Amit emberi szemmel nem láthatunk/BEFEJEZETT/

50. fejezet

Összepakoltam a szobámban és lementem vacsorázni. Egész délután a szobámban voltam, szinte Adriannal töltöttem az egészet. Még most, fél órával később is bele vörösödök a tekintetébe, ami valószínűleg örökre belém égett.

Az ajtó előtt megállva hallgatóztam. Már szinte mindenki lent volt, David kivételével. Nem csodálkoznék, ha most nem lenne itt. Ugyanis még mindig utazik.

A többiek felszabadulva hülyéskedtek egymással.

Felvettem szokásos hideg, kemény és rideg tekintetemet. Benyitottam. Mindneki elcsendesedett. Csöndben oda mentem a svédasztalhoz, megpakoltam a tálcámat bőven. A hátam mögött a beszélgetés ismét felcsendült.

-És a faszi fogta, leugrott a tetőről, azt a film azt állítja, egy csontja se tört el. Na tudjátok mikor!- magyarázott hevesen Will.

Mosolyogva elfoglaltam a helyemet Adrian mellett, majd jó étvágyat kívánva elkezdtem én is enni.

-De egyáltalán milyen film volt ez??- kérdezte Tessa értetlenül.

-Mittudomén!- válaszolta emelt hangon.- Mi volt a címe?- fordult hirtelen Claire felé.

-Elaludtam rajta.- vonta meg a vállát a lány, ennek hatására pedig a szárnyai finoman mozogtak.

-Együtt filméztetek?- kérdeztem hirtelen, mire a két személy egymásra nézett és némán lekommunikáltak maguk között valamit.

-Igen.- válaszolt végre Will.

-Az klassz.- biccentettem feléjük.

A salátám és csikermellem alatt pedig elmosolyodtam lehajtott fejjel. Szóval együtt filmeztek...

-Na de utána a csávó még ott futkározott, meg minden és követték valami lézeres puskákkal, csomó golyót kilőttek rá. Most magyarázzátok már el nekem, hogy hogy nem találta el véletlenül egyik sem? EGYIK SEM??- kiabált teljesen felháborodva.

-Haver nyugi már.- röhögött mellettem Adrian. Mióta bejöttem most szólalt meg először.- Ez egy film. Itt nem lövik le csak úgy a főszereplőt.

-Vagy nem fejezik le, mint a Trónok harcában.- mutattam a mellettem ülő srác felé.

-Vagy égetik el egy sárkánnyal.- kontrázott.

-Vagy nem etetik meg a saját kutyáival.- szálltam be a játékba.

-Na! Álljatok már le, itt még nem tartok!- jelentette ki idegesen Will. Ez a mai vacsora betesz neki rendesen.

-Én már végignéztem, de nem tetszett.- vonta meg a vállát Tessa.

-MI AZ HOGY NEM TETSZETT???- akadt ki újra Will. Nos ő most rendesen elszórakoztatja magát.

Végig beszélgettük szokásosan a vacsorát. Imádom ezeket az együtt étkezéseket. Mikor Adrian már egy ideje csöndben volt, halkan az orrom alatt suttogva, a tányérba meredve kezdtem el beszélni.

-Megtudtál már valamit?-kérdeztem.

Adrian füle azonnal mozdult, tudtam, hogy hallotta

-Beszéltem Minaval.- suttogta vissza.

-Akkor vacsora után beszélünk.- mondtam még neki.

-Ti ketten meg mit sutyorogtok?- kérdezte hirtelen Will.

Lefagyva néztem fel rá. Nagyon gyorsan rendeztem magamban a dolgokat és ismét kiismerhetetlen kifejezéssel néztem előre.

-Mikor osztottam meg veled a belsős dolgaimat?- kérdeztem egyik szemöldökömete felvonva.