Amit emberi szemmel nem láthatunk/BEFEJEZETT/

89. fejezet

Talán kicsit jobban visszaéltem vendéglátóink szeretetével. Ugyanis rengeteg ideig áztattam magam a forró vízsugarak alatt.

Hagytam, hogy a testem felfrissüljön mind azután, amin keresztül kellett mennie. A sebeim kitisztúltak és elkezdtek meggyógyulni. Mire kiszálltam a zuhany alól vizes hajjal addigra már a csuklóim, bokáim és a nyakam is nagyon szép volt. Az oldalamon és a karomon már teljesen beforrt a golyók okozta lyukak.

Törülközőben állva néztem a tükörképemet a mosdó előtt. A sok fiókot elkezdtem kihúzogatni, míg végül nem találtam egy ollót. Habozás nélkül néztem a tükörképemre, aki már emelte is a hosszú hajához. Határozottan vágtam bele, újra és újra, egészen addig, amíg a vállamig nem ért. Sokkal komfortosabban éreztem tőle magamat. A levágott hajat kidobtam a kukába és nyugodt szívvel csodáltam meg új hajamat, amit boldogan borzoltam össze.

Még utoljára megfigyeltem a nyakamban lógó láncot, amire a szökésünk óta vigyáztam. Út közben vettem fel, amikor is hálát adtam az égnek, hogy nem hagytam el menekülés közben.

Ellazulva léptem ki az egyszál kendőmben. A véres, szakadt ruháim is a kukában landoltak.

Ahogy besétáltam a konyhába Adrianék még mindig ott ültek. Meglepetten pillantottak fel és nem is tudom melyikük jött jobban zavarba. James vagy Adrian?

-Említettél ruhákat...- kezdtem kedvesen puhatolózni.

-Óh, igen...- mondta James és zavartan, bőven kikerülve engem felszaladt a lépcsőn az emeletre.

Pár pillanat múlva a kezében visszatért egy halom ruhával.

-Sajnos női fehérneműkben híjján vagyunk...- vakarta meg zavartan a tarkóját.

-Egy férfi boxer is megteszi.- vontam lazán vállat. Adrian az orra alatt próbált takargatni egy mosolyt.

-Hát, akkor tessék.- osztotta ki mindannyiónknak a ruhákat.

-Köszönjük.- vettem el tőle hálásan a friss, tiszta ruhákat.

-Ugyan, ez a legkevesebb.- legyintett a férfi.

Ametist némán felállt a társaságból és távozott a szobából. A fürdő ajtó halk csukódása halasztott ezek után.

-Mindig ilyen csendes?- kérdezte hirtelen James a lány után nézve.

-Hidd el, az összes fura...- motyogta Adrian olyan arcot vágva, hogy 'te azt ha tudnád...'

-Szép lány.- mondta ki hirtelen James és ahogy felfogta mit mondott, azonnal elpirult.

-Semmi baj, megértem.- mosolyogtam rá.- Igazából tényleg szép. Különleges.

James zavartan vissza ült az egyik székre és az asztalt kezdte el nézni.

-Akkor én most felöltözöm.- jelentettem be szándékomat és megfordulva séta közben már le is ejtettem magamról a törülközőt.

Mögülem hangos lélegzetvétel hallatszott.

-Fent az emeleten...- kezdte James, de Adrian a szavába vágott.

-Ne fáradj, nem szégyenlős.- mondta halkan, mégis tisztán hallottam a nappaliban is farkas hallásomnak köszönhetően.

Kényelmes, pár számmal nagyobb szürke pólót kaptam, amin a bal mellemnél egy pici zseb volt. Egy fekete férfi boxert, ami egy kicsit nagy volt, de igazából megfelelt a célnak és egy szürke, bő melegítőt, ami a bokámnál látszott, hogy jó hosszú.

A vizes törülközőt kiterítettem egy székre és a kandalló melletti félig behúzott függönyön kukucskáltam ki.

-Ne aggódj, nem hinném, hogy tudják, hogy itt vagyunk.- mondta egyszercsak egy hang mögülem.