𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

2•5

1 hét múlva..

Mindenki, az az majdnem mindenki nagy erőfeszítéssel próbálgatta ereje határait. Luke elég jól belejött, de tudom, hogy fél visszamenni a múltjába. Fél látni mi is történt vele igazából. Zoe látni akarja. De nem csak az ő múltját, hanem az enyémeket is a szüleinkről. Viszont, hogy őszinte legyek, én rettegek ettől. Félek a fájdalomtól, na meg attól hogy felkavar a látvány. Azoknak az embereknek a látványa, akik fontosak voltak nekem. Félek a tudattól, hogy találkozom a régi önmagammal. Aki egy teljesen más ember volt.

Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben miközben az ágyamon feküdtem zenét hallgatva.

Egyszer csak arra eszméltem, hogy valaki a hasamra hajtja a fejét. Megemeltem picit a fejem és Calum édes arcával találtam szemben magam.

- Hé! - szólt lágy hangon s megpuszilta a hasamat.

- Szia! - mosolyogtam rá és a hajába túrtam.

- Van valami baj?

- Semmi, semmi..

Aggódott arccal meredt rám, majd mellém feküdt és maga felé fordított.

- Ismerlek már baby. Ne hazudj. Mi a baj?

- Nem akarok erről beszélni most.

- Nekem bármit elmondhatsz.

Odabújtam hozzá és szorosan megöleltem.

- Tudom, Calum. Te vagy az én.. Családom. És Zoe.

- Ez így van, ezért is mondhatnád el.

- Tényleg nem szeretném - mondtam remegő hanggal.

Nem szólt semmit, csak lecsapott ajkaimra és szenvedélyesen megcsókolt.

- Szeretlek - búgtam csókunkba.

- Én is, June. Örökké - levált ajkaimról s a szemembe nézett mondandója közben.

- Igen - mosolyogtam rá és megsimítottam arcát.

//

Másnap reggel lesiettem a konyhába ahol mindenki boldogan, viháncolva reggelizett. Furcsa, de kezdtem ehhez hozzászokni.

Leültem Calum mellé és lecsaptam az asztalon lévő nutellára.

- Készen állsz, Junie? - kérdezte Zoe.

- Mire?

- Mire? Szerinted?! Hogy visszamenjünk a múltba. Látni akarom őket. És megtalálni a miérteket.

- Zoe, nem hiszem, hogy jó ötlet ez még.

- June, kérlek - nyafogott Zoe.

- Skacok! Munka van - szólt közbe Matt.

- Munka? - kérdezte Calum.

- El kell kapnunk Sky-t. Ha ő megvan meg lesz Louis is. Egy hotelban szállt meg - magyarázta Matt.

Megkönnyebbültem, hogy megúszhattam a Zoe-val való veszekedést.

Összeszedtünk mindent, ami kellhet. Én elraktam magamnak két kést is. Igaz, nem lenne szükségem fegyverre, de a kés mindig is a kedvencem volt. Jobban szerettem, mint a pisztolyt.

//

Megálltunk a hoteltől nem messze. Mindannyian kiszálltunk. Először Ashton ment be, azzal az indokkal, hogy meg kell szerelnie a kamerákat. Mikor szólt, hogy lekapcsolta őket, külön-külön mentünk be hogy ne keltsünk semmiféle gyanút. Én Calum-al indultam fel. A folyosó végén láttuk, hogy két testőr is van az ajtónál. Ashton elintézte őket, majd elindultunk az ajtó felé. Kinyitottam Sky pedig a nappaliból mosolygott rám.

- Csapatostul? Mi a fene? - nevetett fel.

- Hagyjuk a dumát - mondta Zoe - úgy is meghalsz. Nekünk meg fogytán az időnk.

- Valóban, mivel Louis megöl titeket - mosolygott ránk.

Mögé álltam és a vállára tettem a kezeim.

- Ugye válaszolsz arra, amit tudni akarunk? Nem szeretnélek bántani. Az az, kínozni.

- Nem fog menni - sóhajtott egy nagyot.

- Michael, gyerünk - parancsoltam rá.

Leült Sky-al szemben és egyenesen a szemébe nézett.

- Sky hol van Louis? - kérdeztem.

- Brazíliában - mondta s lese vette Michael-ről a szemeit.

Mintha transzba esett volna.

- Miért akar megölni minket? - kérdezte Calum.

- Azért mert ő akar az egyedüli lenni, aki rendelkezik bármilyen képességgel. Volt egy pár ember rajtatok kívül. Levadászta őket és megölte őket. Ő akar uralkodni ilyen körökben. A nagypapáját is meg fogja ölni, miután végzett veletek - magyarázta Sky.

- Még valamit tudni akarunk? - vágott közbe Ashton.

- Nem - feleltem.

- De igen! Sky szerettél te valaha is? - kérdezte Michael feldúltan Sky-tól, aki még mindig az uralma alatt volt.

- Nem. Soha.

- Megölheted - vágta rá Calum.

Michael megfogta kését és összekaristolta Sky arcát. Visított a fájdalomtól. A száját is felvágta, a homlokába pedig belevéste, hogy „kurva". Mikor kiélte magát, az ablak felé ment és kirúgta a huszadik emeletről.

- Húzzunk a picsába! - szóltam rá s megindultunk mindannyian hazafelé hogy kitaláljuk, hogyan számoljunk le Louis-al.

Szóval, ez lenne a terve.

Ostoba.

Többen vagyunk.

És az biztos, hogy nem ölheti meg más rajtam kívül.

Kegyetlen halált szánok neki.

Ha kell, élve megnyúzom.

És élvezni fogom.