𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

6.13

Odaléptem Calum-hoz, mikor az emberek felszívódtak. Eszméletlenül feküdt. Adtam egy csókot szájára, és mélyen legbelül reménykedtem abban, hogy felkel.

- Milyen romantikus! – nevetett fel egy pasas a hátam mögött s éreztem  fegyverét halántékomnál.

- Állj fel kiscica – mondta egy másik aki közeledett felém egy gépfegyver kíséretében.

Lassan, de biztosan felálltam.

- Ki küldött, hm? – suttogta a fülembe a mögöttem álló seggfej.

- Miből gondolod, hogy bárki küldött? – fordultam felé hirtelen.

- Merész vagy, mondták már?

Elmosolyodtam.

Rámarkoltam férfiasságára, erőmre koncentráltam és halálra sokkoltam.

A túszok rémült arccal nézték végig haláltusáját. A másik faszfej felé fordultam, aki ijedten meredt rám. Calum pedig eltűnt a padlóról, csak a vére maradt ott.

- Ti dolgoztok valakinek? – közeledtem a pasihoz.

- Én, én... – habogta, majd pisztolyát felém kapta ijedtében.

Láttam az izzadság cseppeket arcán, hogy izmai megfeszülnek, bizonytalan tekintetét.

Rettegett tőlem.

Calum megjelent a háta mögött és egy kést döfött belé. Térdére rogyott. Calum maga felé fordította.

- Levágom a farkadat és megetetem veled! – ordította képébe kikelve magától.

El repítettem Calum-ot a pasitól. Beletúrtam hajába és hátra húztam azt.

- Beszélj! – parancsoltam rá erélyesen.

- Bobby – suttogta s eldőlt mint egy zsák krumpli.

Bobby?

Bobby mi?

Megráztam a fejem, biccentettem egyet Calum-nak, aki átvette fent a terepet, de persze csak a gyilkos pillantása után, amit felém vetített. Lementem és ott már összepakolta nekem a szépfiú az összes pénzt. Kivettem egy köteggel és kezébe adtam.

- Ügyes voltál, kisfiú! Most pedig, menj szépen fel a többiekhez!

- És..

- Ha?

- Találkozunk m-még? – dadogta.

- Miért tennénk ilyet?

- Sz.. Szép vagy!

- Egy maszk van rajtam, haver! – nevettem fel.

A cipője orrát kezdte bámulni idegességében.

- Tudod mit?

- Mit? – csillantak fel a szemei.

- Segíts levinni a pénzt a parkolóba. Ha szórakozni támad kedved, hidd el nekem is, de én úgy is jobban fogom élvezni – magyaráztam.

Szót fogadóan kapta fel a táskákat és lecipelte őket. Mikor az utolsót vitte ki, hangosan füttyentettem egyet, ezzel jelezve Calum-nak, hogy lelépünk. Lementem a parkolóba bedobáltuk a táskákat, beültem a volán elé, majd Calum is. A srác az ablakhoz lépett.

- Kérhetek valamit? – nézett rám.

Hátra dőltem a székben, mire Calum fejbe lőtte.

Tátott szájjal meredtem rá.