Amit emberi szemmel nem láthatunk/BEFEJEZETT/

63. fejezet

Úgy matattam a hűtőben, mintha a mögöttem lévő Adriant soha észre se vettem volna. Tudtam, hogy már régóta tartom nyitva a hűtő ajtaját, ezért lassan sipolni fog. Éljenek az okos hűtők...

-Van valami érdemleges vagy nincs?- kérdezte a fiú. A hangjára azonnal összerezzentem. -Nem tudom eldönteni melyik opció miatt állsz ott már egy ideje.

A hűtő ajtót becsuktam és anélkül, hogy a fiúra néztem volna a szekrényekben kerestem valamit. Különböző részeken volt liszt, cukor, tészta, ízesítőanyagok és ilyesmik. Csak nyitogattam a szekrényeket várva a csodára.

-Most mit keresel?- hallottam a hátam mögül értetlenül a fiú hangját.

-Valami zab vagy gabonapelyhet, pufipelyhet, vagy akármi ilyesmit.- válaszoltam és egy újabb szekrényben mosogatószert, mosogatószivacsokat és ilyeneket találtam.

-Az fent lesz, a fejed melletti.- válaszolt kedéjesen.

Kinyitottam azt, amelyiket mondta és rengeteg féle tárult elém. A legtöbb bontatlan volt. Lábujjhegyre állva próbáltam elérni a dobozokat, de nem sikerül. Most őszintén. 175 centi körül vagyok. Ne mondja már nekem senki, hogy szegény főzős nénik magasabbak tőlem. Mert oké, hogy mennyeiet főznek és sütnek mindig, de ez azért...

Néma lépteket hallottam meg hirtelen. A csempén Adrian mezítláb közlekedett, ami ugyan leginkább hangtalan volt, egy farkas járáshoz mérten, de hát a csempe az csempe.

Adrian nem állt lábujjhegyre. Különösebb erőfeszítések nélkül felnyúlt és lassan leszedte nekem a vagy 25 doboznyi különböző pelyhet.

-Egyébként a konyha egyik sarkában van egy kis pici felállóka, ugyanis szegény konyhásnénik se érnek fel ide.- nem kellett megfordulnom, a hangjából tisztán hallottam az elfolytott nevetést és száz százalékig biztos voltam benne, hogy mosolyog.

A dobozok közül kiválasztottam egy mézes karikás Cheeriost vagy micsodát, mert jól nézett ki és azzal a fordultam végre a fiú felé.

Olyan régóta nem néztem már rá, rettenetes sok időnek tűnt, mégis csak tíz percről lehetett szó. Barna szemei láttán azonnal megugrott a pulzusom.

-De persze neked jól esett látni a szenvedésemet.- néztem rá kifejezéstelen arccal.- Azért elárulnád nekem, hogy merre találok tányért és kanalat, mielőtt felturnám az egész helységet?

Adrian nevetve hajolt le egy szekrényhez, ahonnan elővett két müzlis tányért. Egy közelében lévő fiókból pedig előkapott két kanalat, a hűtőből kivett egy doboz tejet és felém fordult.

-Remélem megfeleltem őfelsége parancsainak.- hajolt meg előttem mélyen.

-Azt majd meglátjuk.- mentem oda hozzá még mindig tartva a póker arcot.- A műzlitől függ.- levágtam a dobozt a hosszú márványos konyhapultra, ami igazából iszonyatosan tetszett. Látszott, hogy sokat használták már, mert kés nyomai látszanak a felületén. Valószínűleg itt készítik az ételeket. Nem messze gyönyörűszép beépített sütőlapok voltak a márvány pult végén. Ez a tárgy helyezkedett el a helyiség középpontján, hosszan, egészen az ablakokig. Az ablakok előtt volt egy kis folyosó, hogy a tűzhely mellett lehessen közlekedni. A szoba bal sarkában egy nagy, két edényes mosogató volt, mellette mosogatógép. Attól nem messze sütők álltak. Jobb kéz felől pedig ügye a hűtő és a jól megpakolt szekrények. Az ajtó mellett rögtön bal kézre egy kézmosó, beépített kézszárítóval és törlőpapirokkal, mellette nagy kuka.

A szekrények úgy helyezkedtek el, hogy volt egy alsó részük, amin szintén munka felület volt, majd a falra felfüggesztve voltak találhatók azok a szekrények, ahová alig bírtam benyúlni. A falon, ahol a hely kivolt hagyva egy mágneses fémlap volt, tele sok-sok késsel. Igazából nagyon hangulatos kis konyha volt. Mármint nem kis konyha, mert ez nagy volt.

-Hát nehogy már egy étektől függjön életem sorsa!- tettetett felháborodást Adrian.

A márványpult alatt magas bárszékeke voltak, amik közül kihúztam egyet és letelepedtem rá.

