Amit emberi szemmel nem láthatunk/BEFEJEZETT/

49. fejezet

Ebéd után, mint mindig a szobámba mentem és a könyvek felett ülve tanultam és jegyzeteltem. Magántanulóként teszem le a sulit, mivel máshogy nem tudnám.

A sulis tanulás után pedig szokásosan elővettem a régi, vastag, kopott könyveket, amiket a könyvtárban találtam. Ezek a könyvek mind a természetfeletti lényekről szóltak.

Vámpírok, szirének, tündérek és sorolhatnám. Meg persze a vérfarkasok. Mindent elolvastam róluk, amit csak lehetett. A Fehér Farkast mégiscsak ritkán emlegetik, mintha akkora titok lenne.

Miután ebben a könyvben is megtaláltam mindent, amit kerestem, jobbnak láttam, ha keresek egy újabb könyvet. Így elindultam le a könyvtárba.

Rövid séta után máris a hatalmas könyvtár előtt álltam és a kilincsre téve a kezem megakadtam.

A nem messze lévő szobára néztem, ami David irodája volt. Tudom, hogy ő jelenleg elutazott valami üzleti megbeszélésre, vagy hasonlók. És ha nekem sereg kell a háborúba, akkor itt az ideje kutakodnom.

Hangtalan léptékkel mentem az irodához, elfordítva a gomb kilincset, ami nem nyílt.

-Francba...-suttogtam csöndesen.

Hol tarthatja a kulcsát? Én hülye, valószínűleg magánál... Az ajkamba harapva néztem körbe, hogy vajon mivel tudnám kinyitni az ajtót.

A könyvtár. A múltkor ott fogtam össze a hajamat, így biztos van bent ott hagyott hullámcsat.

Máris a könyvtárban voltam, hála a hangtalanságomnak, ráadásul gyorsabb is vagyok, mint egy átlag ember. Persze a vámpíroknál nem vagyok gyorsabb, de nem lehet mindenki tökéletes. A polcok között gyorssétálva máris a kedvenc kis zugomnál voltam. Rövid keresés után már meg is volt a hullámcsat. Úgy látszik nem is egyet hagytam itt.

Visszasétáltam David irodájához és apró ügyeskedés után már nyitva is volt az ajtó. Csöndben becsuktam magam mögött és az iróasztalához sétálva rögtön a fiókok átkutatásával kezdtem.

Rengeteg adat, hely, időpont. Azt se tudtam mit nézzek vagy mit keressek.

De miután egyre többször törtem be az irodájába fajok szerint összegyűjtöttem azokat a természetfeletti lényeket, akik fontos és jó szövetségesek lehetnének.

Minden napomat itt töltöttem, amikor csak tudtam ide szöktem. Mappányi anyagokat gyűjtöttem össze mindenkiről. Ki ő, mi ő, mikor és hol született, jelenleg hol tartózkodik, családi állapot, stb...

Felsurrantam vissza a szobámba és megelégedve néztem magam elé. A mappákat az ágyra dobva néztem át megint. Kik a legfontosabbak, kikkel kellene minél hamarabb beszélnem. Melyik falkák a híresebbek, mégis úgy rejtőzködnek, mintha nem akarnának létezni.

-Találtál valamit?- nyitott be egyszer hirtelen Adrian.

Annyira megijedtem és nem számítottam rá, hogy reflexből ugrottam és előpattintva a karmaimat vicsorítottam rá.

Miután felfogtam, hogy csak ő áll előttem összezavarodva ültem vissza az ágyamra.

-Ne haragudj...-fogtam meg a fejemet.-Mostanában kicsit...

-Idegesebb vagy.- segített ki.

-Úgy valahogy.- mosolyogtam vissza rá, mivel féloldalas gödröcskés mosolyával olvasztott el éppen. SYD! Koncentrálj...

-Nah min ügyködsz már egy jó ideje?- kérdezte Adrián közelebb jöve hozzám.

-Semmin.- csaptam be a mappákat és semleges arcot vettem fel.