𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

•4

Évek során most először aludtam ki magam. Calum mellett keltem fel. Szorosan magához ölelt. Még hogy nem fogunk járni. Ehhez képest mégis ő szorongat magához. Adtam egy csókot a sebes szájára mire felkelt. A fenekembe markolt.

- Jó reggelt.

- Neked is - ejtettem egy halvány mosolyt s fel szerettem volna állni, de megszorította a csuklómat és visszarántott.

- Egy reggeli menet? - mozgatta fel-le a szemöldökét.

- Baby, akkor csináljuk, amikor én azt mondom - kacsintottam rá.

- Hmm, vagy nem.

Maga alá gyűrt és erősen leszorította mindkét kezem. Elmosolyodtam.

- Ennyit tudsz?

- Tudok én még mást is.

Hagytam, hogy megcsókoljon a szorításból pedig kicsit engedett. Épp elég volt, hogy kiszabadítsam az egyiket. Hirtelen rám nézett én pedig behúztam neki egyet teljes erőmből mire leterült rólam. Felálltam és kinevettem.

- Most én is üsselek meg? - nézett rám kérdőn.

A szája sarkából vér folyt. Közelebb léptem hozzá és megcsókoltam. Furcsa, de szeretem a vér izét. Kannibál még nem vagyok azért.

- Te nálam is betegebb vagy! - nevette el magát.

- Meglehet. Gyere, sínbe teszem az ujjad! - mondtam, mire követett a fürdőbe.

- Honnan tanultad? - csodálkozott.

- Anyám nővér volt. Apám orvos. Na meg bérgyilkos - mosolyogtam rá.

- Nem tűnsz annyira kegyetlennek.

- Nos, jó hogy mondod. Mert te sem.

- Nem láttál még ölni.

- Ahogy te sem engem. Bár én csak azt tudom élvezni, aki rosszat is tett. Mármint a múltkor egy tinit öltem, meg aki kislányokat erőszakolt. Olyan mintha én.. Mintha én büntetném meg őket. Ezt felettébb élvezem. Így nem bánom. Mondjuk, az állatokat utálom, de egyet se tudnék bántani.

- Hmm, ez érdekes. Én szeretem az állatokat. De egy sem volt. Nem szeretek kötődni valamihez. Vagy valakihez. Az sebezhetővé tesz. Mint nálad Louis. Egyből siettél, hogy megmentsd.

- Az az érdekes hogy miért nem végeztél vele azonnal?!

- Szeretem kínozni az áldozataimat. Persze nem mindig lehet, mert van olyan gyilkosság, ami balesetként kell, látszódjon. Ilyen esetekben nem tehetem. Szóval..

- Tudnod kell, hogy bármi történjék is, nem fogom tudni megölni. Így neked kell.

- Hát.. Oké.

- Nem értem miért vagyunk.. Együtt.. Szóval?

- Nekem tetszik ez - vonta meg a vállát - Mindkettőnket megtalálhat Louis. Így jobb, ha ketten vagyunk. Ráadásul olyan, vagy mint én. És jó veled a szex.

- Érdekes.

- Mi?

- Egy pszichopatának mióta vannak érzései?

- Emberek vagyunk. Vannak érzéseink. Csak belőlem a legtöbb hiányzik.

- És mi az, ami nem hiányzik?

- Az elszántság a büszkeség.. A fájdalom és a megvetés. Ennyi azt hiszem.

- Miért..

- Hm?