Amit emberi szemmel nem láthatunk/BEFEJEZETT/

20. fejezet

Az asztalfőn szokásosan David foglalta el a helyét, a bal oldalán Adrian, vele szemben pedig Will.

-Itt is vannak!-rikkantott Will.

-David ugye nem engedted meg neki, hogy igyon?- rázta a fejét Claire.

-Mit képzelsz te rólam?!- hitetlenkedik David. Majd Will felé kacsint.

Sosem láttam még ezt az oldalát Davidnek.

-Nyugi van, megérdemlitek most a bulikát!- mondta érdekesen Adrian.

-Adrian te is?- rázom a fejem.

-Babám mi nem tudunk bebaszni, mert rohadt gyors a regenerálódási képességünk.- mondta Adrian és egy orosz vodkás üveget emelt fel.- Annyit iszol amennyi beléd fér és te leszel akármelyik buli királynője. Ez a farkasok hátránya.- rántotta meg a vállát.

Will szomorúan nézett felém.

-Sosem fogod megérteni azt, hogy milyen sárga földig inni magad, amíg az agyad és a belső szerveidet is kifelé hányod.- szipogott párat és felállt. Elkezdett felém közeledni én pedig azonnal kapcsoltam.

Megfogtam az egyik csuklóját és megfordítottam, majd leszorítottam.

-Meg ne próbálj engem ölelni!- sziszegem.

-Naaaa, csak egy ölelés.- mondta Will.

Mindenki lesokkoltan nézett minket. Lehet nem is olyan nagy támadás egy ölelés?

-Legyen.- elengedtem és Will máris átölelt.

-Annak idején így vigasztaltam Adriant is drágám, semmi baj, attól még ihatunk együtt.- mondta és közben a hajamat simogatta, majd meghúzta a Whiskys üveget.

Fél karral átkaroltam és megpaskoltam a hátát.

-Köszönöm?- igen, leginkább kérdeztem. Fogalmam sincs, hogy mit kezdjek egy sráccal aki berúgott, mert megmentett egy világot.

Mögülünk taps hallatszott. Adrian rázendített a szemét törölgetve, majd mikor csúnyán ránéztem csak nevetett.

-William Wood.- nyújtotta felém a kezét Will.

William Wood?

-Igen... WW... A szüleim elég vicces emberek voltak.-mondta, majd múltba merengő tekintete mellett halványan elmosolyodott.

-Oh, részvétem.-mondtam szomorúan és megráztam a kezét.- Sydney Hale.

Will egy pár pillanatig összevont szemöldökkel nézett rám, mint aki nem érti amit mondtam. Majd hirtelen ellágyult az arca és mosolyogni kezdett.

-A szüleim nem haltak meg! Csak már nem viccesek.

-Szóval csak a humorérzékük halt meg.-röhögött Adrian.

-Szerintem ne adjunk nekik több alkohol tartalmú dolgot.- mondta Claire, majd máris Adrian és Will üvegei voltak a kezében. A szárnyai lassan lebegtek. Vajon milyen gyors ez a lány?

-Claire Coleman.- nyújtotta felém a kezét.- Most jut eszembe, hogy még nem is mutatkoztam be.- mosolyodott el félénken.

-Sydney Hale.- ráztam vele hivatalosan kezet.

-Akkor együnk!- mondta Adrian boldogan.

-Igen, tudjuk, hogy téged csak ez tesz boldoggá.- röhögött Will.

Adrian a szeme sarkából rám pillantott és mintha elvörösödött volna. Mindezt pár másodperc alatt. Létezik ilyen? Csöndben ült és evett tovább, ami eleve előtte volt.

Én csöndben odamentem a kínálathoz. Mint mindig most is roskadásig van rakva az asztal. Vajon kik és hányan főznek ránk?

Tettem magamnak mindenből. Tényleg mindenből. Egyszerűen többször is fordultam annyi mindent ettem.

Mikor már a hatodik fogással tértem az asztalhoz ismét telerakott tálcával szájtátva meredtek rám.

-Ha te ezt megeszed én eskü fizetek neked bármennyi piát.- alkudozott Will.

-Hmmm...- szűkítettem össze a szemeimet ránézve. Ha már üzlet akkor csináljuk jól. Felkönyököltem és az állam alá tettem összekulcsolt kezeimet.- Mellé pedig dobsz jó sok csokit is.-mondtam üzletasszonyosan.

-Amit akarsz ezek után.- mondta Will röhögve és hitetlenkedve.

-És ha eszek még egy tálcával?- kérdeztem még több kihívást keresve. Valahogy éhesnek érzem magam ennyi étel után is.

-Akkor elveszlek feleségül.- mondta Will full komolyan.

Furán néztem rá, majd mindenkiből egyszerre szakadt ki a röhögés.

-De én komolyan mondtam.- mondta Will még mindig komolyan.

Erre egyre jobban nevettünk. Adrian mintha csak próbált volna nevetni, olyan erőltetett volt.

Nekiláttam megenni azt, amit kipakoltam, majd mikor befejeztem, tettem még egy fordulót. Leültem az újabb tálcával és kihívóan pillantottam Willre.

Ő kíváncsian nézett rám és neki álltam ennek a tálcának is. Éves közben mentek a sztorizgatások, a nevetések és jól telt a késői ebédünk.

Mikor befejeztem a hetedik tálcámat is, Will csak rácsapott az asztalra, felemelte mind a két kezét az égnek hitetlenkedve és mellém térdelt.

-Lennél a feleségem... Öööööö...- gondolkodott jó hangosan.- Sydney Hale?

-Kérlek.- röhögtem.

Mindenki nevetett, rég nem éreztem magam ilyen jól. Will és Claire pedig felüdült szinte. A halál miatti félelmük elpárolgott ennyi nevetés után mondhatni.

-Szerintem hivatalosan is bevehetjük Sydet a csapatba.- mondta boldogan és kipirultan Claire.

-Szerintem is.- bólogatott helyeslően Will.

Adrian mosolyogva biccentett és Claire a srácok engedélye után a nyakamba ugrott.

-Üdv a családban hugi.- szorongatta a nyakamat.

Én pedig a meglepő reakció után elmosolyodva próbáltam megölelni a szárnyai ellenére.

-Csoportos ölelés!- kiáltott fel Will.

Erre odatapadt hozzánk és Adrian is beszállt az ölelkező csoportunkba.

-Will bazzeg neked feláll???- pattant el tőlünk Adrian.

-De köcsög vagy.- mondta röhögve Will és gyomorszájon vágta Adriant elég komolyan. Adrian röhögve csak kipattintotta a szemfogait.

-Tudod, hogy nem éri meg.- röhögött Adrian.

-De neked sem.- és ekkor Will kezéből tűz tört elő. Lángok, egyszerűen hihetetlen volt.

Majd Will eldobta a hirtelen formált tűzgolyóját Adrian felé és bennem megállt az ütő is.