Amit emberi szemmel nem láthatunk/BEFEJEZETT/

9. fejezet

Délután egyre beszéltük meg ezt a beszélgetést. Ugyanis előtte vettem egy forró zuhanyt, megszárítottam megint a hajam, vasaltam és sminkeltem is halványan. És a nagy dilemma...

Kereshettem megint ruhát...

Így is nehéz volt találnom valamit, ami megfelelt a stílusomnak. De nem szabad máris feladni, nyugtatgattam maga. Csak lesz itt valami...

-Fhuhhh...- fújtattam egy nagyot.- Oké.- léptem a szekrény elé egy szál törölközőben, hogy most ruhát keresek magamnak.

Kutattam a szekrényben és a rózsaszín minden árnyalatában találtam mindenféle ruhát. Túrtam beljebb és beljebb a szekrénybe, majd végre a kezembe akadt egy fekete farmer.

Csodálatosan volt kiszakadva mindenhol. A térden nagyobb szakadás, a nadrág szára rojtos és szakadt. Imádtam, első pillanattól. Ez az én stílusom.

A farmer után találtam egy fekete haskivillantós, ujjatlan felsőt. Azért mégis csak október van... Kerestem tovább, míg végül a szekrény alján nem találtam egy fekete bő pulcsit. Egy fehér mondat volt csak ráírva. ,,No problem". Igazán viccesnek és cinikusnak tartottam, így ebből a szempontból sem volt kérdés, hogy ezt bizony fel fogom venni.

Mivel ez a felső már nem kötött volt, muszáj voltam keresni egy melltartót is. Csak rózsaszín volt és ráadásul a méretemben egy sem. Szóval inkább felvettem egy picit kisebbet, mint nagyobbat. Meg persze alsónemű is csak rózsaszín volt. Lassan beleőrülök ebbe a színbe...

Kiléptem óvatosan a folyosóra. Körbenéztem, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Elindultam a lépcső felé, lementem rajta és az irányt az étkező felé vettem. Már messziről hallottam a hangokat és az illatokat.

Eddig erre annyira nem figyeltem. Sosem tűnt fel, hogy hegyezem a fülem a legkisebb neszekre is és szaglászok. Csak most tűnnek fel ezek az apró dolgok, miután már be lettem részben avatva a helyzetbe.

Megálltam az étkező előtt és a kilincsre tettem a kezem. Beszívtam a levegőt, majd hosszasan kifújtam. 

Bentről éreztem már David és Adrian jellegzetes illatát. Talán nem voltam még felkészülve arra, hogy újra David szemébe nézzek. Szégyelltem magam, Adrian mondjon akármit is. 

Hallottam bentről a felcsendülő édes nevetést. Ez biztosan Adrian lesz. Nincs az a lány, aki ebbe a nevetésbe ne tudna bele szeretni. Tuti egy nőcsábász ez a srác, csak még nem tudok róla.

Lenyomtam a kilincset és beléptem a tágas szobába.

Azonnal csend lett és mind a két személy, aki a helyiségben tartózkodott, elhallgatott és feszülten figyelt engem.

Zavartan odasétáltam a választható ételekhez és egy tálcára levest, majd valami rizses dolgot is tettem, ami jól nézett ki.

Odamentem az asztalhoz és nem tudtam, hová üljek. Hatalmas volt, David az egyik végén ült, asztalfőként, Adrian pedig a balján ült. Nem messze tőlük ültem le, hogy azért ne is zavarjak nekik és ne is legyen annyira furcsa.

-Jó étvágyat.-mondtam és neki láttam enni.

-Viszont kívánom.-mondta David.- Adrian beszámolt a ti kis... Fürdőzésetekről.

Majdnem félre nyeltem, de tökéletesen uraltam a helyzetet, ezért semleges arcot vágtam.

-Ha készen állsz rá, nagyon szívesen megtanítanánk neked, hogyan irányítsd az átváltozásodat. Hisz nemsokára telihold és nem lesz valami szép látvány, ha nem tudod irányítani...

Letettem a kanalamat és Davidre néztem.

-Ez alatt pontosan mit ért?- kérdeztem komoran.

-A tegnapi kis... Balhé, mondhatjuk így, szerintem semmi nem lesz ahhoz képest, ami teliholdkor fog nálad történni.

-Mármint?- kérdeztem.

-Mint gondolom Adrian is mondta, nem vagy átlagos. Nem olyan farkas vagy, mint a többi. De ez még nem biztos annyira. Egyenlőre nem tudunk sok mindent rólad, szóval nagyon örülnénk annak, ha együtt működő lennél.

Átgondoltam a hallottakat, majd gyorsan aprót bólintottam.

-Rendben.- mondtam.

Hisz mi más választásom van? Bele kell ebbe az őrült dologba törődnöm, mert bármennyire is próbálok ellene ellenkezni, a tények magukért beszélnek. Úgy látszik tényleg farkas vagyok...

-Segítek, amiben csak tudok.-néztem Davidre komolyan.

-Remek.-csapta össze boldogan két tenyerét.-Ebéd után elhozatjuk az embereinkkel az összes dolgokat otthonról, közben pedig mi elmegyünk bevásárolni szoba és ruhák terén is.- mosolygott rám kedvesen.

-Köszönöm.- mondtam semleges arccal.

David csak nézett rám és csodálkozó arcot vágott.

-Annyira csodás ez a magatartás benned.-mondta hitetlenkedve.- Olyan gyönyörűen, kecsesen tartod magad, közben jéghideg és parancsoló vagy.- alaposan nézte meg az arcomat. Adrian is engem figyelt, majd Daviddal összenéztek.

-Az nem lehet igaz?-kérdezte Adrian.

-Nem tudom.- mondta komoran David.- Ha ránézek akkor azonnal engedelmeskednék neki, minden szavát követném, nem mernék neki nemet mondani...

-És te még csak nem is vagy farkas...- mondta Adrian.- Akkor képzeld engem mennyire feszélyez a jelenléte...

-Nem zárnám akkor ki ezt a lehetőséget sem.- mondta David komolyan.

-Khmmmm...-köszörültem meg a torkomat.- Miről van szó?

Azt eddig leszűrtem, hogy rólam beszélnek. Viszont még mindig kusza ez nekem, szóval nem igazán értem, hogy mire akartak ezzel kilyukadni.

David és Adrian rám néztek, majd egymásra. Adrian a tányérja tartalmát kezdte el turkálni, míg David a szemembe nézett.

-Van esély arra, hogy született alfa vagy.