𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

3•5

Miután kiagyaltuk mi is legyen a terv, mindenki úgy tett, ahogyan azt megbeszéltük.

Kocsiba szálltam Calum-al és elindultunk egy búvóhely felé kocsival.

A visszapillantóból láttam, hogy követnek.

- Egy utat nem tehetünk meg nyugodtan? - kérdeztem frusztráltan.

Lövöldözni kezdtek ránk.

- Úgy látszik nem, baby - nevette el magát Calum.

Egy sorompó elejéhez értünk, mire a kocsi ami követett belénk jött, és egyre erősebben lökött a sínekre. Nem volt időm lelőni őket, mert a seggünkben volt a vonat. És arra sem volt időnk, hogy kiugorjunk a kocsiból így a vonat előre tolatott minket.

- Cal.. Mi legyen? - kezdtem pánikba esni.

- Ki kellene ugrani.

- Nincs időnk! - kiáltottam rá.

A vonat kezdett kisiklani és egy szakadék felé tartottunk.

- Ca.. Calum.

- Nyugi, June!

A vonat meg tudott állni mi pedig még mindig mentünk a kocsival.

- Beakadt a fék! - mondta Calum - Kösd be magad!

Bólintottam.

Zuhanni kezdtünk.

- Ugorj ki a kocsiból, June! - kiáltotta Calum.

Kicsatoltam az öven s a vízbe csapódtam.

C A L U M

Egy cellában tértem magamhoz. June pedig egy asztalhoz volt kötözve, eszméletlenül. A rácshoz léptem s mindkét kezem rátettem.

- June! June, hallasz? - kiáltottam, mire Tom és a csapata belépett a helyiségbe.

- Ohh, felkeltél Hood! Csodás! - nevetett Tom, majd az asztalhoz lépett ahol June volt - Gyönyörű a csajod - kacsintott rám.

- Engedd el June-t.

- Ohh, nem, nem, nem! Kettőnknek van egy lerendezetlen dolga, amit végig nézhetsz - mondta s levette róla pólóját.

Idegesen fújtattam ki a levegőt.

- Keltsd fel - szólt oda Tom az egyik emberének.

Felkeltették June-t aki egyből vonaglani kezdett a szíjj alatt.

- Most elcsúfítom a csajod - nézett rám, majd kést fogott.

June arcába markolt és végig húzta rajta pengéjét. June csak sikoltozott. Én kínomban pedig a rácsot vertem a tehetetlenségtől.

- Engedj ki! Rendezzük ezt le mi! - ordítottam.

June arca vérben díszelgett. Ahogy meghallotta, amit mondtam, hasába szúrta kését.

- A legjobb, hogy semmit sem tudsz ez ellen tenni - nevetett.

A cellám sarkába ültem háttal és fülemre tapasztottam mindkét kezem, hogy ne halljam June sikolyát.

Mikor meghallottam, hogy nyílik az ajtó odasiettem. Rám lökték June-t, majd otthagytak minket. Az ölembe ültettem. Reszketett a fájdalomtól. Arca sebes volt. Ömlött belőle a vér szinte. Megsimítottam arcát mindkét kezemmel, mire a vágások eltűntek. Ahogy a hasán lévő tátongó lyuk is beforrt.

Sírva fakadt.

- Calum, ez borzalmasan fájt - mondta remegő hangon.

- Sshh! Begyógyítottam a sebeid, baby. Szeretlek.

- Ha nem tudtad voln..

- Csshhh! Ne gondolj erre!

- Hogy fogunk innen kijutni?

- Nem tudom. De kitaláljuk.

Bólintott egyet.

Tarkómra tette kezét, majd előre hátra mozgatta csípőjét az ölemben.

- Baby, ezt ne.

Számra tette az egyik ujját.

- Szükségem van rád, Calum - suttogta s megcsókolt.