𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

5.7

Kanye West - Mercy

- Mi van? – fakadtam ki és ellöktem közben magamtól Calum-ot.

- Jól hallasz. Azzal hogy összezártalak titeket nem az volt a célom, hogy kibéküljetek.

- Akkor mi?

- Hogy megöljétek egymást. Mert megfogjátok – nevetett.

Calum neki akart menni, de áthatolt Chloe-n. Összezavarodtam. Most nem boszorkány? Vagy szellem boszorkány? Mi a fasz?

Hangos kacagásba kezdtem.

- És mit érsz azzal, aki életben marad, hm?

- A személyi csicskásom lesz – mosolygott.

- Ennek semmi értelme. Megölöm én magam. Szerinted élni akarok?

- A gyerekeid gyilkosát meg szeretnéd találni nem, Junie? Calum te pedig akarsz élni ugyebár..

Egymásra néztünk Calum-al.

- Lássuk, meddig bírjátok – kuncogott Chloe majd eltűnt.

A földön lévő baltát bámultam majd Calum-ra néztem. Elküldhetném a túlvilágra.

- Ne csináld – figyelmeztetett – ez a banya valami teljesen mást akar. Meg aztán hogy ölnénk meg egymást? Halhatatlanok vagyunk.

- Biztos van gyenge pontod. Ne félj, kiderítem – kacsintottam rá – de előtte mit kérsz vacsorázni életem?

- Lepj meg – fújtatta ki dühösen mondandóját.

Lementem a konyhába és nekiláttam a kajának. Megöljem vagy ne? Inkább úgy döntöttem, hogy minden tevékenységet abbahagyok és elmenekülök innét. Amint átléptem a küszöböt valami láthatatlan erőtől a falig repültem. Calum egyből lerohant a lépcsőn és odasietett hozzám.

- Jól vagy June?

Erőtlenül bólintottam egyet. Felemelt mennyasszonyi stílusban és letessékelt az emeleten lévő szobának az ágyába. Mellém feküdt és kezét a homlokomra tette. A fájdalom azonnal megszűnt.

- Ezt fixáltam – mosolygott rám.

- Miért mosolyogsz?

- Mert egy ágyban vagy velem.

- Egyikünk meghal Calum – fordultam felé.

Beletúrt hajamba.

- June veled mindig ez volt a baj. Ha megszorongattak azt gondoltad más esély nincs.

- Nincs Calum! A házból se tudunk kimenni.

- De van – suttogta – nem foglak megölni. Vissza akarlak szerezni. A feleségemet. Az életem értelmét.

- Nekünk nincs már közös jövőnk.

- Nincs? – kérdezte meglepetten.

- Nincs.

Végigsimított oldalamon. Fenekemhez ért és finoman rámarkolt. A szívem a torkomban dobogott és éreztem, hogy vérbe fut az arcom.

- Nem érzel semmit ugye?

Nem hagyta el egy szó sem a számat.

Közelebb hajolt számhoz és adott egy puszit ajkaimra, majd köré. Nem bírtam ezt a kínzó kis játékot ezért tarkójára tettem a kezem és vadul lecsaptam puha ajkaira.

OHGOD NEM LETT HOSSZÚ DE NA. MINDENESETRE KÖSZÖNÖM SZÉPEN A SOK TÁMOGATÁSOTOKAT EBBEN AZ ÉVBEN. A SOK VOTE-OT, KOMMENTET. REMÉLEM MARADTOK VELEM 2016-BAN IS. :)

ÉS REMÉLEM JÓL TELIK MAJD AZ ÚJ ÉV.

Nekem annyival telik majd, hogy levánszorgok a nappaliba és videojátékozok. Lol. Most majd megtanulom hogy ne gördeszkázzak a jégen :DDD.

Na.. de tényleg köszönöm és szeretlek titeket.

BUJJÉK ELŐRE ISH.

xoxo, ré :)