𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

•20

Mi az isten...

Egy óriási üveg dobozban tértem magamhoz. A mellettem lévőben Louis volt, lekötözve. Engem viszont nem kötöztek meg, furcsa volt. Előre pillantottam ahol Calum ült egy székhez kötözve, eszméletlenül. Próbáltam kirúgni az üveget, ököllel is, de nem tudtam sehogy sem. Majd végül belépett a nő s az üveg elé állt.

- Szia June! - mosolygott rám.

Ütöttem vertem azt a kurva üveget, de ő csak vigyorgott.

- Ez most nem fog összejönni. Tudod, hálás vagyok neked.

- Elég a dumából! Te ölted meg a szüleimet?

- Igen én. És nagyon élveztem. Főleg amikor anyukád könyörgött az életéért, mint egy szánalmas ribanc! - mondta egy gúnyos mosollyal az arcán.

Az arcom lángolt a dühtől.

- Viszont, köszönöm, hogy elhoztad a fiamat. Nagyon rég kerestem már őt!

Nem, őt nem veszed el tőlem, te kurva.

- Mit akarsz tőle?

- Az már nem a te dolgod.

Calum közben magához tért. Már csak Louis-nak kellett volna, de jobban szemügyre vettem és arra lettem figyelmes, hogy vérzik..

Vérzik?

Calum ordítozni kezdett mikor meglátott.

- Csshhh fiam! - mondta neki a nő s megsimította arcát - Tudod miért kaptam el őket?

Calum megrázta a fejét ezzel jelezve, hogy nem tudja.

- Volt egy húgod, akit Louis megölt.

Calum kikerekedett szemekkel bámult rám, majd Louis-ra.

- Az ő apjuk a te apádra vadásztak folyton! Azért öltük meg mindkettő szüleit. Calum én tudom, hogy elhagytunk, de csak is azért, hogy megvédjünk. Égen, földön kerestünk téged!

Rosszallóan megráztam a fejem, ezzel jelezve, hogy ne higgyen nekik. De mikor láttam a tekintetében a dühöt, tudtam, elhitte. Elhitte ezt a hazugságot.

- Meg kell halniuk fiam! Így igazságos!

Calum fájó pillantást vetített felém. De bólintott! Bólintott! Nem volt időm ezen kiakadni mivel víz jött fel alulról. Louis pedig még mindig nem tért magához. A víz pedig lassan beterített. Már alig kaptam levegőt. Most komolyan végig akarja nézni, ahogy meghalok? Tévedtem.

Nem szeret.

Nem szeret annyira, ahogyan én őt.

Teljesen beterített a víz. Már csak kapálóztam alatta, mint egy őrült. Rögtön támadt egy ötletem és abban a pillanatban rátettem az üvegre a tenyerem, és az erőmre koncentráltam. Gyerünk! Gyerünk! Egyre jobban akartam, így szétrepedt az üveg. Földre sodródtam akárcsak egy partra vetetett hal. Egyből neki rontottam az anyjának, aki hirtelen köpni, nyelni nem tudott, és áramütés szerű fájdalommal kiütöttem. Nem törődtem Calum-al csak kiszabadítottam Louis-t is. Mire megfordultam, eltűnt. Elmenekült. És én hagytam neki.

Gyorsan eloldoztam Louis-t és megkötöztem. Kötélnél fogva húztam ki onnét, akárcsak egy kutyát. Ha hozzáértem volna, abba belehal. Bevonszoltam a kocsinkba és egyenesen hazafelé hajtottam.

Matt már várt Luke-al a ház előtt.

Luke bevonszolta Louis-t és lefektette a nappaliba, ahogyan azt parancsoltam. Levettem a pólóját és összevarrtam a hasán lévő sebet könnyes szemekkel.

- Mi a baj June? Mi történt? - kérdezte aggódva Matt.

