𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

4•7

C A L U M

June eszméletlen állapotban feküdt előttem. Igen, átvertem őt is, ahogy a testvérét is. Eszem ágában sincs megváltozni. Sőt! Ashton és a megbízóm is alátámasztotta, hogy csak bennük bízhatok és nem June-ban. June csak manipulálni akar.

Azt hitte, nem jövök rá?

Ostoba.

Felvittem a többiekhez.

- Ez lesz a legjobb döntés, Calum - veregette meg a vállam Ashton.

Ashton egy ütéssel keltette fel. Nagy nehezen, de magához tért.

- Ashton?! Calum?! Ti mit... - kérdezte zavartan.

- Pofa be! - mondta erélyesen David.

- Mi? Jesszusom! Tudtam, hogy valamit nem sikáltam el - nevetett June, miközben végigmérte David-et.

- Mi van? - kérdeztem.

- Ez a pasas melletted azt adta be nekünk régen, hogy testvérek vagyunk.

- Ez igaz? - fordultam Ashton felé.

- Nem igaz egy szava sem.

- Tudod a dolgod, Calum - nézett rám David.

Bólintottam és elővettem egy kést. Földre terítettem June-t és ráültem csípőjére.

- Mi... Mit akarsz?

- Kés vagy fegyver?

- Calum te megőrültél? - kérdezte ijedt arckifejezéssel.

- Mindig az voltam, June.

- Soha nem bántottál volna szándékosan!

- Hazudsz!

- Inkább nekik hiszel, mint a gyermekeid anyjának?

- Te nem vagy az!

- Tedd meg Calum! - ordított a háttérből Ashton.

Szemeibe néztem és láttam, ahogyan könnyei megindulnak.

- Szerettél te valaha is? - kérdezte halkan, mégis halhatóan.

Sóhajtottam egy nagyot és elővettem hátam mögül a kést. Egy gyors mozdulattal elvágtam a torkát.

- Szeretlek - nyögte ki nagy nehezen.

Ez volt az utolsó, amit ki tudott mondani.

Láttam, ahogyan a vérrel együtt elszáll belőle az élet.

- Jól tetted - mondta vidáman David - June mindig is csak a bajt hordozta maga után. Ahogyan a nagyapja is. Helyesen cselekedtél. Mindig az volt a terve, hogy megöljön minket.

Bólintottam és elindultam kifelé.

Eszembe jutott valami.

Egy álom?

Egy emlékkép?

✖

- Ohh ti most játszani fogtok! Remélem, mindketten tudjátok, mi az az orosz rulett.

- Engedd el June-t! Inkább ölj meg engem! - mondtam.

- Fogd be, Calum - ordított rám June.

Megráztam fejem és éreztem, ahogy könnyeim lefolynak arcomon.

- Neked lesz miért. Ha én élve maradok, és te nem vagy, nekem nem lesz.

✖

Ezt még is mire véljem?

Ez biztosan nem egy emlék.

Ez csak egy rossz álom.

Meg kellett ölnöm.

Nem kellett, hanem akartam.