Amit emberi szemmel nem láthatunk/BEFEJEZETT/

34. fejezet

Sydney szemszöge:

Rosszul voltam ezért elmentem a fürdőbe. És már Adrian ágyában tértem magamhoz. Nem emlékszem, hogy mi történt, csak a fájdalomra.

Lihegve pattantam ki az ágyból.

Nem tudom kontrollálni. Csak erre tudtam gondolni.

-Syd.- ijedt meg Adrian.

Claire és Will máris harci készültségben voltak, hogyha akármi is van, megvédenek engem. Magamtól is.

-Adrian nem tudom kontrollálni.- mondtam neki lihegve.

-De még nincs is semmilyen tünete...- értetlenkedett Will.

-Will én sem tudom mi a fene...- kezdett bele Adrian, majd hirtelen megállt, és az csillogott a szemében, hogy ő már rájött mi ez.- Mi van, ha ezek nem az ő érzései?- pillantott Willre és Clairre.

-Azt akarod mondani, hogy már saját érzéseim sincsenek?- kérdeztem hisztérikusan.

-Én nem ezt mondtam.- sietett gyorsan Adrian.- Csak... Mi van ha össze vagy kötve a Szörnyeteggel és ő nem tudja uralni ezt?

Hírtelen halál félelem öntött el. És éreztem, hogy baj lesz. Hatalmas.

-Syd...- Adrian közelebb jött hozzám.- Mit érzel?

-Vért és...- elcsuklott a hangom, ezért újra kezdtem.- Vért és halált...- könnyes szemekkel néztem Adrianre.- Valakit meg fogok ölni.- suttogtam.

-Nem fogsz.- ellenkezett Adrian.

-De Adrian én érzem...- ki voltam akadva.

-Ezek nem a te érzéseid, koncentrálj magadra!- már nagyon közel volt hozzám és a csuklómat szorította.- Will elvisszük.- pillantott gyorsan Adrian Willre.- Claire hozzá neki egy nadrágot.

Claire repült is, Will pedig szokásosan kérdezett.

-Hová?- kérdezte értetlenül.

-Hozzá.- ennyiből Will tudta is a választ.

-Kihez?- kérdeztem lihegve.

Claire hozott nekem alsóneműt és egy fekete nadrágot.

Ránéztem Willre és Adrianre, mert gyorsan fel akartam venni, de ők nem vették az adást.

-Már úgy is láttunk meztelenül.- értetlenkedett Will.

-Ami elég nagy baj!- vágtam neki vissza. Elfordultam és Adriannek szerencsére volt olyan nagy a pulcsija, hogy takarjon engem. Felvettem gyorsan mindent magamra és egy pillanatra megálltam. Adrian pulcsija???

-Akkor indulunk.- azonnal megragadta a karomat Adrian és már futott is maga után húzva engem.

-Ki fog vezetni?- kérdeztem gyorsan, Claire és Will mögöttünk szaladt utánunk.

-Majd én.- vágta rá Adrian.

-Van jogsid?- kérdeztem meglepődve.

-Vérfarkad vagyok.- mondta félvállról.- Nem kell nekem jogsi.

-Valaki más aki törvényesen is tud vezetni?- fordultam gyorsan hátra a többiek felé.

Mindenki nemleges választ adott és már kint is voltunk a szabad ég alatt.

-Le a garázsba.- mondta Adrian és egy lefelé vezető lejtőhöz vezetett. Ahogy beértünk a föld alatti garázsba gyönyörű kocsik vettek körbe minket.

-A Jepphez.- mondta Adrian.

-Ezért kifog minket nyírni David...- suttogta Will.

-Ha nem töröm össze, mint az előzőt akkor észre sem veszi, hogy elvitte akárki is.- lekapott egy kulcsot a falról, csippant a kocsi és beszálltunk gyorsan.