Amit emberi szemmel nem láthatunk/BEFEJEZETT/

56. fejezet

Nemsokára megérkeztünk egy barlang bejáratához, ahol a farkas megálltak. Most nem mondják, hogy tényleg itt laknak... De semmi előítéletesség. Elfogadták a farkas lényüket, olyannyira, hogy ilyen formában élnek. Igazából ha tehetném, még talán én is kipróbálnám...

Megálltam Adrian mellett és Laurenre néztem.- Menjünk be?- kérdeztem izgatottan.

A farkas csak megfordult és besétált a sötét barlangba. A többi farkas minket nézett, ezért azt a sugallást kaptuk, hogy menjünk utána. Reflexből hírtelen Adrian keze után nyúltam, hogy onnan merítsek bátorságot, de meggondoltam magamat, több okból kifolyólag is. A egyik az, hogy Adrian mit érez. Igazából csak barátságot, hisz nem hozzám vonzódik. A másik ok a farkasok. Hisz az a nő is kitalált dolgokat, így nem adom meg nekik azt az elégtételt, hogy végig nézzék a ragaszkodásomat a fiú iránt.

Hosszú métereket sétáltunk be a barlang sötétjébe. Szerencse, hogy ilyen látásunk van és észre vesszük a dolgokat. A barlang elején, valószínűleg elrettentés képp, de csontok hevertek. Hatalmas bordák, combcsontok, szarvak, különböző állati koponyák. Inkább nem próbáltam meg ezt túl gondolni.

A barlang mélyén világosságot vettem észre. Ahogy egyre közelebb mentünk egy ház volt ott. Egy ház a barlang mélyén. Szó se róla mennyire fura és érdekes. Egyszerű kis ház volt, mint amilyet akárhol láthatsz. 

A ház előtt egy körben kövek voltak elhelyezve, benne pedig hamu, pár szenes fadarab. Elmoslyodtam a láttán. Azonnal a plafon felé néztem, ahol megpillantottam egy kis lyukat, ahol valószínűleg a füst távozik és egyben oxigén jut be a tűz lángolásához.

Lauren megállt a kör mellett és visszaváltozott. Nem tört össze az összes csontja, mint nekünk, nagyon finoman és kecsesen változott vissza emberré. Miután két lábon állt, ruhában persze, akaratlanul is megfordította a gyűrűt az ujján. Úgy tettem, mintha észre se vettem volna ezt a mozdulatot. Közben pedig pontosan jól tudtam, hogy ez csinálja ezt a varázslatot az átváltozással kapcsolatban. A gyűrű az tényleg.

-Gondoltam beszélgessünk itt, a tűz körül, védetten és békésen.- ejtett egy gyors fél mosolyt. 

Egy férfi, kockás ingben és farmerben elkezdett tüzet rakni. Valószínűleg az egyik farkas. Egy másik nő és még egy férfi takarókat hozott ki, amiket a földre dobtak. Nagyon figyelmesek.

-Köszönjük.- mosolyogtam rájuk kedvesen.

Azok ketten csak kurtán meghajoltak előttem és a szemem láttára változtak vissza. Nincs hangos csontropogás, törés, ruha szétszakadás.  Csöndben félre vonultak, szerte szórva feküdtek a farkasok körülöttünk. Igazából gyönyörű szép látványt nyújtottak. Olyan békések voltak és mindegyikük fenséges. 

-Akkor ne is kerüljük a forró kását!- csapta össze a kezét Lauren.

Gondterhelten néztem Adrianre, aki némán hallgatott és csak biccentett egyet, hogy beszéljek. Ugyan ilyen arccal fordultam az alfa felé, aki most komoly tekintettel várta mondandómat.

-Mint említettük, a háborúról lenne szó...- köszörültem meg a torkomat. Na jó, elég. Nem egy félős kislány vagy. Tárgyalni jöttél. Te vagy a Fehér Farkas és ezek az emberek... farkasok csak téged néznek. Mind érzik a veled járó feszültséget. Légy konkrét és könyörtelen, mégis tisztelettudó és tiszteletet elváró...- Meggyőződésünk, hogy a Fekete Farkas támadni fog. Egyre több szörnyű hírt hallunk a világ minden részéről. Halál nyoma marad ott, ahol ő jár. Ha nem ő csap le elsőként nyiltan, akkor nekünk kell lépnünk. Az embereink folyamatosan rajta vannak az ügyön és nagyon próbálják elcsípni a Szörnyet.