Amit emberi szemmel nem láthatunk/BEFEJEZETT/

3. fejezet

Nem hívtam fel magamra a figyelmet. Nem kerestem epekedve azt a srácot. Teltek a napok, a hetek. Egy hónap alatt egyszer sem futottam vele össze a folyosón. 

Teljesen feladtam a dolgokat. Elég hülyeségnek is tűnt. Tök felesleges volt őt keresnem. Képtelenség volt amit mondott.

Mikor haza mentem suliból tovább gyötörtek a fájdalmaim. Pár napja hőemelkedésem van és fájnak a végtagjaim, a fejem és a gyomrom is.

Este felé elviselhetetlen lett az égés a bőröm alatt. Tüzelt a testem, teljesen, így beálltam a hideg zuhany alá. Semmit sem segített. Pedig láz ellen hat, mégsem változott semmi. 

Bepárásodott a fürdő, annyira forró volt a testem. Pára szállt fel a bőrömről és nem bírtam vele semmit sem csinálni. Októberhez képest csak felvettem egy pólót és alsóneműt. Bezuhantam a szobámba és a padlóra estem. A fejemhez kaptam, annyira fájt, vonaglottam a padlón. 

A fájdalom, ami gyötört, elviselhetetlen volt. Nem bírtam tovább. Szúrt valami a bőröm alatt. Kapartam, vakartam, mindent csináltam vele, semmi sem hatott.

Hirtelen elborult az agyam és csak a sötétség maradt...

Fáj mindenem. Valami keményen, hidegen és szúrós dolgon fekszem. Rohadt hideg van körülöttem. Mikor kinyitottam a szemem, hirtelen nem ismertem fel hol vagyok.

Egy erdőben ültem, fák között, teljesen meztelenül. 

Zavartan néztem körbe megint, nagyokat pislogtam, hátha csak álmodom. De sajnos nagyon is valóságosnak tűnt minden körülöttem. Felhúztam a lábaimat és a karommal átkaroltam, hogy valamennyire takarjam és melegen tartsam magam. Ahhoz képest, hogy kint ültem a hidegben, elég forró volt a testem, de sajnos percről percre kezdett kihűlni.

Elkezdtem agyalni, hogy innen hogy is kerüljek ki, amikor hangokat és ágropogást hallottam.

-Megtaláltam!- kiáltotta egy hang.

A sötétben egy alak rajzolódott ki előttem. Azonnal megpróbáltam felállni, ami sikerült is, méghozzá nagyon gyorsan. Azt hittem fájni fog továbbra is mindenem, de a fájdalom hirtelen elmúlt.

-Nyugi!-emelte fel óvatosan a kezét a sötét alak. Egy fiú volt az a hang alapján és ahogy koncentráltam, hogy kivegyem az arcát, egyre közelebb jött hozzám.

-Figyelj, nincs semmi baj!- mondta kedvesen és megnyugtatóan.-Tőlem nem kell félned! Ígérem, én vigyázok rád!

Már csak pár méterre állt tőlem, így láthattam az arcát. Az esti sötéthez képest tökéletesen kitudtam venni az alakját, az arcát, a lábai kecses mozgását.

-Gondolom nem akarod, hogy mindenki lásson meztelenül, ezért...-levette a pulcsiját, majd felém nyújtotta. Udvariasan elfordult tőlem, így közelebb mentem és elvettem tőle a pulcsit. 

Villámgyorsan magamra kaptam. Az ujja eltakarta az egész kézfejemet, lógott rajtam, így lent is takart.

-Te vagy az...- suttogtam.

-Adrian.-mosolygott rám.

-Az idióta, aki tele traktálta baromságokkal a fejem!-mondtam, neki.

-Általában azt mondják rám, hogy jóképű, de ezt is elfogadom.- viccelődött.

-Nem vagyok vicces kedvemben!-mondtam neki mérgesen.

-El is hiszem. Telihold megtette nálad a hatását...-motyogta mérgesen.

-Aha, persze!- röhögtem cinikusan.

-Mivel úgy látszik nem tanított senki, ezért nem tudod kezelni a farkas énedet.-mondta teljesen nyugodtan.

-Hagyjál már.-röhögtem cinikusan.-Farkas énem? Mintha léteznének vérfarkasok.

-Mert tudsz erre az egészre racionális magyarázatot adni?-tárta szét a karjait.

-Hát...-akadtam meg.

Nem, nem tudtam. Semmilyen választ nem tudtam rá adni.

-Egy egész városon keresztül rohantunk utánad, egy egész flotta, de hihetetlen gyors vagy! Még a bunda színedet sem tudta megmondani senki, suhantál, mint a szél. Soha nem láttunk még ilyet!-mondta lelkesen.-Majd berohantál ebbe az erdőbe, órák óta keresünk, de végre megtaláltalak.-mondta.-Lassan itt vannak a többiek, gondolom szájkosarat, nyugtatót és köteleket keresnek. Meg ja, ketrecet.-közölte velem tök lazán.

-Mi?-kérdeztem furán.

-Ja, azt hiszik, hogy még mindig megvadult farkas formában vagy. És valószínűleg felkészült két tucat ember, hogy leszereljenek.-röhögött.

-Ez rohadtul nem vicces!-mondtam idegesen.-El kell tűnnöm innen... Nagyon gyorsan.

Mezítláb elindultam valamerre, hátha találok valami ösvényt, ami vezet valahová.

-Ugyan már.-röhögött Adrian.- Szinte meztelen vagy, nem tudod hol vagy és pénzed sincs buszra, ha véletlenül kitalálsz innen napok múlva élelem és víz nélkül.

Igaza van. Nem tudok semmit sem tenni. Így belátva a helyzetemet megálltam és karba tett kézzel vártam a ,,megmentő seregemet".