úton van.-mondta két percel később.
-Mi van?-kérdeztem és felültem,de rögtön visszaestem.-Nem akarom,hogy így lásson.
-Gyerek.Neked kell valaki aki gondodat viseli,mert te látszólag nem tudod.Úgyhogy majd a barátnőd segít.-mondta.Hm.Palgg ilyen is tud lenni.Nem tagadom,meglepett.
-Te jól vagy?-kérdeztem.
-Nem tudom.-vonta meg a vállát.-Lehet,hogy megfertőztél a betehségeddel.
Hírtelen kopogtatást hallottam az ablakomon.Odapillantottam és Marinettet láttam Katica jelmezében.Kecsesen beugrott a szobámba.Gondolkodás nélkül odasietett hozzám.
-Nem tagadom,nem nézel ki valami jól.-mondta és a jelmezes kezét a homlokomhoz rakta.
-Én is örülök neked.-mosolyogtam rá bágyadtan.
-Van itt valami gyógyszer?-kérdezte.
-Nem tudom.-vallottam be.
-Gondoltam.Figyi,amíg visszajövök feküdje le,takarózz be és szerezz párnákat,majd tedd a fejed alá.-mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
-Hova mész?-kérdeztem.
-A gyógyszertárba.-mondta és máris az ablaknál termedt.-Öt perc és itt vagyok .-azzal kiugrott Párizs utcáira.
-Min mosolyogsz?-kérdezte Plagg.Hm.Észre se vettem,hogy sunyi vigyor ült ki az arcomra.
-Semmin.-legyintettem.
Mikor Karica visszaért a melkasom majd' kiszakadt,annyira köhögtem.
-Tessék,papírzsepi,orrspray, lázcsíllapító és valami köhögés elleni cucc.-pakolta ki sorba az imént felsoroltakat.
Visszaváltozott Marinetté és alkapta a kis kwamiját.
-Apukád ithom van?-kérdezte meg végül.
-Nincs.-mondta helyettem Plagg.-Miért szerinted ha itt van akkor szólok neked?-kérdeztem,de hirtelen észbe kapott.-Ne értsd félre.Arra gondoltam,hogy...
-Hogyha itt van akkor nem hívnál,mert lehet,hogy lebukunk.-mondta mosolyogva Marinette.-Értettem.Nem kell elmagyaráznod.
-Ja,oké.
-A konyhában találok kanalat?-kérdezte Marinette.
-Aha khm,ott van a lépcsőtől balra.Most khm asszem' nincs ott senki.-mondtam és majd' megfulladtam.
-Oké.-mondta mosolyogva és egy puszit nyomott a homlokomra,majd lesietett a konyhába.Tikki odaröppent Plagg mellé.
Halkan mondott neki valamit,mire Plagg mosolyogva válaszolt neki.
-Tikki,bújj el!-rohant be a szobába Marinette.A kwamik elbújtak a fiókomba.
Marinette felrohant a galériámba és bebújt a fotel mögé.
-Adrien.Hallottam,hogy valaki mászkál a házban.-lépett be a Gorilla.
-Én nem hallottam semmit.-kamuztam.
-Pedig láttam,hogy ide jött be.-bizonygatta.
-Ide nem jött be senki.-vontam meg a vállam.
-Rendben.-mondta azzal kiment a szobából.Enyit a jó testőrről.
Marinette előbujt a fotel mögül és lemászott.Elővette a kanalat és kitöltött valamit.
-Vedd be.-mondta és felém tartotta.Megszagoltam és elfintorodtam.
-Nem.-mondtam.
-De be kell venned.Másképp szarul fogod magad érezni.-mondta és közelebb tolta a számhoz.
-De nincs jó szaga!-mondtam nyűgösen és konokul összezártam a számat.
-Esküszöm,olyan vagy mint egy ötéves!-kiáltott fel.Aztán hirtelen felragyogott az arca.-Ha beveszed kapsz valami édességet.
Értetlenül meredtem rá.Ez most komolyan ötévesnek néz?Habár jól esne valami édesség...NEM!Nem fogom magamat megalázni és belemenni a játékába.
-Naaa!Adrien!-nógatott.
-Nem.Inkább meghalok.-mondtam.
-Akkor ki lesz Katica társa?-kérdezte.Felpillantottam rá.Mosolyogva nézett.Aj,de szeretem...