Nyugodtan kezdtem a tálba önteni a műzlit, majd rá a tejet és jöhetett is a kóstolás.

Adrian kíváncsian pillantott rám és megvárta türelmesen, míg lenyelem a falatot.

-Úgy látszik fent imáid meghallgattattak.- mondtam ismét pókerarccal és ettem tovább.

-Ezaz!- Adrian boldogan boxolt a levegőbe, majd elment, kiválasztott egy másik fajta műzlit, valami csokisat, amik szirmokra hasonlítottak és mellém telepedve egy ugyan olyan bárszéken ő is enni kezdett.

Hallgattunk már egy ideje, már a műzlimet is megettem, de még éhes voltam. Ezért újra töltöttem vele a tányért és elkezdtem enni az újabb adagomat.

-Elég komoly volt az előbbi instant megbeszélés.- szólalt meg hirtelen a fiú.

-Köszönöm.- válaszoltam neki komolyan.

-Tudod...- kapott be egy kanál műzlit és jól megrágta mielőtt újra beszélt volna.- Mikor először megláttalak éreztem benned valamit. Pozitívat. Olyan érzést keltett bennem, hogy kövesselek, mert te tudod az utat...- a kanalam menet közben megállt a levegőben és csak néztem a tej felszínén úszkáló mézes köröcskéket.- És ilyenkor ugyan ezt érzem. Hogy meg is mutatod azt az utat nekünk... Annyira... Erős és határozott tudsz lenni. Mindig meglep, hogy tizenhat évesen ennyire...- már csak egy nap és hivatalosan 17, de mindegy...- Alfa vagy...

-Próbálok az ösztöneim szerint cselekedni...- mondtam most őszintén.- De félek, hogy hibázni fogok...- a kanalam vissza ejtettem a tányérba, a tej kifröccsent, de én csak komoran néztem a márvány pult gyönyörű színeit.

-Syd...- mondta Adrian gyengéden. Kezét hirtelen az pulton összeszorított öklömre tette.- Attól, hogy van bennünk egy adott mágia, még mi is emberek vagyunk... Mindenki hibázik... Tőled sem várom, hogy csak tökéletes döntéseket hozz. Nem tudjuk megtenni, egyikünk se képes rá. Van, amikor a kisebb és a nagyobb rossz közül kell választani, szóval mindenképp lesz veszteség. Csak... Hallgass az eszedre és a szívedre. Van benned valami igazán jó, amit hagyj kibontakozni...

A kezem elernyedt Adrian meleg keze alatt. A márvány hűvös volt a tenyerem alatt, Adrian forrósága viszont iszonyúan égette a kezemet.

-Bárcsak mindig jól döntenék... Tartok tőle, hogy sok áldozata lesz a testvérem idióta háborújának...- elkesedetten ejtettem ki a testvér szót, mintha mérgező lenne.

-De neked van egy falkád. Nem is akármilyen. Bárkit megválogathattál volna, mikor ide jöttél, hogy kit engedsz magadhoz. Annyi másik ilyen intézethez mehettél volna. Mégis minket választottál ezt a furcsa csapatot. Willt, Clairet, Tessat és... És engem...- elszorult a torkom hirtelen. Nem bírom én ezt tovább hallgatni anélkül, hogy meg ne fognám én is Adrian tél ellenére is napbarnított kezét.

Kitoltam alólam a széket, felpattantam és már az ajtó felé vettem az irányt.

-Jó éjszakát.- mondtam sietve és kiszaladtam a csomagjaimért az előtérbe. Felkaptam őket és a szobám felé indultam.

Ahogy felértem megkönnyebbülve csuktam be magam mögött az ajtót.

Ismerős illat és környezet... Végre.

A táskákat ledobtam a földre, az ajtótól nem messze és többet nem is törődve velük inkább csak kerestem egy fehérneműt meg egy nagy, XL-es pólót. Azonnal a fürdőbe mentem és iszonyatosan gyorsan beálltam a zuhany alá.

Úgy éreztem, rettentő koszos vagyok. Leakartam magamról mosni mindent. Még a szavakat is, amiket ma Adrian mondott nekem...

Elvesztem a víz forró érintésében. Jól esett a hajmosás és a tusolás. Kiléptem a kabinból és mindent pára vett körül. Megszárítkóztam, felöltöztem, arcot ápoltam, fogat mostam és a közepes méretű hajamat gyorsan megborzoltam a törülközővel.

Boldogság fogott el, ahogy az ismerős takarók és párnák vesznek körül. Féltem, hogy annyira fog kattogni most az agyam, hogy nem tudok majd elaludni. Ehhez képest az ismerős dolgok mégis megtették a hatásait, éppen csak annyira volt még energiám, hogy beállítsak egy korai ébresztőt és máris elnyomott az álom nélküli álom.