- June! – kiáltott Calum kintről miközben rohant be a házba.
Berontott és megtapogatott, ezzel ellenőrizve, hogy minden stimmel-e velem, majd mikor meggyőződött róla szorosan magához ölelt.
- Basszus – zihálta – annyira aggódtam!
- Miért? – néztem szemeibe.
Elképedt.
- Most már hozzám szólsz?
- Nem haragudtam rád, csak.. Lesokkoltak a történtek, ennyire.
- Jobban vagy azért?
- Tudod jól, mi éltet. Hogy megtaláljuk ki tette ezeket. Bár, az előbb megtámadott az illető.
Calum idejesen fújtatott egyet.
- Komolyan? Láttad az arcát?
- Nem. Maszk volt rajta, de karon lőttem, csak hogy elrohant.
Válaszom hallatán sóhajtott egyet és leült a kanapéra. A combjára mutogatott, ezzel utalva, hogy üljek az ölébe. Szót fogadtam és úgy tettem. Szemei fájdalmat tükröztek. Nem értettem az egészet.
- Történt valami? – kérdeztem, de lesütötte a szemeit.
Megemeltem az állát, hogy szemembe nézhessen.
- Mondd el, Hood.
- Elmentem egy sráchoz – kezdett bele kicsit zavartan – és.. A képeken tisztán látszott, hogy ki tette. Ki csalta el Zoe-t és Luke-ot.
- Ki volt az?
- Michael.
Kikerekedett szemekkel bámultam rá. Felálltam öléből.
- Ez nem igaz! – jelentettem ki s rosszallóan megráztam a fejem.
- De igaz, June.
- Michael sosem tenne ilyet! – ordítottam el magam. Belefájdult a torkom, amiben mindezek után egy óriási gombóc nőtt. Nagyon kiakadtam. Michael nem tehette ezt. Michael a mi csapatunkban volt ismertem, tudtam milyen. Nem fordulna ellenem.
- Nekem hiszel, vagy neki?
- Biztosra veszem, hogy nem ő volt. Ezzel lezárom ezt a témát! – vágtam rá határozottan és felmentem a szobámba. Bezárkóztam és az ágyon fekve a plafont bámultam teljes odaadással. Lehetetlennek tartom, hogy Michael így hátba szúrjon. Meg aztán, mi oka lenne rá? Sosem bántottam őt – kivéve amikor kiderült, hogy belépne hozzánk. Nem adtam rá okot.
Lehetetlen.
//
Később arra keltem fel, hogy Calum dörömböl az ajtón.
- June! Gyere ki! – kiáltozta.
Felálltam és ajtót nyitottam neki. Kérdőn néztem rá.
- Felhívtam Michael-t.
- Miért?
- Hogy találkozzunk vele – felelte egyszerűen.
- Nem hiszek neked – mondtam ölbetett kezekkel.
- Semmi hátsó szándékom nincsen.
- És hova megyünk?
- Van nem messze egy lepukkant bár. Oda hívott.
- Rendben. Felöltözöm.
- Hmm, majd én felöltöztetlek - húzta perverz mosolyra száját és felém nyújtotta kezét. Rácsaptam a kezére és becsuktam orra előtt az ajtót.
- Csak jöjjünk haza – kiáltotta hangosan kintről.
- Mi lesz? – kiáltottam vissza.
- Apuci megtanít a rendre!
Elmosolyodtam mondandóján, viszont nem szóltam semmit.
Felkaptam magamra egy fekete rövid nadrágot és egy fehér topot, majd egy fekete cipőt. Hajamat felgumiztam és sminkeltem is egy kicsit. Mikor kész lettem, kimentem Calum-hoz. Épp cigizett az ablakban. Odaosontam hozzá és hátulról megöleltem. Nyakába csókoltam és vállán pihentettem fejemet. Eldobta a cigi csikket és hirtelen mozdulattal velem szembe fordult. Adott egy puszit a számra majd még egyet. Ezt csinálta egy darabig, míg meg nem csókolt lassan és szenvedélyesen. Ráült a párkányra, mindeközben és derekamra tette óriási kezeit. Egyre lejjebb araszoltak, fenekemhez érve erőteljesen rámarkolt.
- Majd ha hazajöttünk – búgtam csókunkba.
- Na, baby. Gyors leszek – mondta miután leváltunk egymás ajkairól.
- Menjünk – kuncogtam.
- Miért ilyen kurva jó a segged ebben a gatyában? – nyögte ki fájdalmasan Calum.
- Ha befejeznéd a nyafogást, leköteleznél!
Sóhajtott egy óriásit.
- Jó.
A bár felé vettük az irányt. Nem telt sok időbe mire odaértünk. A helyiség szinte üres volt. Csak Michael ült az egyik bár pult előtt és vedelte a piát. Odamentünk hozzá.
- Szia – üdvözöltem kedvesen.
Felnézett rám, majd felénk fordult.
- Sziasztok – húzta fél mosolyra száját.
- Minden oké veled Mimi? – kérdeztem.
- Hogyne. Kértek valamit inni?
- Nem – vágta rá elutasítóan Calum.
- Én sem kérek. Tudsz Zoe-ról és..
- Nem is akarok hallani erről – szakított félbe mérgesen.
- Jól van oké. Akkor.. Kérhetek valamit?
- Mit akarsz June?
- Segítesz nekünk megtalálni a gyilkosát?
Michael legyintett egyet kezével, majd kortyolt egyet italából.
- Nincs kedvem fejvadászósdit játszani, ha nem haragszol.
Dühömben belebokszoltam egyet karjába, mire egy keservesen felkiáltott. Furcsálltam az egészet.
- Jól vagy? – léptem oda hozzá.
- Ja – felelte és kiszaladt a mosdóba.
Calum rám pillantott.
- Nem fura ez? – kérdezte.
- Dehogy az.
De igen, az.
Vettem egy mély levegőt, lehunytam szemeim, hogy lenyugtassam magam. Mikor kinyitottam a pincér egy fegyvert fogott Calum fejéhez.
- Mi a.. – képedtem el.
És egy pillanat.
Egy pillanat kellett ahhoz, hogy elsötétüljön minden.
YOU ARE READING
𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅
Fanfiction- Öljelek meg, vagy mit szeretnél Hood? - Nekem kellene téged - nézett mélyen a szemeimbe. - Akkor tedd meg - duruzsoltam a fülébe. ( Figyelem! Ezt a történetet CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGEDRE olvasd!! ) | befejezett |
