Amit emberi szemmel nem láthatunk/BEFEJEZETT/

48. fejezet

Bekopogtam Tessa szobájába.

-Kislány, idő van.- szóltam be a szobájába. Nem kaptam választ, így elkezdtem hallgatózni. Egy hangot sem hallottam.- Tessa...- nyitottam be a szobájába.- Te jó ég...- suttogtam magam elé elképedve.

A szobája tele whiskeyes üvegekkel, erősebbnél erősebb üres alkoholos üvegekkel.

-Tessa!- hajoltam le a padlón fekvő lányhoz. Vert a szíve, pulzusa is volt.

-Jól vagyok...- motyogta csukott szemmel.

-Ezt mindet te ittad meg?- kérdeztem idegesen a lány mellett térdelve.

-Nem.- válaszolta.- Éjszaka bemászott az ablakomon egy alkoholista és együtt ittunk.- válaszolta szarkasztikusan.

-Teresa!-szóltam rá idegesen.

-Ajaj, anyu, bajban vagyok.- mondta még mindig csukott szemekkel.

-Tessa figyelj rám!- szóltam rá, mire rám nézett.- Miért tetted ezt?- kérdeztem a totális kiakadás határán.

-Mert így nem hallom őket annyira...- suttogta a plafont nézve.

-A hangokat?- kérdeztem tőle elhalkulva.

Tessa csak a mennyezetet nézte továbbra is. 

-Lesz ez valaha is könnyebb?- kérdezte teljesen összetörve nézve maga elé.

-Lesz.- válaszoltam neki.- Azért vagyok itt. Gyere, add ki magadból a dolgokat. Jobb lesz utána.- bíztattam.- Ma megtanuljuk irányítani a hangodat.- mosolyogtam rá.

-Mármint?- pillantott rám érdeklődve.

-Először egy bábun gyakorlunk majd. Arréb tolod a hangoddal, meg ilyesmi menő dolgok.- vigyorogtam rá.-

-Hogy te mindig rá tudsz venni erre...- sóhajtott egy nagyot.

-Szóval.- mosolyogtam Tessara.- Nagyon kellesz koncentrálnod. A bábura kell összpontosítanod. A kezeddel irányítod a hangodat. Ez a te fegyvered. Told odébb a bábut.- bíztattam.

Tessa bólintott. A hangszigetelt szobában álltunk. Adriannel zajszűrő füleseket viseltünk, hogy elviselhetőbb legyen a kegyetlen sikoly. 

A lány mindent bele adva, úgy ahogy mondtam csinálta a dolgát. Mégsem sikerült. Már megint nem. Csalódottan néztem Adrianre. Mind a ketten tudjuk jól, hogy Tessa lassan tanul és sok türelem kell hozzá.

-Próbáljuk meg újra.- mosolyogtam a lányra. Ő bólintott és újra megcsinálta. És újra. És újra...

De egyszer sem sikerült neki. Már mind a hárman belefáradtunk ebbe, amikor is a százhuszonhetedik próbálkozásra megmozdult a bábu és arrébb ment egy fél métert.

-Sikerült!-sikította Tessa örömében.

Komoly arccal bólintottam, majd megszólaltam.- Újra.- szóltam rá keményen.

Tessa elkomorodott és újra megtette, egyre messzebbre tolva a bábut. Nem mutathattam ki, hogy mennyire büszke vagyok rá, mert még elbízza magát és elveszítjük ezt a kis sikert is. Így hátha tudom ösztönözni a jobbra és a jobbra. 

Komoly arccal néztem végig Tessa újabb és újabb sikereit. Az eddigi legmesszebbre taszítása után vidáman vigyorogva nézett rám, hátha elismerem őt. De én csak biccentettem és jeleztem, hogy újra. A lány erre annyira ideges lett és elszabadultak benne az indulatok, hogy akkorát sikított, hogy a bábu teljes erejéből átrepült a termen, majd Tessa a mellette lévőt is a falhoz vágta a hangjával, a harmadikat pedig egyszerűen felrobbantotta.