Amit emberi szemmel nem láthatunk/BEFEJEZETT/

15. fejezet

Csöndben ültem és lesokkoltan hallgattam őket.

-Ez biztos?- kérdezte Adrian.

-Tudod erre te is a választ.- mondta David.

-De...- mondta Adrian.- Tudod mennyit kell ehhez tanulni. A rávezető gyakorlatok. Évekbe telnek, mire rendesen át tud alakulni.

-Késésben van.- mondta David.- Rá lesz kényszerülve, hogy megtegye.

-Állni sem tud majd a lábán!- vitatkozott vele Adrian.

-Fogytán az időnk...- sziszegte David.- A telihold hatása holnap lefog csapni ránk, szóval nem csak egy farkassal kellesz törődnünk. Farkasok talán ezrei fognak szerte széjjel szaladgálni a világon.- mondta idegesen, már most belegondolva.- És közeleg Ő is...

Adrian erre csak lemerevedett és csöndben rám nézett.

-Kész vagy arra, hogy átváltozz?- kérdezte aggódva.

Davidre néztem. Szemében csillogott a vágy, hogy már farkas formában lásson.

Aztán Adriant is megvizsgáltam. Szemében aggodalom ült. Hisz ő tudja, hogy milyen átváltozni. Farkasként az első tettek, léptek, üvöltések, talán gyilkolás is...

És aztán elgondolkodtam én is. Azon, hogy mennyire lenne ez most jó. Nekem és másoknak. A következményekbe bele gondoltam, amik egyenlőre számomra csak talányok lennének.

De ahogy megint ránéztem Davidre és Adrianre tudtam a választ.

-Kész vagyok átváltozni.- mondtam büszkén.

Nem kell ettől félnem. Ez is én vagyok. És ha valami olyasmi vagyok amit itt rebesgetnek, akkor nem szabad sokáig ebben a formámban maradnom, hanem irány a farkasvilág.

-Reggeli után futass vele pár kört.- mondta David Adriannek.- Kíváncsi vagyok a fizikumára és hogy tele gyomorral mennyire bírja.

-Ha befejeztem azonnal.- mondtam és neki láttam enni.

Már csak azért is megmutatom nekik, hogy egy Hale-lel fogtak ki.

Miután mindent betermeltem a gyomromba, amit kiraktam a tálcára büszkén felálltam és rájuk néztem.

-Indulhatunk?- kérdeztem.

-Ajánlatos lenne először átöltözni valami... Kényelmesbe és olyan ruhába, amit nem sajnálsz ha elszakad.- mosolygott rám Adrian.

-Miért?- néztem rá furán.

-A farkas tested vagy háromszor akkora mint te magad. Mármint szélességre. Magasságra akkora mint egy ember.- mondta Adrian.

-Oh.- mondtam meglepve.- Akkor megyek és átöltözöm.

Elindultam fel a lépcsőn és a második lépcsőfoknál Adrian utánam kiáltott.

-Várj!- mondta és már egy másodperc alatt mellettem volt.- Megyek veled.

Csöndben mentünk felfelé a hosszú lépcsőn és már az ajtóm előtt álltunk.

-Gondolom nem szeretnél bejönni és végignézni egy vetkőzőshowt.- röhögtem.

-Ha már itt tartunk...- gondolkodott el az ajánlaton Adrian.

-Két perc és jövök.- mondtam nevetve.

Kinyitottam az ajtót és Adrian megfogta a csuklómat.

-Várj.- mondta Adrian.

-Mi az?- néztem rá furcsán.

-Biztos vagy ebben?- kérdezte komolyan.

Ránéztem komolyan és ahogy csak tőlem telt a legkomolyabb választ adtam egy szóban.

-Igen.- mondtam.

Adrian elengedte a kezem, én pedig bementem a szobámba.

Odaálltam a szekrény elé és kikerestem egy szürke melegítőt és egy szürke izompólót. Egy sima edzőcipőt vettem fel hozzá. A hajamat felkötöttem valami laza konytfélébe és már mentem is ki.

-Kész vagyok.- mondtam.

Adrian végig nézett rajtam és csak ennyit suttogott.

-Tökéletes.

Elindultunk ki az udvarra.

-Szóval.- mondta Adrian.- Megyünk, futsz egy pár kört. Átváltozni viszont az épület egyik részében fogsz. Ki van alakítva egy külön edző terem és mellette van egy erre alkalmas szoba. Sajnos nem kockáztathatjuk mások testi vagy akár lelki épségét, értem ezt ártatlan, tudatlan emberekre.

-Értem.- bólintottam.

Odaértünk Davidhez és buzgott bennem egy vágy. Valami fajta vágy. Alig vártam már egy érzést. Bizseregtem mindenhol.

-Akkor gyerünk amennyit bírsz futni 3 alatt.- tapsolt kettőt David.

Én már indultam