𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

6.16

Az elnöknél volt egy pisztoly, amit oda dobott nekem. Megnéztem azt, s hirtelen.. Elbambultam, miközben vizsgáltam.

„June öld meg az elnököt" – visszhangzott fejemben eme mondat.

Sehogy sem tudtam másra figyelni. A pisztoly vonzott, mint egy mágnest. Végig simítottam vele, ujjbegyemmel. Csak néztem a formáját, érzékeltem tapintását.

- JUNE! – ordított rám az elnök a háttérből.

Oda se figyeltem csak a pisztolyt néztem, mint egy megszállott.

„Öld meg, azonnal."

„Calum is azt akarná."

„Mire vársz June?"

„A bábja vagy, csak kihasznál!"

Megráztam a fejem. Odamentem a remegő emberekhez, az elnök ingjébe markoltam, majd magamhoz húztam.

Önelégülten vigyorogtam rá.

- Csak magát kell megvédenem, ugye? – suttogtam ajkaira.

Egy szót sem szólt. Gondolom a barátai előtt kellemetlen lett volna. Megfogtam a kezét és az immáron törött ablakhoz húztam. Magamhoz szorítottam újra és átöleltem a testét.

- Most repülünk egy kicsit – mosolyogtam rá.

Ideje sem volt ellenkezni, azonnal hanyatt dőltem és vagy húszemeletnyit zuhantunk egy taxira. Óriási becsapódással értünk le. Legalábbis, inkább én csapódtam be. Nagy nehezen magamhoz tértem, majd Jake elnök leszállt rólam. Orrából folyt a vér.

- A többiek is odafent vannak! – mutogatott az épületre zavartan.

- A kibaszott kommandósok a felelősek ezért, csessze meg! – ordítottam rá, mikor lekászkálódtam én is.

„Öld meg, June. Ő a felelős a gyerekeid haláláért. Tudta ki vagy s hogy hogyan okozzon neked fájdalmat. Ez az ő műve volt. Manipulálnak téged.."

Megráztam a fejem, hogy eltűnjenek ezek a hangok.

„Kínozd meg, ne légy hozzá kíméletes. Ne tagadd meg magadtól a bosszút."

- June! – kiáltotta kétségbeesetten Jake, mire felkaptam a fejem.

Az épület, amiről lezuhantunk felrobbant. Csak döbbenten, tátott szájjal bámultam az egészet, ami történik. Megrázta karom ezzel visszarángatva a valóságba. Gyorsan biztonságos helyre mentünk. Majd rezegni kezdett a telefonom.

Fogadtam a hívást.

- Hozd az elnököt az sms-ben küldött címre – mondta Calum.

- Hé! Ez a te..

- Pontosan, az én művem. Hozd ide minél előbb! – mondta s azzal kinyomta a telefont.

- Ki volt az? – kérdezte Jake.

- Calum. Talált egy biztonságos helyet.

Aprót bólintott, beültünk egy kocsiba, babráltam a zsinórokkal kicsit, majd elindultam az adott címre. Ugyanúgy egy lakatlan romos háznál álltunk meg. Ott várt Calum. Kiszálltunk a kocsiból és odamentünk hozzá.

- Nem lenne jobb most elmenekülni? – kérdezte Jake.

- Nem hiszem, hogy ez most kivitelezhető lenne, kedves elnök úr – vigyorgott rá Calum.

Elindultunk lefelé egy pincébe, majd Calum bezárta az háta mögött.

Jake rémült arckifejezéssel bámult rá.

- Ez mégis mit jelentsen?

- Azt hitte maga irányít? – kérdezte önelégülten vigyorogva Calum.

Jake-nek leesett Calum hanglejtéséből mit is akar, így menekülni akart az ajtón keresztül, de erőmet felé irányítottam, lebénult, majd Calum egy székhez kötözte.

- Tudod a helyzet az baby, hogy ez a seggfej tényleg mindent tudott rólunk. És igen, ő felelős a gyerekeim haláláért is.

- Honnan veszed ezt?

- Majd mindjárt bevallja – mondta Calum, mire gépfegyverével arcon vágta őt.

Nagy nehezen magához tért. Lehajoltam hozzá és a szemeibe néztem.

- Maga ölte meg a gyerekeimet?

Undorító vigyor lett úrrá az arcán, majd szemrebbenés nélkül arcon köpött. Letöröltem kezemmel s behúztam neki teljes erőmből.

- Válaszolj! – ordítottam rá.

- Én és Michael. Szép summáért elvitte a balhét – nevetett fel – azt gondoltam, maguk okosabbak ennél.

Calum is nevetésbe kezdett. Belemarkolt fekete hajába, amit hátra húzott. Jake egyből abbahagyta a vihorászást. Kicsit furcsálltam, hogy egy kamera állt a székkel szemben, egy laptopra kötve, sőt nem is értettem.

- Okosabbak is vagyunk. Mindent tudunk a kis játszadozásukról. Ez az egész egy kurva nagy vicc. Ami itt folyik a terroristákkal, azokat maguk, a nagyhatalmak már évekkel ezelőtt megtervezték. Fegyverkereskedelem és az olaj, ugye? És még sorolhatnám. Lehet, hogy ölök, de nem játszom meg, hogy érdekel az áldozatom mit is akar. Nem játszok vele macska egér játékot. Tudja, hogy végezni fogok vele, míg maguk elhitetik, hogy az emberek biztonságban vannak, miközben maguk uszítják rájuk a poklot. Nem igaz, elnök úr?

- Nem igazán érdekelnek az emberek. Csak az olyanok, mint ti akik akadályoztok abban, hogy kurvára elérjem a céljaimat.

Calum kiegyenesedett és fülig ért a szája.

- Remélem, most ezt egész Amerika jól a fejébe véste – fordult a kamera felé.

Döbbenten és tátott szájjal bámultam Calum-ra.

- Kedves amerikai állampolgárok! Önökhöz szólok. Eldönthetik, hogy sülve, vagy főve szeretnék az ön nemes becses elnöküket?