𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

•3

Este otthon ültem a seggemen és a TV-t bámultam. Mire megcsörrent a telefonom.

-JACKIE! - ordított bele Louis.

Jackie a fedőnevem, direkt. Mikor meghallottam egyből letettem a telefont és bemértem hol van. Ugyanabban a raktárban volt ahol megöltem utoljára Harry-t. Megfogtam a késem és elindultam. Egy pisztolyt is betöltöttem a biztonság kedvéért. De előtte mindenképp felvettem egy maszkot. Akárki is bántja Louis-t nem jól vetné ki magát, ha tudná, ki vagyok. Nyugodt voltam, mert ha pánikolok nem tudok tiszta fejjel gondolkodni.

Mikor odaértem a raktárhoz hátsó ajtón mentem be. