Miraculous [HUN]

Adrien,ne...

Fél 11-kor kezdett elegem lenni az internetből.Alya még a délután elcsórta a recepcióról a wifi jelszavát,és lepasszolta nekem.
Felpillantottam a tablettemből.Alya,fülében fülhalgató,alszik az ágyán.Nino még nem,de már nagyon eröltette a szemét,hogy ne aludjon el.Feláltam az ágyamról és halkan beosontam a fürdőbe a cuccaimmal.
Miután kijöttem mosolyogva láttam,hogy már Nino is alszik.
Befeküdtem az ágyamba és magamra húztam a takarót.
Hirtelen idegennek éreztem magam.Mit keresek itt?Én nem az utazásaimról vagyok híres.Haza akarok menni!Nem akarok itt lenni.
Miközben gondolkoztam észre sem vettem,hogy Adrien mögémfeküdt.
-Nem is kívántál jó éjszakát!-motyogta a fülembe.
-Mert anélkül nem is tudsz elaludni,mi?-mondtam mosolyogva,miközben átkarolt.
-Marinette...-suttogta.
-Hm?
-Ugye nem tetszik Matt?-kérdezte félve.
-Mi?Nem!Hogy gondolhatsz ilyesmire?-kérdeztem felháborodottan és felé fordultam.
-Csak már délután óta fúrja az oldalamat.-mondta.
-Hát,ne is gondolj ilyesmire!Én szeretlek téged.-mondtam és a homlokának döntöttem az enyémet.
-Én is szeretlek.-motyogta.
A melkasára húzott és így aludtunk el.

A következő napok unalmasan teltek.Röviden vázolom:délelőtt múzeum,iskola és minden egyéb látogatása.Délután meg inkább a számunkra fontos dolgokat csináltuk.
Péntek délután,Alyával róttuk New York utcáit.Alya olvasott  valami boltról és mindenféleképpen meg akarta nézni.
Miután másfél órát kóboroltunk hiába, visszafordultunk.
A fiúkat a hotelben hagytuk.Mikor beléptünk a halba egy kis csoportot láttunk a lift előtt.
-Marinette!Tizenkét óránál!-suttogta Alya.Odakaptam a fejemet és Mattot láttam közeledni.Az elmúlt napokban többször is elmentünk egymás mellett,de nem túllajdonítottunk túl sok figyelmet egymásnak.
De most felénk közeledett.Körülnéztem,hogy hova futhatnék,de sehol sem láttam alkalmas búvóhelyet.
-Szia Marinette!-köszönt széles vigyorral.Fapofával néztem fel rá.
-Nem ismerlek.-mondtam monoton hangon.
-De megismerhetsz.Ma 5-kor találkozhatnánk a hotel melletti kávézóban.-mondta.
-Ezt komolyan gondolod!?-kérdeztem felháborodottan.-Az egy cseppet sem izgat,hogy engem hidegen hagysz?
-Igen.Ott várlak.-válaszolt az első kérdésmere,majd rámkacsintott és elment.
-Ez egy paraszt.-nézett utána Alya.-És most szépen fogalmaztam.
-Ja.Gyerünk fel.-ragadtam meg a kezét és a lift fele húztam.

Alya kinyitotta az ajtót és egyszerre esett le az állunk.A fiúk egymás mellett ültek az egyik ágy mellett és Nino laptopján néztek egy filmet.Körülöttük rengeteg ropis és édességes papít volt elszorva,meg morzsákk sokasága díszelgett a szőnyegen.
-Fiúk!-kiáltotta Alya.Egyszerre tépték ki a fülükből a fülhalgatót.
-Sziasztok!-intett Nino.
-Nekem csak ne ,,sziasztokozzál"!Hogy néz ki a szoba?Max három órát voltunk elmenve,ti meg ez alatt szétbarmoltátok a szobánkat!-kiáltotta Alya idegesen.
-Filmet néztünk.-motyogta Adrien védekezően.
-És?Figyeljetek!Mindjárt fél öt.Adok negyed órát,hogy kitakarítsatok.Ha nincs kész,ti fizetitek a jegyeket a Szabadság Szoborhoz.-mondta Alya.
-Oké.-pattantak fel.Villámgyorsan kezdtek takarítani.

