𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

6.11

Reggel kipattantak a szemeim. Mellettem láttam a szuszogó Calum-ot, aki még javában álmodozott. Ejtettem egy halvány mosolyt, felálltam s közben magamra tekertem a takarót. Az ablakhoz mentem és csak úgy bámultam ki rajta. Annyi fura dolog kavargott bennem.

Ez a se veled se nélküled kapcsolat. A sok gyilkolás, minden. A gyerekeim akik mára halottak, az összes családtagom.

Talán ez tényleg egy börtön.

Az életem egy börtön.

Calum hátulról megölelt, feje pedig a vállamon pihent.

- Jó reggelt – mormogta a fülembe.

- Neked is.

- Együnk?

Hirtelen felé fordultam.

- Annyira imádom, hogy te mindent eltudsz felejteni egy csapásra.

- June! – mondta ki frusztráltan – Mindig egymás mellett kötünk ki. Akármi történjen.

- Lehet, de te elhagytál egy apró hiba miatt!

- Biztos te is velem maradnál, ha valaki levágná a farkamat – jegyezte meg miközben felkapta bokszeralsóját.

- Ez hülye érv.

- Egy fenéket. Akkor hogy dugnálak meg? Tudjuk milyen vagy ilyen téren. De oké. Ha halál ronda lennék? Ha szétégne a bőröm? Ha összekaristolnák az arcom?

- Veled maradnék.

- Egy faszt, June. Hagyd abba. Kivel lennél, ha nem velem? Túl régóta ismerlek.

- Utállak!

- Tudom, hogy szeretsz. De figyelj. Megígérem, hogy együtt maradunk. Oké?

- Nem kell ígérgetned, hisz nem hiszek neked.

- Baby...

- Nem hiszek, de.. Nem akarok mással lenni.

- Akkor?

- Maradjunk együtt.

- És kefélhetek mással? – húzta óriási vigyorra a száját.

Olyan pofont adtam neki, hogy még nekem is fájt. Elkapta a karom és magához húzott.

- Ebből második menet lesz – súgta a fülembe.

Rámarkoltam férfiasságára.

- De nem most – súgtam a fülébe és egy önelégült mosollyal elindultam a konyhába.

Csináltam palacsintát és rántottát. Leültünk az asztalhoz és neki láttunk.

- Szóval, June mit szeretnél csinálni? – kérdezte.

- Elhúzni innen a picsába – vágtam rá.

Calum felsóhajtott.

- Oké, de olyan helyet válassz, ami jó is.

- Oroszország?

- És mit akarsz te ott?

- Amit szoktunk – mosolyodtam el.

- Ohhhohooo! Ismerem ezt a mosolyt. Mi a terved?

- Pénzt akarok. Temérdek pénzt. Ha már élnem kell akkor hadd éljek úgy ahogy akarok. És úgy tudom, te elég nagy hatalomra vágysz édesem – magyaráztam.

- Hát, nem lenne rossz – dőlt hátra vigyorogva a székében – bővebben?

- Van egy régi álmunk, Hood.

- Az az?

- Kiakarok nyírni minden nagy kutyát. Hogy mi uralkodhassunk az alvilágban. Ha már erőm van, legyen ilyen hatalmam is.

- És ezzel mit akarsz elérni?

- Az legyen az én dolgom – kacsintottam rá.

- Nos, Hardy. Legyen úgy, ahogy te akarod. Csináljuk.

- A végsőkig?

- Igen.

- Király!

Felpattantam az asztaltól, felöltöztem, majd elindultunk.

Igazából furcsa az én számból, de most ezzel valami jót szeretnék elérni. Hogy mit, az egyenlőre titok Calum előtt. Mindenesetre kész vagyok bármire és végre azt fogom tenni, amire valamilyen szinten mindig vágytam.

A hatalomra.

Hogy bárki aki meghallja a nevem, rettegés járja át.