- Megtaláltuk a szüleim gyilkosát. Kiderült, Calum szülei. Meg akartak ölni. A legrosszabb hogy ellenünk fordították azzal a hazugsággal, hogy Calum-nak volt egy húga akit Louis ölt meg.

- Ez lehetetlen, June. Calum szülei nem élnek.

- Honnan veszed?

- Utána néztem. Egyszer felajánlottam neki hogy kiderítem, de nem akarta tudni. Viszont kíváncsi voltam. Meghaltak. Ez ezer biztos.

- Matt, el kell innen tűnnünk. Megtalálnak.

- És Zoe?

- Mi van vele?

- Arra nem gondoltál, hogy ő is veszélyben lesz?

- És mégis hogy védhetném meg? Raboljam el a szüleitől?

- Pontosan.

- Matt ne kérj ilyet! Úgyis utálja a fajtánkat!

- De Luke-ot nem - kacsintott rám.

- Remek. Attól kell megvédenem a húgomat, akibe szerelmes vagyok.

- Szar az élet June. Calum is szeret téged. Fel kell világosítani őt.

- Vicces gyerek vagy, Matthy.

- Inkább beszéljünk Luke-al.

Bólintottam, s felmentünk a szobájába.

- Mi a fasz?! - fakadt ki.

- Kussolj - mondtam s leültünk hozzá az ágyára.

- Baj van?

- Van. El kell mennünk, mert Calum valószínű vadászni fog ránk a köcsög szüleivel. Akiről csak hiszi, hogy a szülei - magyarázta Matt.

- Oké, menjünk - vont vállat Luke és felállt.

- Nem, neked lesz egy feladatod - vágtam közbe.

Láttam az arcán hogy megörült ennek.

- Mi az? - kérdezte izgatottan, mint egy kisfiú.

- Rá kell venned Zoe-t hogy jöjjön velünk! - mondta Matt.

- Minek? Hogy megöljék? - fakadt ki Luke.

- Akkor fog meghalni, ha itt marad egyedül - kezdtem bele - mondta már neked, hogy szeret, vagy valami?

- Hogy szerelmes-e belém?

Bólogattam.

- Ami azt illeti tegnap.

- Akkor sima ügy lesz - mondta Matt - de viszont muszáj elkábítanod. Nem tudhatja meg hova megyünk.

- Megoldom.

- Na akkor indulj! - parancsoltam rá.

Luke is elindult intézni a dolgát, ahogy mi is. Mindent összepakoltunk, jobban mondva pénzt és fegyvereket. Az elrabolt pénzt. Matt haverja várt ránk a ház előtt egy kamionnal. Nem értettem minek, de nem törődtem vele, csak azon voltunk, hogy minél előbb eltűnjünk. Mikor bepakoltunk mindent, dinamitot szereltünk az egész házra. Elindultunk s nem sokra rá egy gombnyomással felrobbantottuk az egészet. Hallottuk a robbanást még messziről is. Útközben felszedtük Luke-ot is Zoe-val együtt, aki eszméletlen volt.

- Beleegyezett vagy leütötted? - kérdeztem.

- Hagyjál, June - mondta mérgesen s az ölébe fektette Zoe-t.

Irigyeltem. El nem tudom mondani mennyire. Borzalmasan szükségem lett volna egy ölelésre. De nem akárkitől. Calum-tól.

June! Elég! Vége! Mostantól ő ellenség..

Sky hirtelen odaült mellém.

- Borzalmas ez a gyilkolászás - sóhajtott fel.

- Gyilkolni könnyű, vele együtt élni nehéz - feleltem s próbáltam lehunyni a szemeim.

Megnyugtatni magam.

De nem ment.

Folyton Calum arca lebegett előttem.

Nem fogom tudni megölni, ha ragaszkodni fog a szüleihez, akik hazudnak neki és ami a legfontosabb hogy nem is az igaziak.

Ki tudja, most is mivel tömik a fejét.