15 perc múlva:
-Kész vagyunk!-mondta Nino.Lerogyott az ágyára.
-Oké.Akkor most indulunk a Szabadság Szoborhoz.-mondta Alya.
A fiúk gyorsan összeszedtél magukat és indulásra készen áltak az ajtó mellett.
Alya kinyitotta az ajtót és lementünk a földszintre.
-Aj,hívnak anyuék.-áltam meg.-Menjetek előrre.-mondtam.
-Oké.Gyerünk -léptek ki a hidegbe.
-Sziasztok!-szóltam bele.

Adrien szemszöge:
Marinette a metrónál ért minket utol.Felszáltunk rá (a metróra) és az a szoborhoz vitt minket.Már a csoportal voltunk itt,de még egyszer meg akartuk látogatni.

Mikor hazafelé tartottunk megrezzent a telefonom.
-Ki az?-kérdezte Marinette.
-Nem tudom.-mondtam miközben megnyitottam az üzenetet.
-Hát ez meg...?-döbbentem le.Egy képet kaptam,amin Marinette Mattal ül egy asztálnál és elmélyülten beszélgetnek.
-Marinette?!-tartottam felé a telefont.
-Mi a....?-kerekedett el a szeme.-Ezt kitől kaptad?
-Nem tudom.Anoním a feladó.-mondtam.
Közben megérkeztünk a megállóhoz,ahol le kellett szálnunk.A fejemben villámgyorsan suhantak a gondolatok.
Marinettet ott hagytuk a hotelnél,hogy nyugodtan beszélhessen a szüleivel.Közben akár beülhetett egy kávézóba és beszélhetett ezzel a Mattal.Vagy...
-Adrien!Ugye nem azon gondolkozol,hogy ez tényleg megtörtént?!-kérdezte Marinette.Mellettem lépegetett és ilyedten nézett fel rám.
-Ne...-kezdtem bele,de közbevágott.
-Az igazat!-mondta.
-Jó,igen.-fordultam el.Nem akartam látni felháborodott arcát.
-Figyelj,nem tudom,hogy ki van a képen,de 1000%,hogy nem én!-állított meg.
Lesütöttem a szememet.
-Nem hiszed el,ugye?!-mondta dühösen.Egy picit megráztam a fejemet.
-Jó.Ne hidd el.-mondta dühösen és a hotel felé indult.
-Haver...-lépett mellém Nino.
-Meg ne szólalj.-tartottam fel az újjamat.
-Oké.-mondta.Mind a ketten tovább indultunk.Alya előttünk ment.
Beléptünk a halba.Marinette a liftre várt,mikor megérkeztünk.
Oda akartam menni hozzá,de Alya megragadta a karomat.
-Hagyd,hogy lecsillapodjon.-mondta.
Marinette beszált a liftbe és felment.Mi megvártuk a következőt.
Mikor felértünk a szobánkba,Marinette nem volt sehol,de az ablak nyitva volt.
-Biztos kiment,kiszellőztetni a fejét.-mondta Alya.
-Reméljük.-dőltem le az ágyamra.Valószínüleg elaludtam,mert kopogásra ébredtem.
Kinyitottam az ajtót és Mattal találtam szembe magamat.
-Mit akarsz?-sziszegtem.
-Csak Marinettehez jöttem.-tartotta magaelé a kezét,védekezően.
-Miért?
-Mert jól elbeszélgettünk a délután és gondoltam,megismételhetnénk.-mondta pofátlanul.Leblokkoltam.Akkor Marinette hazudott volna?Nemlehet...De ha mégis...NEM!
-Sajnos Marinette pillanatnyilag nincs itt,úgyhogy kérlek húzz el a francba,még mielőtt én küldelek oda!-termett mellettem Alya és becsapta az ajtót.
-Adrien!Nagyon ajánlom,hogy ne hidd el azt amit az a fiú mondott!-mondta dühösen Alya.
-De ha igaz?-kérdeztem vissza.
-Mond csak,kinek hiszel?A barátnődnek,aki teljes szivéből szeret téged és bármit megtenne érted,vagy ennek a gyereknek?
-Hát...
-Ne,mond,hogy ezen gondolkodnod kell?!-kiabált rám.
-Nem kell,csak...-akadtam el.
-Jolvan.Gondolkozz.De reggel nagyon remélem,hogy megjön az eszed.-mondta és visszament az ágyához.
Én is odacammogtam az ágyamhoz és úgy ahogy voltam,ledöltem rá.Nem tudtam,mit higyek.Talán,majd holnap máshogy látom majd a dolgokat.
Oldalra fordultam,de nem volt ott Marinette,hogy megöleljem.Sőt,azt sem tudtam,hogy hol van.