Adrien szemszöge:
A szobámban ültem és vártam Alyát,mikor megszólalt a telefonom.
-Haló!Itt Adrien Agreste.-szóltam bele.
-Szia Adrien.Tudom,már ott kéne lennem,de sajnos nem tudok menni,mert lázam van és anyukám nem enged ki a házból.Nem érti,hogy ez fontos...-mondta orhangon Alya.
-Aha.Értem.Akkor...-mondtam zavartan.
-Az előbb beszéltem Marinettel,aki felajánlotta,hogy elmegy hozzád hejettem és segít megcsinálni.Persze nem akartam ezzel terhelni,de ragaszkodott hozzá,hogy segít.
-Akkor mikor jön?-kérdeztem.Közben Plagg a vállamról halgatta a beszélgetésünket.
-Már úton van.Kb 10 perc és ott lesz.
-Rendben.Jobbulást.-mondtam.
-Köszi.Szia.
-Szia.
-Milyen kedves Marinettetől,hogy segít.-mondta Plagg megnyomva ,,kedves" szót.
-Nem értem mit akarsz ezzel mondani.-mondtam közömbösen.
-Jaj,ne csináld Adrien.Nem feltünő,hogy Marinette csak úgy segít?-kérdezte.
-Nem,mert Alya a barátnője és a barátok általában segítenek egymásnak.
-Aha.Persze.De nem tudom,hogy feltünt-e de Marinette eléggé hasonlít Katicára.Mármint,ugyanolyan a hajuk,a szemük meg a vonásaik is.
-Tényleg.Észre se vettem.-döbbentem le.
-Ezért vagyok itt,hogy segítsek megtalálni a szerelmedet.Persze,csak akkor ha kapok sajtot.-mondta vigyorogva.
-Ott van a táskámban.-mondtam.Hogy nem vettem ezt eddig észre?!A sötét hajuk,a kék szemük...
-Adrien!Itt van az osztálytársad!-hallottam Natalie hangját.Egy perc múlva bent ált a szobámban,az oldalán a megszeppent Marinettetel.
Marinette szemszöge:
Alyával abban maradtunk,hogy ő felhívja Adrient és beadja neki,hogy megfázott és nem mehet el hozzá.Utána bedobja,hogy én szívesen segítek.Mikor öt perce beszéltünk azt mondta minden a terv szerint halad.
Feszengve indultam el othonról.Pár perc alatt megtettem az utat,Adrienék házához.
-Gyerünk Marinette.Nyomd meg a csengőt.-bíztatott Tikki a táskámból.
-De mi van ha leégetem magam és megutál.Vagy ha azt hiszi,hogy bolond vagyok.Mi lesz ha mondjuk rányomok egy tubus festéket.Vagy ha...
-Elég Marinette!Csak menj be és légy az a fantasztikus lány aki általában vagy.-mondta bátorítóan.
-Köszi.-mondtam mosolyogva és megnyomtam a csengőt.
Mr.Agreste titkárnője vezetett fel Adrien szobájába.Mikor megláttam, ott az ablak előtt azt hittem menten összeesek.A napfény rásütött az arcára,és felragyogtatta zöld szemeit.
-Szia!-mondta mosolyogva.
-Szia.-mondtam halkan.Az a nő aki az előbb felkisért már nem volt sehol.
-Mivel kezdjük?-kérdezte Adrien.Vettem egy mély levegőt és visszagondoltam Tikki bátorító szavaira.Igaza van!Meg tudom csinálni.
-Először is,azt kéne megbeszélnünk,hogy mi legyen a plakáton.-mondtam egy szuszra.-Vagyis te kell eldöntsed,mert nekem...vagyis Alyának mindegy!
-Oké.-bólintott egyet és odalépett az íróasztalához.
Adrien szemszöge:
Igaza volt Plaggnek.Nagyon hasonlított Katicára.Csak nem volt olyan gúnyos és szeszéjes.Ami nem is olyan nagy baj.
Kivettem pár dolgot az íróasztalomból,ami kelhet a plakáthoz.
Marinette fogta a kartont és a többi cuccot és letette a földre.Kérdőn néztem rá,mire zavartan elmosolyodott.
-Tudod,én így könnybben tudok dolgozni.-mondta.-Meg így mind a ketten hozzáférünk.
-Igazad van.Akkor kezdjük.
Egy óra alatt megcsináltuk a plakát felét.Marinette nagyon szépen rajzolt és mindent olyan művészien csinált.Mikor véletlenül hozzáért a kezemhez,gyorsan hátrahúzódott és lesütötte a szemét.Az arca vörös volt,de nagyon aranyos volt még így is.Tök jó lenne ha ő lenne Katica...
Elmélyülten dolgoztunk és nem sokat beszéltünk.
-Te is hallottad?-kérdezte egyszercsak Marinette.
-Mit?
-Nem tudom.Kintről jött...-ekkor én is meghallottam.Mintha valaki kiabált volna.
-Gyere.Nézzük meg!-mondtam és felpattantam.Plagg a felsőm alól figyelt minket.
-Oké.Menjünk.-mondta zavartan Marinette.
Együtt kiléptünk a szobából és végigsiettünk a folyosón.Az utunk apám dolgozószobájához vezetett.
Bekukkantottam az ajtón és teljesen ledöbbentem.Anya képe mögött (ami mögött a múltkor a könyvet találtam) egy titkos szoba volt megnyitva.
-Nem érdekel Noroo!Szükségem van a talizmánjaikra!-hallottam apám hangját.
Beléptem a dolgozójába,magammmal sodorva Marinettet is.Megragattam a kezét és odahúztam a titkos ajtóhoz.
