Miraculous [HUN]

Mi lesz?

Mikor beléptem az osztályba,rá kellett jönnöm,hogy a többiek is hasonló állapotban vannak,mint én.
-Mennyit aludtál?-kérdeztem a kómás Alyától.
-Három és fél órát.-motyogta.
-Lányok,figyeljetek.-fordult hátra Adrien és az ajtó felé bökött.
Pont abban a pillanatban lépett be Chloé.
-Viseli a talizmánt.-suttogta Alya.
És tényleg.Chloé a hajába tűzte azt,úgy hogy jól látszodjon.
Odalépett az asztalához és leült.
-Láttátok?-kérdezte Nino és felénk fordult.-Most nem méregetett senkit sem,úgy ahogy szokott.-mondta.Hát igen.Reggelente,mikor Chloé megérkezik mindenkit fölényesen végigmér,majd odamasírozik az asztalához és ünnepélyesen leül,mintha azt mondaná ,,Tessék,itt vagyok!Rajongjtok körül!''.
-És abban a kis táskában lehet a kwami.-mutattam a Chloé válláról lelógó sárga táskára.

Nem sokkal később,miután vége lett a sulinak,a szobámban tanultam.
-Aj,Tikki!Én ezt nem értem.-dőltem hátra a székemben és becsaptam a tankönyvemet.Egy gyors mozdulattal bekapcsoltam a tévémet.
-Marinette!Tanulnod kell!-mondta Tikki.
-Várj!Figyeld csak.-mutattam a képernyőre.
-Az nem Alya háza?-kérdezte és már meg is feledkezett a leckéről.
-De.-bólintottam lassan.Betörtek egy családi házba-volt a vezetőcím.
-A rendőrség még keresi az elkövetőt,aki betört a hátam mögött látható házba.Sokan azt gyanítják,hogy az elkövető egyezik a minap történt betöréssel.-mondta a riporter.Ott állt Alyáék háza előtt.
-Adrien már ott van.Gyere Tikki.-mondtam,miután beugrott a képbe Fekete Macska alakja.
Öt perc múlva ott áltam én is a háznál.
-Mi történt?-húztam ki a tömegből Alyát.
-Nem tudom.Hazajöttem és már így volt a ház.
-A talizmánok?-kérdeztem félve.
-Egy hiányzik.
-Melyik?
-A pillangóé.-suttogta.
-Lányok,bocsi,hogy zavarok,de figyeljetek arra.-lépett mellénk Fekete Macska és felfelé mutatott.
-Na ne!-döbbent le Alya.Ugyanis Chloé közeledett.
Bizonytalanul leszált egy autó mellé és körülnézett.
-Ebből mi lesz?!-néztem fel az égre.
Chloé odasietett hozánk.
-Sziasztok.-mondta.
-Szia.-mértem végig.-Katica vagyok.-nyújtottam a kezemet.
-Tudom ki vagy.-mosolyodott el.
-Ez nem kölcsönös.-mondtam halkan.
-Ó,igen.Én Chlo....-akadt meg.-Khm.Én Queen Bee vagyok.
-Örvendek.-mosolyogtam rá.
-Szóval mi történt?-kérdezte.Látszott rajta,hogy igyekszik profin kezelni a szitut,de nagyon izgult.Majdnem megsajnáltam.Majdnem.
-Betörtek ennek a lánynak a házába.-mondtam és Alya felé böktem.
-Miért?
-Nem tudjuk.Valószínüleg ugyanazért,amiért a múltkor azért a férfihez.-mondta Adrien.
-Aha.-gondolkodott el Queen Bee.
-Szevasztok!-ugrott mellénk Nino és csodálkozva nézett Chloéra.
-Szia.Queen Bee.-nyújtotta a kezét.
-Cső!-csapott bele Nino a kezébe.-Amúgy valami készülőben van.
-Micsoda?-kérdeztem.
-Nem tudom.Csak egy megérzés.
Közben Alya elhátrált töllünk,hogy át tudjon változni,majd visszatért hozzánk átváltozva.
-Bocs a késésért.-mondta.-Hello Queen Bee.-intett Chloénak,mire az csodálkozva meredt rá.
Én jobbnak láttam odamenni a rendőrfőnökhöz.
-Valamit lehet tudni?-kérdeztem.
-Nem.Csak sejtéseink vannak,de semmi konkrét.-mondta.-Egy pillanat Katica.-mondta és a füléhez emelte az adóvevőjét.
-Értettem.Azonnal megyünk.-mondta és visszarakta az övére azt.
-Gabriel Agreste kiszabadult,az Eifel torony környékén látták utoljára.-mondta és a társaihoz fordult.
Persze nem vártam meg,hogy mit mond nekik,visszamentem a társaimhoz.
-Gabriel Agreste kiszabadult.-mondtam.Chloén kívül mindegyik álla a földön koppant.
-Mi van?!
-Jól hallottad.Gyertek.-intettem nekik.-Az Eiffel torony terén látták utoljára.Szóval oda megyünk.

