𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

•14

1 hét múlva..

Calum menyasszonyi stílusban vitt fel a szobánkba. Ledobott az ágyra és ledobta magáról a fekete hosszú ujjú pólóját, majd én is. Elvigyorodott és fölém kerekedett. Durván neki esett az ajkaimnak és észre se vettem, hogy az ágyhoz bilincsel.

Elmosolyodtam.

- Na minek örülsz te ennyire? - incselkedett velem Calum.

- Semminek, semminek - válaszoltam s közben lassan lehúzta rólam a fekete nadrágom, majd a földre dobta.

- Így. Nem kell ez neked. Ja és.. Hívj apucinak.

- Minek? - nevettem fel, s közben a bugyimat húzta le.

- Apucinak - nézett rám teljes komolysággal.

- Felejtsd el.

- Ha nem így lesz, kikapsz.

Kikapok? Mi van?

- Csak fogadj szépen szót nekem - mondta s a térdemtől felfelé kezdett behinteni apró csókokkal.

- Ez kezd unalmas lenni - forgattam a szemeim, mire széttárta a lábam és feljebb merészkedett. A szeméremdombomhoz ért s felnézett rám. Idegesített. Elmosolyodott és egy puszit lehelt rá, mire akarva akaratlanul is megemelkedett a csípőm.

- Ohh te már megint ennyire kívánsz!

A szám sarkába haraptam mire összevissza puszilgatni kezdett és elnevettem magam.

- Caluum, ne már! - nevettem egyre hangosabban majd a csípőmre ült.

- Mit mondtál?

- Apuci.

- Helyes.

Számhoz hajolt és újra neki rontott.

Majd kopogtattak.

Calum felmordult, vállat vont és újra nekem esett, csak hogy már dörömböltek az ajtón. Rám dobta a takarót és kinyitotta résnyire az ajtót.

- Mi a retkes kurva anyád van már Michael? - ordított a képébe Calum.

- Le kell jönnöd. Ez most komoly!

- Faszt. Oldjátok meg!

- Nem, ez tényleg komoly.

- Ha nem lesz, az szétloccsantom a fejed! - mondta s rácsapta az ajtót.

Kinyitotta a bilincset s rám nézett.

- Ezt még befejezzük.

Felsóhajtottam.

- Rendben, apuci - kacsintottam rá s újra megcsókolt.

Ellöktem magamtól.

- Na menj már! Mindjárt utánad megyek én is!

Bólintott, betöltött egy pisztolyt s elhagyta a szobát.

Pár perc múlva én is lementem. Egy lány volt kikötözve lent.

- Ez meg mi?

- Kérlek, el akartak rabolni csak ennyi, bazdmeg! - fakadt kis Sky.

- Megmondtam, hogy soha senkit ne hozzatok haza! És miért?

- Nem csiripel a hercegnő - mondta Calum.

Idegesen fújtattam ki a levegőt, majd a lány mellé álltam. Szőke haja volt, barna szempárral. Még csak nem is félt tőlünk.

- Nyögd ki, amit akarunk, hamarabb végzünk. Te úgy is meghalsz, mi pedig boldogan élünk tovább - szóltam hozzá, de csak nevetett.

Calum felpofozta mire abbahagyta.