Magamhoz tértem egy fehér gumi szobában leszíjazva. A fehér fény szinte megvakított. Mikor kitisztult a kép, Michael vigyorgó arcával találtam szemben magam.
- Mi a faszt vigyorogsz? – préseltem ki a szavakat magamból dühösen.
- Annyira jó látni, hogy tehetetlen vagy.
- Te ölted meg Zoe-t és Luke-ot? – kérdeztem teljes komolysággal.
- Persze – felelte egyszerűen.
Elcsodálkoztam válaszán.
- És ezt ilyen lazán közlöd? – kiáltottam el magam.
Elkomorodott. Arca eltorzult. Gyilkos pillantással meredt rám, aztán egyszer csak felborította a mellettem lévő asztalt amin mindenféle kés volt gondosan elrendezve.
- Igen! – ordította nyakán pedig az erek is tisztán látszódtak – Minden miattad volt June!
- Mi van? – értetlenkedtem fintorogva.
- Hát nem érted? – jött közelebb.
Szemeimbe nézett izgatottan válaszra várva.
- Nem – mondtam.
- Nem? – kérdezett vissza és elkezdte ki-be fújni a levegőt remegve.
Felvett a földről egy kést és belevágta a combomba. Ordítoztam a fájdalomtól ami átjárta a testem abban a pillanatban. A szívem gyorsabban dobogott és csak úgy kapkodtam a levegőt. Próbáltam felülni, hogy kihúzzam a kést, de sehogy sem tudtam a szíjaktól. Michael odahajolt az arcomhoz és a fülembe suttogott.
- Mindent idejében édesem – mondta s kihúzta a kést, amit a földre dobott és ott hagyott.
A seb nem akart begyógyulni. Nem értettem miért, de a fájdalom kezdett egyre elviselhetetlenebbé válni. Kezdett elhomályosodni látásom, de még egy pillantást vetettem a földre. A kés rozsdás volt, amit belém vágott.
Jó ég, megint mibe keveredtem?
|||||
Később Calum ölében keltem fel. Úgy tartott akár egy kisbabát, mint akit ringatnak. Éreztem, ahogyan remeg alattam. Mikor felültem szemeibe néztem. Orra be volt törve, arca fel volt dagadva, szája pedig felszakadt.
- Mi.. Mit tett veled? – hangom remegett akárcsak az ajkaim.
- Hagyjuk – nyögte ki nagy nehezen.
Láttam az izzadság cseppeket homlokán és azt, ahogyan küzd saját maga ellen. Csak hogy erősnek mutathassa magát.
Egy cellában voltunk. Egyetlen őrrel azon kívül. Calum hirtelen combomra csúsztatta kezét, ami belőlem egy hangos sikolyt váltott ki.
- Elfelejtettem, ne haragudj – suttogta.
Nyeltem egy nagyot és adtam szájára egy puszit.
- Szeretlek.
Fájdalmas mosollyal illetett.
- Én is téged.
- Hogy lehettek itt is ennyire nyálasak? – nevetett Michael a rács túlsó végéről. Egyből felálltam, összeszedtem minden erőmet és a rácshoz csoszogtam. Megkapaszkodtam benne.
- Miért tetted? – kérdeztem és éreztem ahogyan könnyeim megindulnak, rájuk gondolva.
Michael elém állt.
- A gyerekeidet is megöltem – közölte rezzéstelen arckifejezéssel.
- Miért? - hangon elcsuklott miközben kérdeztem.
Nem volt erőm sem ordítani, sem kiakadni.
- Mert mindig szerelmes voltam beléd, June. Te pedig sosem vetted ezt észre. Mindig csak Calum. Vele alapítottál családot is. Azt hiszed ő megérdemelt téged?
Ez most komoly? Mutató ujjammal jeleztem, hogy hajoljon közelebb az arcomhoz a rács közt. Ahogy közelebb ért, behúztam neki egyet. Szája sarkából megeredt a vér.
- Még jó, hogy beléd fecskendeztem olyan anyagot, ami gátolja hogy használhasd a kurva erődet – mondta miközben a kulccsal babrált.
Ránéztem eközben Calum-ra akinek az oldalánál pólóján óriási vér folt díszelgett. Oda akartam menni hozzá, de Michael csuklómnál fogva kirángatott. Bezárta a rács ajtaját, majd kiküldte az őrt. Lefektetett az asztalra.
- Ezt most a köcsög pasikád is végig fogja nézni! – mondta s letolta a gatyáját.
Rajtam csak valami fehér köpeny volt.
- Mit a..k..akarsz? – kérdeztem félve.
- Erre már régóta vágytam – felelte vággyal teli hangon.
- Michael, nem! Nem akarom! Nem! – kiáltottam el magam.
- Majd fogod! Jobb, ha szót fogadsz! – üvöltött rám.
- Hozzá ne merj érni! – nyögte ki nagy nehezen Calum.
- Csak figyelj!
Juuuujcii!
Kérdés!
Fontos.
Ki (volt) a kedvenc karakteretek ebben a történetben és miért? Melyik rész/fejezet a kedvenced és miért?
Btw; még mindig köszönöm a sok vote-ot és kommentet. Néha elfelejtek rájuk válaszolni, ne haragudjatok ezért.
Szeretlek titeket
Xoxo, Ré 💕
YOU ARE READING
𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅
Fanfiction- Öljelek meg, vagy mit szeretnél Hood? - Nekem kellene téged - nézett mélyen a szemeimbe. - Akkor tedd meg - duruzsoltam a fülébe. ( Figyelem! Ezt a történetet CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGEDRE olvasd!! ) | befejezett |
