Amit emberi szemmel nem láthatunk/BEFEJEZETT/

78. fejezet

Egész este álmatlanul feküdtem a hideg, kemény padlón. Eszem ágában sem volt aludni. Olyan feszült voltam végig, mintha csak arra várnék, hogy mikor fogok robbani.

Hallgatóztam. Nagyon hallgatóztam. De egy neszt sem hallottam órákig. Míg aztán...

-A frászt hozza rám.- hallottam meg egy iszonyatosan tompa hangot és először azt hittem csak képzelődöm.

-Melyik?- válaszolt egy másik hang, de az is tompán szólt.

Meg sem mozdultam, hogy a láncaim a legapróbb zajt se adják ki. A lélegzetemet is visszafolytottam, csakhogy semmiről ne maradjak le a párbeszéd kapcsán.

-A lány.- mondta az első hang.- Labilisnak tűnik nagyon. Az egyik pillanatban még beszél és úgy néz ki, mintha csak otthon ülne a szobájában, a másikban pedig...

Tompa nevetés hallatszott végül.

-Ne nevess ki! Nem neked kell egyfolytában a közelébe menned! Ha látnád a szemeit... Undorító! Folyamatosan sárgán világít és már a hideg ráz tőle!- ekkor jöttem rá, hogy ez valószínűleg a kopasz őr lehet, aki folyton csak nemet mond nekem.- Neked könnyű, mert a másik csöndben van és semmit nem csinál!

-Én a srácra gyanakszom, hogy ő lesz Az...- ejtette ki furcsa hangsúlylal az utolsó szót a másik tag.

-Nem, nem hinném. Szerintem valamit kurvára elrontottunk és két tök idiótát hoztunk ide.- hallottam meg a kopasz hangját ismét.

-Ma úgyis kiderül. Lana idehozatja azt az... Izét...- közölte megborzongva a bajszos.

-Attól is a hideg ráz már. Nem szól egy szót sem, csak néz a nagy, gülü, fekete szemeivel.- hordott el valakit a kopasz.- Csak azt nem tudom, hogyha kudarcot vallunk akkor Ő mit fog az egészhez szólni...- és ekkor elhallgatott.

-Állítólag pár nap és megérkezik. Kíváncsi rá, hogy ki a Fehér Farkas. Reméljük ha a kettő közül valamelyik akkor végre megnyugszik és megkapjuk azt, ami jár nekünk.- mondta bosszankova a bajszos.

-Ne is mond!- fujtatott a kopasz.- 3 hónapja nem láttam a kislányomat, Carat! Csak leveleket kapok tőle, amiben esetlenül ír, hisz nemrég kezdte a második osztályt!- mondta kicsit büszkélkedve.

-Cseperednek a gyerkőcök.- sóhajtott a másik.- Még öt perc és leváltanak minket. Alig várom, hogy aludhassak végre!

A további öt percben valami meccsről beszéltek, míg végül meg nem érkezett két másik hang.

-Áh! Colins, Mark!- csendült fel vidáman egy újabb férfi hang.- Nah mi újság van?

-Valami rettenetesek.- sóhajtott a kopasz.- A lány nagyon fura. Majd meglátjátok. A helyetekben inkább vigyáznék vele.

-Mind tudjuk, hogy a nők veszélyesek.- és végre egy női hangot hallottam. Fogvatartóim ellenére szimpatikus lett a nő.- Meglátom reggel milyen állapotban van a hölgy. Utána pedig ahhoz mérten közlöm majd veled, hogy milyen gyorsan tudna kiiktatni téged.

Bár nem lett volna szabad, a szívem dagadt a büszkeségtől... Hisz ezeket mégiscsak én hozom ki az emberekből...

-Több mint húsz emberünkkel végzett, ne vicceljünk már.- mondta ismét az idegen férfi hang.- Az egyiket úgy megdobta a cipője sarkával, hogy mentem meghalt! Pedig csak egy egyszerű cipősarokról van szó...

Ekkor felmordult a kopasz és már csak távolodó lépteket hallottam. A bajszos gyorsan elköszönt a többiektől és valószínűleg társa után indult. A két új ember viszont ahogy hallottam itt maradt az ajtónk előtt.