Pár perc múlva a téren áltunk.
-Nem látom.-mondta Chloé.
-Nem mondod.-mordult rá Adrien.-Esetleg repülj fel,hátha onnan többet látsz.
-Oké.-mondta és már fölöttünk volt.

Adrien szemszöge:
-Nézétek csak!Ott!-mutatott egy utca felé Chloé.-Mintha ott láttam volna.
Mind elindultunk arra.Jó elég szerencsétlenül mutathattunk,de mentségünkre legyen mondva,hogy ez az első ügyünk csapatként.
-Ott!-kiáltott le Alya fentről.Mind a mutatott irányba indultunk.
Befordultunk a sarkon és ott ált az apám.Pontosabban futott.
-Jó napot Gabriel Agreste.-ált az útjába Nino.
-Nocsak,Fu lemondott a talizmánjáról?!-mérte végig gúnyosan a barátomat.Közben felénk hátrált.
-Nem mondott le.-szólaltam meg mögötte.Rátámaszkodtam a botomra és kihívóan néztem rá.
-Hát persze,hogy nem.-vigyorgott önelégülten.Ekkor belémhasított a felismerés.
-Maga volt.-mondtam és közelebb léptem hozzá.-Maga tört be a Mester házába,akkor.-mondtam.Mielőtt megkérdeznétek,azért magáztam,mert hivatalosan nem ismerjük egymást.Az teljesen más tészta,hogy az apám Adrienként,de most Fekete Macska vagyok.
-Lehet,hogy igen,lehet,hogy nem.-ködösített.
A szemem sarkából láttam,hogy Katica-Marinette felmászik a mellettünk álló egyemeletes házra.Intett,hogy tartsam szóval.
-Szóval igen.És mikor szökött meg a börtönből?Úgy tudom jó pár évre elitélték.-mondtam.Ekkore csapott le Marinette.Előrre lendítette a karját,és a yo-yó már szelte is a levegőt.Viszont az ,,áldozat'' egy gyors mozdulattal kivédte.Elkapta röptében a yo-yót és rámmosolygott.
-Tényleg azt hitted,hogy nem veszem észre?-kérdezte lekicsinylően,majd megrántotta a yo-yót ezzel lehúzva Katicát a tetőről.
Futottam,hogy elkapjam,de a gravitáció gyorsabb volt.Marinette a földön landolt és még mindig szorította a yo-yóját.
Már csak pár lépésnyire voltam tölle,amikor apa felrántotta Marinettet a yo-yónál fogva.
-Még egy lépés és neki annyi.-mondta és egy kést emelt a barátnőm torkához.
-Nem mered!-morogtam.Az ilyedtségtől elfelejtettem magázni.
-Ó,igen?-kérdezte.
-Te hülye Macska,ne provokáld!-kiáltotta hírtelen Chloé.
-Ne szólj bele Zümi!-kiáltottam idegesen.
-Amúgy nem állt szándékomban bántani őt.-mondta önelégülten.-Csak ezeket akartam.-mondta és kivette az eszméletlen lány füléből a talizmánját.Marinette egyből visszaváltozott.
-Ne!-kiáltottam és eléjük ugrottam.
-Ne aggódj.Végig tudtam,hogy ki ő.-mondta és elengedte Marinettet,ő meg a földre rogyott
-Szóval ő Katica?!-kérdezte a hátam mögül Chloé.
-Igen.Ő az.És ha bárkinek elmondod velünk gyűlik meg a bajod.-mondtam és a karomba kaptam a barátnőmet.
-Macska,Gabriel elmenekül.-mondta Volpína.
-Menjetek utána.Nekem fontosabb dolgom van.-morogtam.
A srácok az apám után siettek,én meg ott maradtam az eszméletlen barátnőmmel.
Gondoltam egyet és elindultam a legközelebbi korház felé.

Remélem tetszett ez a rész.És sajnálom,hogy ilyen nagy szünet volt,de tudjátok most vannak a félévik (meg minden ilyen hülyeségek) és elég kevés időm van írni.
Szóval remélem tetszett és hamarosan hozom az új részt.