6.4

2.5K 281 5
                                    

Hey!
Na ilyet nem szoktam, de remélem sokan megnézitek az Abandoned új részét. Munkáimnál megtaláljátok. Csak azért, mert már most nagyon szeretem írni azt a történetet és tudni szeretném, hogy a továbbiakban is érdemes-e vele szenvednem, hogy érdekel-e egyáltalán titeket.

Xoxo, Ré💖

Vidáman keltem ki az ágyamból reggel. Este egész sokáig fent maradtam, hogy annak a két köcsög rendőrnek eltüntessem a hulláját, na meg a rendőr kocsiját. El is mentem tusolni, majd egy szál törölközőbe mentem le a konyhába, ahol finomabbnál finomabb illatok csapták meg az orrom. Bobby sürgött forgott a konyhában.

- Te meg mit keresel még itt? – kérdeztem.

Leültem az asztalhoz és vártam a válaszra. Fél mosolyra húzta a száját, majd letett elém egy adag palacsintát. Megfogta a füzetét és odaadta, hogy olvassam fel a kis gondolatait.

- Sajnálom a tegnapit. Megérdemlem a némaságot – olvastam fel.

Ránéztem, majd nevetésben törtem ki.

- Szerintem el kéne húznod a picsába. Én lelépek nem sokára. És nem viszlek magammal – kacsintottam rá.

Elvette a füzetet s írni kezdett.

„Pedig én szeretlek."

- Én senkit nem szeretek – néztem mélyen a szemeibe.

Neki estem a palacsintának, mikor beesett az ajtón két srác. Felálltam és ölbe tett kézzel mértem őket végig.

- Tudjátok ti hova jöttetek be?

- Uhh, itt egy szép kiscica – mormogta az egyik.

Mélyen zöld szemeibe néztem és csak a fájdalomra gondoltam, amit neki ajándékozok. Mozdulni sem tudott tőle.

Egyre jobban tetszik Summer ereje. A másik Bobby-t bámulta.

- Nem hozzád jöttünk. Bobby kellene nekünk.

- Itt van – léptem arrébb, mivel a hátam mögé bújt – de előre szólok, hogy nem valami beszédes. Én felmegyek addig rendezd le ezeket – néztem Bobby-ra.

Engedelmesen bólintott egyet. Felmentem a szobámba és felöltöztem. Bakancs, rövid fekete nadrág, fehér top és egy fekete bőr mellény. Hajamat felgumiztam és sminkeltem. Muszáj megtalálnom azt a boszorkányt. Tudnom kell miért vagyok egyre erősebb és miért kaptam meg Summer erejét.

Letrappoltam a lépcsőn, de a két nyomorult még mindig ott volt Bobby körül.

- Nem akarod rávenni, hogy velünk jöjjön? – kérdezte az egyik.

- Nyugodtan vigyétek! – vontam meg a vállam.

Elindultam kifelé, de akkor..

- Calum örülni fog neked – mondta amelyiket elintéztem.

Visszaléptem és Bobby mellé ültem.

- Milyen Calum?

- Calum Hood.

- És mit akar Bobby-tól?

- Munkát neki.

- Bobby nem lesz Calum csicskása – mosolyogtam rájuk szépen.

- Most mondtad, hogy vihetjük. Ne ugass bele – mondta a fekete hajú srác.

Legyintettem egyet kezemmel mire a falnak repült a székével együtt.

- Kényszeríthettek, ha mertek – küldtem a másik felé egy lég puszit.

- És ilyen akarna lenni Calum nője, nint te.. – sóhajtott fel.

- Calum nője?

- Ismered Calum-ot?

- Nem, dehogy. Csak ha már elvinnétek hű társam, kíváncsi lennék erre a Calum-ra.

- A barátnője gyilkolni akar. Feltudod ezt fogni? – nevetett fel.

Én nem nevettem rajta.

- Mi a neve a csajának?

- Rebecca. Nem messze dolgozik innen egy iroda házban.

- Király – mosolyogtam rá.

- Neked mi a neved?

- Rachel – hazudtam.

- Szép.

- Figyelj. Hagyj itt egy számot. Majd felhívlak, ha átgondolta Bobby a dolgokat. Oké?

- Ne várass sokáig – mondta, majd felkapta a földről haverját és elhagyták a házat.

Olyan dolog jutott eszembe, amit úgy érzem, még én is megfogok bánni. Motorra ültem és elmentem oda, ahol dolgozik a csaj. Bizony, azt elfelejtettem megkérdezni, hogy néz ki.. De ha csaja van, csak is az ellentétem lehet, így nem zavartattam magam. Motoromon ülve néztem fél óráig a ki be járkáló embereket.

Aztán egy lány hagyta el a helyet. Szőke haja volt, vékonyabb volt nálam és törékenyebb is. Szűzies kosztümben pompázott, ami nevetséges volt. Odamentem hozzá.

- Szia.

- Szia – mosolygott rám.

- Te vagy Rebecca, ugye?

B I N G Ó.

- Igen. És te?

- Rachel. Nos, ma járt nálam Calum két embere és az enyémet akarták hozzájuk csábítani..

- Várjunk! Te is..?

- Igen. De sshh!

- És mit szeretnél?

- Hallottam a hanyag pasikád nem tanít meg arra, amit szeretnél..

- És?

- Én megtehetem – mondtam.

- Komolyan?

- Igen. Egy feltétellel.

- Na?

- Ha nem mondod el neki.

- Nem fogom!

Ez jó móka lesz..

𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅Where stories live. Discover now