Amit emberi szemmel nem láthatunk/BEFEJEZETT/

8. fejezet

Adrian mikor észre vette, hogy megálltam visszasétált hozzám.

-Ezt most ugye nem gondoltad komolyan?- kérdeztem bal szemöldökömet felemelve.

Ekkor vettem észre, hogy az én 170 centis magasságom ellenére is, Adrian mellett sokkal kisebbnek tűnök. Ő lehetett vagy 185 minimum.

-Persze, hogy komolyan gondoltam.- mosolygott rám.- Az egyik épületünkben van egy uszoda rész, szóval ha gondolod a fagyos hideg helyett inkább elmehetnénk úszni.- vonta meg a vállát.- A kert tavasszal és nyáron amúgy is sokkal szebb.

-Miért akarnál te engem oda vinni?- értetlenkedtem továbbra is.

-Mivel szeretném, ha nagyon gyorsan tisztázódnának benned a dolgok, muszáj, hogy ezt is megnézzük. Számunkra ez egy fontos dolog, hogy megtudjuk, hogy tudsz úszni.- magyarázta.

-Ez elég nagy baromság.- néztem rá értetlenül.

-Nem az.-mondta és elkezdett sétálni előrefelé. Nagyon úgy tűnt, hogy most nem fog visszajönni hozzám, ezért elindúltam utánna. Mikor mellé értem egy apró mosolyal, a szeme sarkából rám nézett.- Tudsz úszni?- kérdezte kedvesen.

-Nem.- mondtam. Ahogy bele gondoltam a dologba, rájöttem sosem voltam még úszni, mélyebb vízbe se mentem bele. Csak fürdőkád maximum.- Sosem próbáltam.

-Akkor ez tökéletes lesz.- összecsapta a két kezét és megdörzsölte őket boldogan.

Haladtunk előre, közben sok kanyarral, ajtóval, végül egy rövid, kevesebb mint egy perces kinti séta után átmentünk egy másik épületbe.

Egy szobába léptünk be, ahol rögtön három ajtó nyílt. Egyik ajtón női öltöző embléma, a másikon férfi öltöző, a harmadikon pedig egy ,,USZODA" felirat.

-Oda.- mutatott Adrian.

Követtem, ahová ment és mielőtt akarmit is mondhattam volna, Adrian egyszerűen felkapott és belelökött egy szó nélkül a vízbe.

A fejem fölött össze csaptak a hullámok, amit én csináltam azzal, hogy teljesen elnyelt a víz. Felrúgtam magam a víz felszínére és prüszkölve köpködtem a vizet. A tüdőm égett és levegőt is alig kaptam.

- Adrian!- kiáltottam rá, már amennyi ment.

-Ne aggódj vizes kutyus.- nevetett boldogan.- A kutyaúszási ösztönöd ezek szerint elég erős.- pillantott rám komolyan.

Ahogy megfigyeltem máris leesett, hogy én éppen úszok. Kerestem a táblát, ami a víz mélységét mutatja. Tőlünk kicsit messzebb meg is találtam... Két és fél méter...

-Adrian...- suttogtam remegve.-Szedj ki innen kérlek...

Adrian rámpillantott, de nem tett semmit.

-Adrian...- suttogtam elhaló hangon, hisz éreztem, hogy sírni fogok.

Mikor Adrián továbbra sem mozdult és nem bírtam tovább magam egyhelyben tartani, elengedtem az egészet. Éreztem egy pillanatra, hogy máris sülyedek, de pár másodperc múlva már megint a víz felszínén vagyok.

-Az életben maradási ösztönöd túl erős ahhoz, hogy hagyjon elsülyedni...- mondta halkan Adrian a medence széléről.

Egyre jobban égett a tudom, mert most még több vizet nyeltem. Ezek szerint a testem harcol az akaratom ellen. Nem tudok vízbe fulladni se, hiába vártam azt, hogy kiszednek.

-És ez mit jelent?- kérdeztem rá nézve.

-Még fogalmam sincs...- mondta komoran.- De te más vagy mint mi...

-Ezt meg hogy érted?- kérdeztem idegesen.

Adrian erre nem válaszolt, csak közelebb jött a medence pereméhez és lenyújtotta nekem a kezét.

Azonnal kaptam az alkalmon, hogy valaki segít innen kijutni. Öntudatlanul kezdtem el felé úszni, ami igazán meglepett, hisz sosem tanultam eddig úszni.

Mikor odaértem elé megfogtam a száraz kezét és minden csak egy másodperc alatt történt. Azzal a lendülettel berántottam a vízbe.

Adrian hiába próbált már kapaszkodni akármibe is, úgy látszik a halvány kis erőm és a főzési szöge miatt nem volt esélye arra, hogy száraz maradjon.

Adrian elsülyedt egy másodpercre, de azonnal fel is rúgta magát a víz felszínére.

-Te nem vagy normális!- kiáltott rám idegesen.

-Gondoltam ne csak egyedül legyek vizes és elázott kutya...- idéztem a szavait.

Csak összeszorította a száját és idegesen nézett rám.

-Most szóhoz sem jutsz?- kérdeztem, miközben vigyorogtam.

-Istenem Syd...- nézett rám még mindig idegesen, majd beletúrt vizes hajába. Fújtatott egyet csukott szemmel. Lehiggadva rám nézett ezután.- Ezután aztán megfogjuk szívni mind a ketten...

-Ugyan már.- úsztam a medence széléhez és belekapaszkodtam.- Csak vizes lettél. Én is túlélem.- és felhúztam magam.

Csöpögött belőlem a víz ezerrel, külön tengert hoztam létre már magam kőrül konkrétan. Adrian is kimászott a medencéből és négykézlábra vetette magát. Majd egyszerűen csak megrázta magát mint a vizes kutya, legnagyobb döbbenetemre. Ezután csak simán felállt és mellém lépett. 

És csak ekkor éreztem meg igazán...

-Mi ez a szag?-kaptam a kezem az orrom elé.

-Ez...- túrt bele a hajába Adrian.- Mi vagyunk.-röhögött.

-Ez az ázott kutya szag?- kérdeztem undorodva.

-Pontosan.- röhögött.

-Eddig miért nem éreztem ezt, ha például zuhanyoztam?- kérdeztem értetlenül meg a tök jogos kérdést.

-Olyankor elnyomja a tusfürdő illata ezt a szagot. Nagyon is.- mosolygott rám szélesen.- Ráadásul ez most két farkas szaga.- magyarázta.- Innen nagyon könnyen lehet tudni, hogy te is farkas vagy.- majd rám nézett azzal a tipikus komor és elgondolkodó pillantásával.-Bár a te szagod ahhoz képest, hogy omega vagy béta vagy elég erős.

-Omega vagy béta?-kérdeztem sértettet játszva.-Alfa nem is lehetnék?

-Hát...- vakarta meg a tarkóját. Ahogy ránéztem elröhögte magát.- Csak ugratlak. 

-Jobb is.- mondtam összeszűkült szemekkel.

-De komolyra fordítva a szót.- mondta komolyan. -Az a helyzet, hogy látom vannak elméleteid erről az alfa-béta-omega hármasról. Ha lezuhanyoztunk és átöltöztünk szívesen mesélek neked erről. Hisz végül is el kell kezdened megtanulni azt, hogy mi is vagy te.-mondta.- Na meg persze én is szeretném már tudni... Mert az biztos, hogy farkas vagy, csak nem átlagos...