Amit emberi szemmel nem láthatunk/BEFEJEZETT/

41. fejezet

Éreztem, hogy süti az arcomat a felkelő nap fénye. Lassan nyitottam ki a szemem és nagyot szuszogtam. Annyira fáradt voltam elalvás előtt. Most pedig nehéznek éreztem a tagjaimat, szinte megmozdíthatatlannak.

Erőt vettem magamon és végül felületem az ágyban. Nagyot nyújtóztam és kíséretnek ásítottam is egyet. Egy kis kócos hajvakarás és anélkül, hogy tükörbe néztem volna elindultam az étkező felé.

Ugyanis úgy éreztem, farkas éhes vagyok...

Mikor beléptem a helységbe, a többiek már az asztal körül ültek és boldogan ettek. David társaságában.

-És akkor rá tette Adrian a fejbilincset, egy hangot nem adott ki! Egyszerűen hihetetlen volt! Mind a kilenc csavart kibírta pislogás nélkül! Hát én azt hittem összehugyom magam!- mesélte valószínűleg az este történéseit Will.

Hirtelen felém pillantottak mindannyian, mert észrevették, hogy már én is ott vagyok.

-Jó reggelt!- köszöntem mindenkinek.

-Farkas!- mondta meglepetten David. Furcsa volt ezt a megnevezést hallani tőle.- Mármint Sydney... Hogy telt a telihold?- kérdezte azonnal kedvesen.

-Remek volt.- mondtam szűkszavúan.

Odasétáltam a választékhoz és rögtön két tálcát pakoltam meg úgy, hogy alig fért el rajtuk a sok ennivaló.

-Hallottam, hogy csodálatosan tűrted a dolgokat!- próbált kedveskedni tovább.

-Az információkat tudja már, amit a tegnap este folyamán szereztünk a Szörnyetegről?- leültem Adrian mellé és komolyan pillantottam fel Davidre. Ez most nem az a helyzet, hogy jópofiskodjunk.

David elkomorult és látta rajtam, hogy nem vagyok olyan kedvemben amikor szívesen cseverésznék erről- arról.

- Amikor haza értem Adrian beszámolt mindenről.- bólintott komolyan David.- Őszintén sajnálom, hogy ezt meg kellett élnie...

-Legalább már van fogalmunk róla, hogy ki lehet a Szörnyeteg.- biccentettem felé.- Mikor keressük meg?

Mindenki feszülten hallgatott és a tányérjába bámult.

Mikor nem mondott senki semmit folytattam inkább tovább.

-Most lenne jó felkeresni! Ha valahonnan megszerezhetnénk azt a hírt, hogy hol történt tömeg mészárlás, akkor betudnánk azonosítani hol van! Még csak reggel hét óra, valószínűleg nincs messze attól a helytől!- magyaráztam gyorsan az én szemszögem, amit helyesnek tartok.

-Tömeg mészárlás?- kérdezte David komoran, összevont szemöldökkel.

A többiek hallgattak, nyomasztó volt a csöndjük.

-Este, mikor vártuk a teliholdat...- kezdtem el magyarázni.-... egész végig éreztem őt. Magamban éreztem őt, mintha ő is bennem lenne! Éreztem, hogy mit csinál, szinte láttam, hogy mit csinál. Gyilkolt. Rengeteget. Határok nélkül. Senki nem állította meg.

Adrian aggódva nézett felém. David szintúgy. Will és Claire csak csendben ültek.

Végül David szólalt meg.

-Ha ez igaz, akkor valaki nagyon rejtegeti a nyomokat.- mondta komolyan.- Az embereimet ráállítom ezekre az információkra. Lehetséges, hogy megtudják majd szerezni az adatokat. Ha megvan a hely, kiküldök egy osztagot, hogy derítsék fel a terepet és nézzenek körbe, hogy mi történt ott. A Szörnyeteggel egyenlőre nem kezdünk semmit.

Felháborodva csaptam le a villámat az asztalra.

-Hogy-hogy nem kezdünk semmit? Hagyjuk elmenekülni, hadd gyilkolásszon tovább vagy mi?- szinte már kiabáltam, annyira kikeltem magamból.