Amit emberi szemmel nem láthatunk/BEFEJEZETT/

24. fejezet

-Egyszerűen őrültek!- mondta Adrian kiakadva.

Egy szobába vonultunk el, miután rendbe raktuk a csata utáni dolgokat. A halottakat az ikrek intézték.

Kiderült, hogy ők azért nem harcoltak, mert az épület másik szárnyában is támadtak és ott voltak a gyerekek is. Védték őket, az intézet másik része pedig ott harcolt, ahol mi, csak ők nem élték túl...

Maradunk éjszakára, egy közös szobát kértünk a srácokkal, mondván együtt jobb. Persze az ötlet adója ki más is lett volna, mint Will.

De lényegében ha azt nézzük, végülis igaza volt, nem tudni, hogy ezek után, ami az orvosi szobában lezajlott le, mi lesz.

-Adrian!- szólt rá Claire.

-De igaza van.- tette fel mind a két kezét Will.

-Csak valószínűleg összezavarodtak egy kicsit ezután a nagy csata után, sokat veszítettek, az intézet vezetőjét, Jamest, mellesleg Anat és Joset is!-mondta Claire.

-De hülyeség volt az, amit mondott Lotus. Na meg az ikrek. Adam és Alex azt sem tudják már, hogy mi van. Megkattantak ők is, ráadásul most a nyakukon maradt három gyerek!- vágott vissza Adrian.

-Akkor most mindenki nyugodjon le a picsába!- szólaltam meg végre, de elég indulatosan.

Mindenki egyszerre lett csöndben. Claire és Will zavartan néztek rám, ám Adrian csak a padlót nézte meredten.

-Mondom mi lesz.- mondtam közbevágást nem tűrő hangon.- Lemegyünk vacsorázni, igen, eszünk velük. Fáradtak, éhesek és koszosak vagyunk. Miután ettünk, elmegyünk sorban fürdeni. A fiúknak nem tart olyan sokáig, bár titeket ismerve tovább maradtok bent mint mi.- mondtam egyszerűen. Claire az orra alatt mosolygott és alig bírta visszatartani a nevetést.- Megbeszélünk ezek után egy holnapi indulást, vagy ha kell akkor még maradunk és segítünk. Most segítségre van szükségük, akármit is mondtak vagy tettek nekünk, illetve ellenünk. Megmentettük őket, ezt ők is tudják nagyon jól, jönnek nekünk. Ügyesen kell forgatni a kockákat és végül minden a helyére passzol. Lotusszal beszélek majd, hogy mit látott, minél többet kiszedek belőle. De ezt sem ma valószínűleg. Totál ki van ő is, akármit is látott.

Mindenki csöndben hallgatott és átgondolták amit mondtam.

-Valószínüleg ez lesz a legjobb megoldás.- értett először egyet Will, amin meg is lepődtem.

-Akkor menjünk enni, mert éhen halok!- mondtam az ágyra csapva.

-Te mikor nem vagy éhes?- kérdezte röhögve Adrian.

-Még egy ilyen beszólás és addig éltél!- álltam fel és fenyegetően rámutattam mutató ujjammal.

-Kihívás elfogadva.- olyan közel állt meg hozzám, hogy tisztán éreztem a lehelletét az arcomon és beleremegett az egész testem.

Mi folyik itt???????

-Akkor menjünk enni, mielőtt ebből kölykök lennének.- forgatta a szemét Will.

-Tesó jól tudod mi a helyzet.- nevetett zavartan Adrian.

-Jah...- villant be valami Willnek.- Vágom.- mosolygott rá féloldalasan és sajnálkozón.

És ez mi????? Mi a franc történik körülöttem, hogy semmit nem értek???

-Akkor menjünk.- köhintett Adrian zavartan.

Adrian zavartan? Ez a két dolog nem függ össze. Adrian magabiztos és beképzelt mindig, ő nem szokott csak úgy... Zavarban lenni.

Elindultunk le és az egyik iker fogadott. Nem bírom őket megkülönböztetni. Bár ha szag alapján próbálnám... Lehet van ennek a farkasosdinak több haszna is.

Mélyen szippantottam a levegőből. A szagok színekként villantak be a fejemben. Megijedtem először, hogy miért látok ilyeneket. Nem tudtam hová tenni. Megpróbáltam szétszedni őket.

A vörös Adrianhez tartozott, ezer közül is megismerem. Szaglásztam tovább és egy csomó ismeretlen illatot éreztem. Majd végül megéreztem azt, amit kerestem. Száz százalékig biztos voltam benne, hogy az övé, az egyik ikeré.

-Nem tudtuk, hogy mit ennétek és most nem kockáztattuk meg azt, hogy főzzünk, ezért inkább rendeltünk kínait és pizzát is.- mondta félve.

-Köszönjük Alex.- mosolygott rá Adrian a tipikus ezer wattos mosolyával. Alex pedig totálisan elvörösödött.

MI???

-Megmutatom merre van az étkező.- félve nézett Adrianre, inkább rá sem nézett és ment az étkező felé.

-Nem a másik irány?- lépett utána Adrian és finoman megérintette a vállát.

Alex majdnem elájult annyira zavarban volt és látszott rajta... Látszott rajta, hogy totálisan bejön neki Adrian.

Adrian pedig gyengéden rámosolygott Alexre.

Ismerem ezt a pillantást... Szinte ugyanaz mint Alexé...

De miért érzem azt, hogy valami összetört bennem?