- Szerintem jó ötlet ez, June.
- Mégis mi a fenéért? Hiszen megint nem mi irányítunk, cseszd meg.
- Ohh, dehogynem baby – kacsintott rám.
Elmerengtem barna szemeiben, majd elmosolyodtam, hiszen tudtam, hogy van terve. Leült mellém.
- Akkor elfogadjuk az ajánlatot, Hood?
- Persze – mosolygott rám.
- Szeretsz? – néztem rá.
Megemelte az államat, közel hajolt arcomhoz s egy apró óvatos csókot lehelt ajkaimra.
- Szeretlek, baby.
Elmosolyodtam és hozzábújtam.
////
Másnap reggel újra az elnök elé vittek minket, aki ugyan abban a puccban volt, mint eddig.
- Hogy aludtak? – kérdezte.
- Elég a jó pofizásból – vágtam rá.
- Csak nem eldöntötték?
- De – mondtuk ki egyszerre Calum-al.
- Na és?
- Benne vagyunk.
Az elnök elmosolyodott.
- Rendben. Akkor van pár dolog itt. Először is. Új egyen ruhát kapnak. Másodszor, csak pár napig kell velem lenniük. Egy fontos konferencián kell részt vennem. A kommandósokkal együtt lesznek. Másrészt, ha felém megemelik a kezüket, vagy csak próbálják használni az erejüket, le fogják önöket lőni. Világos?
Calum-al együtt biccentettünk egyet.
- Helyes. Hozzák rendbe magukat. Egy óra múlva indulunk!
Külön-külön szobába vezettek mindkettőnket. Az enyémben egyszerű kosztüm volt, fekete fehér színben egy kanapéra hajtva, ami előtt fekete tűsarkú volt. El sem hittem, hogy titkárnőnek kellett öltöznöm. Arról volt szó, hogy a nyomorult kommandósokkal leszek, erre..
- Kifelé! – nyitott be az egyik testőr.
- És ha nem lettem volna kész?
- Lett volna egy jó napom – kacsintott rám.
- Nekem is. Te lehettél volna az első akit megölnek a fehér házban – mosolyogtam rá, mire megfogta karomat, hogy kirángasson.
- Ejnye, ejnye. Így kell bánni egy nővel? – kérdeztem.
- Kifelé!
- Engedj el, te szarházi.
Csak rángatott kifelé, mire megsokkoltam az erőmmel és végre kurvára elengedett.
- Én szóltam, cseszd meg – mondtam s átlépve rajta sétáltam ki.
Calum öltönyben volt a folyosón, ahogy a többi testőr is.
- Na hát.. Na ezt nem – habogott teljes áhítattal mikor meglátott.
- Mit nem? – incselkedtem vele és pördültem egyet.
- Basszameg, rohadt szexi vagy June.
- Olyat mondj, amit nem tudok.
Calum kiéhezett tekintettel bámult rám s közelített felém.
- Ebből sürgősen ki kell hámozzalak – suttogta a fülembe s derekamra kulcsolta a kezét.
- Majd később, nagyfiú – kacsintottam rá s rámarkoltam férfiasságára.
Kuncogva húzódtam el tőle.
- Ezt most nem úszod meg! – mondta vággyal teli hangon, de akkor jelent meg az elnök a sleppjével.
- Indulhatunk? – kérdezte.
- Persze, de miért kellett nekem így felöltöznöm?
- Változott a terv. New Yorkban lesz találkozóm egy-két államfővel, így hát jobbnak láttam ezt kivitelezni.
Fáradtan felsóhajtottam, majd elindultunk.
/////
A konferencián részt vettünk Calum-al. Ott álltam egy óriási teremben, ami sznobokkal volt körbevéve. Jobban mondva politikusokkal, akik csak mondták és mondták..
- Nincs valami.. Drogod? Esküszöm belehalok ebbe – nyafogtam Calum-nak.
Calum hirtelen kiment onnan, én pedig éreztem, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni.
Amikor szünetre indultak volna, akkor láttam több piros lézer pontot is beszűrődni.
A picsába!
Mindenki rémülten bámult.
- Mindenki hátra! A szoba sarkába! – adtam ki a parancsot, mire szót fogadtak.
Megszólalt pár dallamos ütem a hangszórón, ami így szólt.
- Körbe vettük a felhőkarcolót! Innen senki nem jut ki élve, úgyhogy ha nem akar senki nagyobb kárt, vagy életben szeretne maradni, akkor adják ki az elnököt!
Hát ez kurva jó, annyi erőm nincs, hogy húsz-harminc lövést visszadobjak rájuk. Na jó, talán, de akkor is próbálkoznak még utána.
Egyedül maradtam egy csapatnyi beszarival. Ez pedig csak tetőzi.
- Csináljon valamit kislány! – szólt rám az elnök.
- Ha nem fogja be, olyat csinálok magával, amit magam is megbánok! – szóltam rá dühösen.
Levágtam a ceruza szoknya felét és levettem azt azt idióta blézert is. És akkor jöttek volna a lövések, de időben tettem fel a kezeimet, ezzel megtartva őket. Az ablakok betörtek, mögöttem pedig pánikba estek. Megfordítottam a golyókat, és visszaküldtem a feladóknak. A szemben lévő elhagyatott házban, több embert is eltaláltam vele. Nem hittem el, hogy a kommandósok nem nézték át. Kiakartam menni a teremből, de megállítottak.
- Hova megy? – kérdezték.
- Egy gránátért és egy pisztolyért – mondtam.
Kikukkantottam a folyosón, akkor pedig szembesültem azzal, hogy egy rohamosztag jön ide felfelé, de nem a mi csapatunkból.
- Hát, kedveseim, ez nem lesz leányálom – mondtam nekik.
- Mit fog tenni?
- Egyedül? Semmit. Lehetetlen, szóval vagy meghalunk, vagy segítenek nekem.
Mindenki egyetértően bólogatott.
Ennél nagyobb szarban még talán nem is éreztem magam.
(hééyy! mindenki menjen Psycho-t olvasni, mivel pár rész és vége a btd-nak végleg. ja és egy másik új könyvemet a crawling back to you-t.<33)
YOU ARE READING
𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅
Fanfiction- Öljelek meg, vagy mit szeretnél Hood? - Nekem kellene téged - nézett mélyen a szemeimbe. - Akkor tedd meg - duruzsoltam a fülébe. ( Figyelem! Ezt a történetet CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGEDRE olvasd!! ) | befejezett |
