Amit emberi szemmel nem láthatunk/BEFEJEZETT/

69. fejezet

Miután kellemesen elcsevegtünk a koboldokkal és Lilith szószerint démoni lányaival egy kicsit kisebb társaságot céloztunk meg.

-A nő egy abada.- mondtam szinte teljesen biztosan.

-De nincsenek meg a szarvai vagy szarva.- figyelte meg Adrian.- A férfi viszont egy amfiszbéna.

-Elég furcsa páros, de látszólag jól elvannak, van valami közös témájuk.-  és a két tag felé néztem, akik nagyon jól elbeszélgettek.

-Jaj, látszólag mi is jól elvagyunk.- legyintett Adrian, miközben a két kiszemelt felé tartottunk.

-Tehát azt szeretnéd mondani, hogy a kapcsolatunk csak egy felszínes semmi?- kérdeztem rájátszva a sértődöttségemre.

-Persze.- jelentette ki diplomatikusan.- Ez a kapcsolat csak arról szól, hogy az erősebbik oldalára álljak.- hatásszünetet tartva ismét megszólalt.- Szerinted hol találom a nővéred?- és tudtam, hogy csak poénból kérdi, én pedig azonnal beszálltam volna ebbe a játékba, de ekkor már a két ismeretlen ember előtt álltunk.- Szép estét.- köszönt nekik Adrian udvariasan.

-Jól érzik magukat?- kérdeztem tőlük kedvesen, beszélgetésre imvitálva őket.

A nő karjain és lábain durva szőrzet volt, és ahogy oldalra fordult látszott vaddisznó farka. A fején két heg volt, mintha korábban lett volna ott valami.

Lehetséges, hogy a szarvak, amit korábban Adrian említett?

-Köszönjük, jól.- válaszolta szűkszavúan a nő. Elég távolságtartó volt.

-Jól.- válaszolta a férfi is elég mereven. Gyík szerű lény volt, szemei a hüllőkéhez hasonló volt, teste pikkelyeses.

-Jajj, miért hazudtok mind a ketten?- szólalt meg gorombán egy harmadik tag is.

Ekkor a férfi gyík szerű, pikkelyes farka előbukkant a háta mögül és egy fej volt rajta. Mármint rendes fej, ami beszélt, lélegzett, pislogott és minden. Teljesen ledöbbenve pillantottam rá, egyrészt amiatt, mert ilyet még nem láttam, másrészt amiatt, amit mondott.

-Elnézést... Hogy értette ezt?- próbáltam vele kedves lenni.

-Egyikünk sem bízik magában.- nyújtogtatta felém villás nyelvét.

-Sss!- szólta le a férfi a farkán lévő fejet és inkább bemutatkozott.- Caleb Musso.

-Attól, hogy jópofizol, még a nőnek nem adják vissza a szarvait és mi kiközösítve maradunk.- mondta tovább a magáét a fej.

-Huha.- szólalt meg Adrian.- Kegyetlenül őszinte...- szúrós szemmel vizslatta a fejet.- De kurvára bírom!

-Téged se bírnak te nyálgép!- szólt most Adrian felé.

-Légyszi, hadd tartsam meg!- lelkesedett Adrian.

Én viszont bűnbánóan a nőt néztem.

-Megszabad kérdeznem, hogy mi történt a szarvaival?- tettem fel a kérdést nagyon finoman.

A nőn látszott, hogy zavarban van és Calebet nézte. Végül visszafordult hozzám és mesélni kezdett.

-A legendák szerint az abadáknak két vagy egy szarvuk van.- fogott bele a mesélésbe.- Nekem kettő is volt.- és a volt-on volt a hatalmas hangsúly.- Zavartalanul éltem az emberek erdőikben, semmi rosszat nem tettem. Fákat növesztettem, állatokat gyógyítottam. Békességben éltem. Mígnem fel nem bukkant egyszer egy rakás ember azzal a szándékkal, hogy fát akarnak kivágni. Nem tudtam menekülni...- az asztalról felvett egy pohár italt és egyből lehúzta a tartalmát.- Kihívták a kormányt és engem elkaptak. Kísérletek alá vetettek, mígnem levágták a fejemről a szarvaimat.- közölte érzelemmemtesen.- Fájdalomcsillapító és minden egyéb nélkül.- az én torkom is elszorult és úgy éreztem majdnem megfulladok.- Mindezt egy kis ellenméregért és pénzért. Senkinek nem kívánok ilyen fájdalmat...