Amit emberi szemmel nem láthatunk/BEFEJEZETT/

70. fejezet

-Annyira egy utolsó...- szidtam a fogaim között sziszegve, mire Adrian a kezembe nyomott egy pohár italt, és erőszakosan letolta a tartalmát a torkomon. A gyomrom az alkoholtól már szinte égett.

-Kicsi, ne vedd magadra, sok ilyen istenverte van a világunkban.- mondta kedvesen és egy újabb italt adott a kezembe.

-De hát olyanokat mondott rád, hogy egyszerűen csak kitéptem volna a nyelőcsövét, feldugnám a seggébe és hagytam volna, hogy mostantól onnan tudjon enni csak!- teljesen ideges voltam, alig bírtam kordában tartani az indulataimat.

-Syd...- Adrian gyorsan kivette a kezemből a még mindig teli poharat és a teste mellé szorította az én kezeimet. Olyan közel húzott magához, hogy tisztán láttam arca minden pici kis hegét.- Azt mondtam nyugodj le... Ha egy kiakadt 17 éves lányt fognak itt ma este látni, akkor őt nem fogják követni az emberek. Most annak az alfának kell lenned, akinek meg sem kottyant az a rohadt fejbilincs és simán neki ment kezdőként pár jóval nagyobb, veszélyesebb démoni lénynek.- szavait átgondolva csak igazat tudtam neki adni...- Mellesleg mutasd meg nekik is a mosdó kagyló eltörős trükköd, tuti odáig lesznek érte ők is, mint én, minden egyes alkalomnál.- arcán gúnyos mosoly ült.

-Adrian Olsen.- ejtettem ki pimaszul a nevét.- Ha nem szeretnélek ennyire, már rég pofán basztalak volna egy serpenyővel.- a fiú nevetve engedett el és a korábbi italt visszaadta a kezembe. Lehúztam annak is a tartalmát és sokkal nyugodtabban pillantottam körbe a termen.- Akkor folytassuk. Körbepásztáztam a termet, míg végre kiszúrtam egy fölöttébb különös négyest. -Ők kik?- néztem a társaság felé.

Négy mesebelien gyönyörű nő állt egy asztalnál. Arcuk, hajuk, alakjuk, mozgásuk, hangjuk, nevetésük... Egyszerűen túl tökéletesek voltak erre a világra. Szemet káprásztatóan szépek és csábítóak voltak, még női szemmel is.

- A hárpiák.- nézett Adrian semleges arccal rájuk.

-Irisz nővérei.- esett le nekem azonnal. Rengeteget olvastam ilyen témában is, hátha még van valami nyomuk ezen a világon. Nem hittem, hogy a levelünk célba is fog érni...

-Thaumasz és Élektra lányai.- bólintott a fiú.- Bàr a negyediket nem nagyon szokták emlegetni. Egy trió amúgy mégiscsak baszóbb. A négyes már olyan ehhh...- magyarázta beleélve magát Adrian.

Felpillantottam rá és póker arccal néztem a szemébe.- Ezek szerint az ötös csapatunk még rosszabb?

-Áh ne is mond, tiszta gázak vagyunk.- próbált minél drámaibb hatást gyakorolni.- Nem is értem miért vettünk be még két nőt. Régen férfi hatalom volt.- mondta büszkén a fiú.

-Szerintem Claire inkább az anyatok volt, mint kellett volna.- kuncogtam fel.

-Egyébként nem madár testű, szárnyas szörnyekként szokták őket ábrázolni?- nézte a négy nem evilagi szépséget.

-Úgy tudom, így van. Bár lehet ez csak egy illúzió és mi van a lepel alatt.- gondolkodtam el. -Vihardémonok.- suttogtam magam elé, mintha el se hinném. Bár tényleg így is volt. - Kelainó, mint Sötétség. Aello Viharfecske, Óküpeté, mint Szélsebes és Podargé, mint Hajótartó.

-Látom teljesen bele ástad magad a témába.- pillantott le rám gyorsan és ismét a négy nőt nézte. Volt bennük valami megfejthetetlen, ami vonzotta a tekintetet.

-Jobb tudni, hogy egy barát mire képes.- halvány mosollyal az arcomon indultam el a kiszemelt négyes felé.- De egy ellenséget kifürkészni kész fegyverarzenál a számunkra.- felvettem egy újabb poharat, amiben pezsgő volt és megcéloztam a négy gyönyörű hölgyet.- Szép estét!- köszöntöttem őket mosolyogva.