Bent gyér fény szűrődött be valahonan.A szoba közepén egy alak ált,mellette egy kis lény lebegett.
-Egy kwaim!-suttogtuk Marinettel egyszerre.Csodálkozva néztünk össze.
-Noroo változtass át!-hallottuk megint azt a hangot.-Ideje új áldozatokat keresni kicsi pillangóim.
A helységet fény árasztotta el,és milliónyi pillangó röppent fel a levegőbe.
-Halálfej!-ismertem fel.De ez nem lehet!Mi a frászt keres Halálfej az én házamban.Csak ha Halálfej nem az....én apám.
Egy hirtelen mozdulattal megfordultam és elkezdtem rohanni.
-Várj!Ne siess!-suttogta Marinette mögüllem.Ja tényleg.Fogtam a kezét,ezért végigvonszoltam a lakáson.
Mikor a szobámba értünk leroskadtam az ágyra.Hogy tehtette ezt apa!Megőrült?!
-Jól vagy?-kérdezte Marinette.Felnéztem rá.Az arcáról ordított,hogy mennyire aggódik értem.
-Nem...-sóhajtottam fel.
Leült a földre töröküllésben.
-Honnan tudtad,hogy az egy kwami?-kérdezte hirtelen.Elsápadtam.
-És te?-kérdeztem vissza.Ő se válaszolt,habár nem is volt ideje,mert kintről hangos kiáltások szűrődtek be.Mind a ketten felpattantunk.
-Én...most,ööö kimegyek a mosdóba!-dobtam be az adu ászt.
-Jó...menj csak.-hagyta rám és az ablakhoz rohant.
Magamra zártam az ajtót.
-Plagg változtass át!-kiáltottam és éreztem,hogy körbevesz az erő.Egy másodperc múlva már Feket Macska voltam.Kiugrottam az ablakon és átlendültem a tetőre.
-Szia Macska!-hallottam magam mellöl Katica hangját.
-Szia.Halálfej megint aktív.
-Látom.Talán nem ártana megkeresni.-mondta Katica elgondolkodva.
-Nem szükséges.Én tudom,hogy hol van.-mondtam,de amint kimondtam megbántam.Katica hirtelen elsápadt és elkezdett hátrálni.
-Honnan tudod?-kérdezte gyanakvóan.
-Az most nem fontos.Gyere,dolgunk van.-mondtam zavartan.Nem hazudhatok neki.
Katica megvonta a vállát és átlendült egy háztetőre,onnan futva tette meg a távot,a tető széléig.
Mint egy villám úgy érkezett meg a csatatérre.Lazán ért földet,mintha gumiból lenne.
Az akumatizált lány,közben javában pusztított.Mikor egy ember felé tartotta a kezét,fénysugár tört ki belölle,ami egyenesen a kiszemelt felé száguldott.Mikor célba ért a fény,az áldozat elkezdett üvölteni és elfutott.
-Én vagyok Rémálom,és mátol kezdve én parancsolok nektek!-mondta vigyorogva.
-Nem parancsolhatsz nekünk!-kiáltotta egy ember.
-Ó,igen?-és egy fénysugárt küldött az ember felé.Az elsápadt és összerogyott.
Ekkor fordult felénk.Gonoszan elvigyorodott,amitől hátborzongatóan nézett ki.
-Katica!Felete Macska!Üdv nektek!Remélem olyan rettenthetetlenek vagytok az álmotokban is,mint a valóságban.Mert ha nem,végetek.-azzal Katica felé lőtt egy fénysugárt.
Az ügyesen elugrott elölle.
-Szép próbálkozás!-mondta gúnyosan.Azzal átugrott a lány feje felett és yo-yójával megragatta a lány derekát és lehúzta a földre.Körécsavarta a yo-yó kötelét és meghúzta.Rémálom csak türte.Nem mozdult,csak várt.Katicának szerintem nem tünt fel,mert kacéran odalépkedett elé és a gyűrüért nyúlt.
Abban a pillanatban a lány egy újabb fénycsóvát küldött felé,ami el is találta.A lányról leesett a kötél,Katica meg hátrahanyatlott.
Odaugrottam mellé és védelmezően eléáltam.Rémálom mosolyogva közeledett felém,amikor meghallottam Katica halk hangját .
-Ne...kérlek!Ne tedd ezt...én...én...-és elkezdtek hullani a könnyei.
Megragadtam a derekát és a vállamra dobtam.
Biztos helyre vittem Katicát,közben végig motyogott.Az ablakomon keresztül beugrotttam a szobámba.Kulcsra zártam az ajtót és leraktam Katicát az ágyamra.
Maga elé bámult és néha meg-megszólalt,mintha beszélne valakivel.
-Kérlek ne...én..szeretlek...de én vagyok Katica...ne...-és újból megrázkódott a sírástól.
Nem tudtam,hogy mit tegyek vele,ezért berohantam a fürdőszobába és visszaváltoztam.Ki tudja,csak azért,mert látszólag nem érzékel,még láthat.
-Mi van kölyök?-röppent mellém Plagg.
-Katicát kiütötték.-mondtam idegesen.Plagg az ajtó felé röppent és kipillantott a résen.
-Nyugottan kimehetsz.Nem fog észrevenni.-mondta nyugodtan.
-Oké.-kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta.Most hogy visszaváltoztam,nem tudtam egy kicsikét nem mosolyogni.Katica a szobámban van!!Jó önkívüli állapotban,de akkor is itt van nálam.
-Adrien...-suttogta.Megmerevedtem.Jól hallottam vajon?Az én nevemet motyogta.-Szeretlek...teljes szívemből...ne hagyj itt...Adrien...szeretlek!