-Jolvan.De csak Párizs miatt.-meg miattad.Tettem hozzá magamban.
-Okos cica.-azzal a számba nyomta a kanalat.Amint megéreztem a gyógyszer ízét,majdnem visszaköptem.Fintorogva nyeltem le.
-Akkor most egy képet a rajongóidank.-azzal felém fordította a telefonja kameráját.
-Nem mered.-mondtam.A torkomat marta a gyógyszer.Hirtelen a fényképező kattanását hallottam.
-Nagyon dögös.-kuncogott fel.
-Lássam.-azzal felém tartotta a telefonját.Hát...igen.Szörnyen néztem ki rajta.
-Vajon Chloè mit szólna ha látná.-gondolkozott hangosan.A gondolattól elröhögtem magam.-Elküldhetem neki?
-Küldjed!-vontam meg a vállam.-De névtelenül.-tettem hozzá,mert nem akartam nagy bajt.
Hirtelen kínos csend telepedett ránk.
-Mi van apáddal?-kérdezte hirtelen.Ja,igen Halálfej.Teljesen kiment a fejemből.
-Nem tudom.El van magának.Már több napja nem is beszéltünk,csak ma hívott,hogy elutazott Londonba.-mondtam.-Várjunkcsak.Nincs itthon,ezért simán megnézhetnénk azt a titkos szobát.-azzal kipattantam az ágyamból.
Jó nem olyan gyorsan,de egy beteghez képest igen.Megragattam Marinette karját és elkezdtem az ajtó fele húzni.
-Mi van?Beteg vagy!Megálni se tudsz a lábadon.-mondta Marinette.
Mikor az ajtóhoz értünk megtántorodtam,de mázlimra elkaptam az ajtófélfát.
-Megmondtam.Gyere vissza mielőtt még orra esel.-motyogta.
-Aranyos vagy,mikor agódsz értem.-suttogtam a fülébe,mire elvörösödött.
-Ne gyere ilyen közel hozzám,mert én is elkapom.-mondta és eltolt magától.
-Á,nem hiszem,hogy ennyitől elkapod.Max ha leköhöglek,vagy ha megcsókollak.-mosolyogtam rá.Válaszra sem méltatott,csak megforgatta a szemét.
-Na menjünk,mert már engem is érdekel.-húzott ki a szobámból.-Gyertek ti is.-intett a kwamiknak.
Egy perc múlva már apa dolgozója előtt áltunk.Megfogtam a kilincset és lenyomtam.
-Francba!Be van zárva.-szidkozódtam.
-Hagyd,majd én.-azzal Plagg átröppent az ajtón.Halk kattanást hallottunk,majd kinyílt az ajtó.
-Menjünk.-mondtam.Megfogtam Marinette kezét és rákulcsoltam az újjaimat.
Beléptünk a szobába.Félhomály uralkodott.Minden takaros rendben volt.
-Ott.-mutatott elörre Marinette ahol anya képe volt.
Mindanyian odamentünk.
-Nagyon szép anyukád volt.-suttogta.
-Majdnem olyan szép mint te.-mondtam,kedvesen megszorítva a kezét.
-Jó,kinyitom,mielőtt még elhányom magam.-motyogta Plagg.
-Itt találtam a múltok egy szuperhősös könyvet.-motyogtam.-Csak elveszettem.
-Nem veszetted el.Lilla ellopta tölled, én meg Tikki unszolására elvettem tölle és elvittem a Mesterhez.-magyarázta Marinette.
-Azt hittem,hogy elvesztettem és büntudatom volt miatta.-mondtam döbbenten.Közben Marinette a széfet nézte.
-Nézd csak!-mutatott a felső polcra.Egy kis doboz volt benyomva anya fényképe mögé.
Eltoltam anya képét és kivettem azt a dobozt.
-Ez szakasztott olyan,mint...
-Mint a talizmános doboz.-fejeztem be Marinette mondatját.
-Nyisd ki.-bíztatott.
-Ez Halálfej talizmánja...-motyogtam.
-Wow.Kölyök ez nagy fogás.-suttogta Plagg.
-Mit csináljunk vele?-kérdezte Marinette.
-Ti mit csináltok itt?-kérdezte egy hang a hátunk mögül.
Ilyedten kaptuk hátra a fejünket.