𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

4•5

Egy hét múlva kiengedték Calum-ot a kórházból. Addig Zoe és a többiek a nyaralónkba mentek Rióba. Így hát Calum és én is oda utaztunk.

- Utálok repülni - mondta.

- Erre emlékszel?

- Addig emlékszem, amíg gimnáziumba kerülök és Matt-nek dolgozom.

Lehajtottam a fejem, Matt hallatán.

- Valami rosszat mondtam?

- Matt meghalt.

- Mi?

- Meghalt.. Nem tudom hogyan. De aki megölte, velünk és végezni akar.

- Velünk?

- Calum.. Mi házasok vagyunk. Eddig azért nem mondtam, mert az orvosok nem akarták.

- Az lehetetlen. Én nem lennélek képes szeretni.

- Egyszer már sikerült.

- Biztos, hogy nem.

- Van két gyerekünk. Ez sem számít?

- Nem.

Elképedtem azon, amit mondott.

- Akkor?

- Nem tudom, June.

- Válni akarsz?

- Meglehet. Azt tudom, mi az én életem és nem ez.

- Oké - feleltem ridegen.

Ezek után egy szót sem szóltunk egymáshoz.

Mikor leszálltunk a gépről, a reptérről egyből elment valahová. Se szó, se beszéd. Csak ott hagyott. Sóhajtottam egy nagyot és a többiekhez mentem taxival. Mikor a nyaralóba léptem, Emily egyből odarohant hozzám sírva.

- Hol van apuci? - kérdezte szomorúan.

Megszakadt érte a szívem.

- Most dolga van - feleltem.

Szorosan megölelt, mire felkaptam és lefektettem.

Volt kint egy kis udvar és kimentem, mire Calum is kijött hozzám.

- Mi van apával?

- Nem emlékszik ránk. Csak a régi életére - feleltem remegő hangon.

- Talán hamar visszatér az emlékezete - mondta.

- Reméljük.

- Anya!

- Igen? - fordultam felé.

- Szeretlek.

Elmosolyodtam. Szorosan magamhoz öleltem.

- Én is szeretlek.

Kibontakozott az ölelésből és elküldtem lefeküdni.

Borzalmasan félek, mit hoz a jövő. Már nem magamra kell gondolnom. Csak rájuk.

////////////////

Másnap reggel Calum betért hozzám talpig véresen.

- Ez itt a tiéd! - mondta s lehúzta ujjáról a gyűrűt, amit aztán az éjjeli szekrényemre rakott.

Egyből kibújtam az ágyból és megindultam felé.

- Mégis miért nem próbálod meg? - kiáltottam rá.

Mosolyogni kezdett.

Végigmért.

El is felejtettem, hogy egy fehér topban voltam és egy rövid shortban.

- Hm, megpróbáljam? - nyalta meg ajkát.

- Hány éves vagy bazdki?

- A kurva életbe, hogy tudtam elvenni én egy savanyú nőt, basszameg? - ordította majd bement a fürdőbe.

Talán újra olyannak kellene lennem vele, mint az elején? Mégis mitévő legyek? Ráadásul tuti megölt valakit csak úgy szórakozásból.

Idegesen fújtam ki a levegőt és inkább felöltöztem.

Lent reggeliztünk, mikor megjelent Calum is.

- Apuci! - kiáltott Emily és odament megölelni őt.

Jobban mondva a lábait.

Calum eltolta magától és elment megint. Harapdáltam a szám belülről, hogy ne induljanak meg könnyeim.

- A papa haragszik rám? - fakadt sírva Emily.

Nem bírtam tovább és kimentem utána.

- Még is mi a faszt képzelsz? - ordítottam felé.

Megfordult.

- Ez nem az én életem, basszameg! Szerinted egy ilyen nő mellett akarok meg öregedni, mint te? Szerinted akarok kölyköket? Kurvára nem!

Odaléptem és teljes erőmből a gyomrába bokszoltam, mire elterült. Ráültem a csípőjére, térdeimmel leszorítottam mindkét karját, csizmámból pedig előhúztam egy kést, amit a nyakához szorítottam.

- Most választhatsz, milyen életet akarsz élni. Tudom, hogy nem emlékszel. De azt is tudom, hogy fogsz. De én akkor már nem leszek. Calum én már.. Nagyon fiatalon ismertelek. És nem én voltam, aki kezdeményezte ezt, hanem te. Te voltál. Te akartál engem. Te. És nem én! Belerángattál ebbe! Megváltoztattál! Ez mind miattad van! És akkor most hátat fordítasz nekem? Egy hete még azért könyörögtél, hogy bocsássak meg. Jobb, ha elgondolkozol ezen.

Láttam, hogy elgondolkozik mondandómon így leszálltam róla. Ahogy felállt kaptam tőle egy jobbost. Szám felszaladt. Nem mondom, rendesen dühbe gurultam. Megforgattam kezemben késem és rávigyorogtam.

- Ezt akarod, Hood? A régi June-t?

- Ugyan már - nevetett fel - gyenge vagy!

Elindultam vissza a ház felé.

- Látod megmondta..... - nem tudta befejezni, mert ahogy meghallottam hangját megfordultam és vállába dobtam azt.

- Mit mondtál meg? - léptem újra hozzá.

- Cseszd meg, te ribanc!

Kihúztam a késem belőle majd újra ráültem.

- Szóval. Válunk drágám?

- Kurvára! - lökött le magáról - Végeztem veletek! - mondta.

Kocsiba ült és elviharzott onnét.

Nem akartam visszamenni a házba. Elindultam és rám tört a régi vágy. A gyilkolás vágya. Azzal valahogy mindig megnyugtattam magam. Egy kávézóban ültem, mikor kiszúrtam egy srácot. Lejátszódott a fejemben, hányféleképp kínozhatnám meg..

Nem, June!

Nem!

Gyerekeid vannak.

Nem mutathatsz nekik ilyen példát!

Nem!

Calum Hood nem ér ennyit.

Nem ér.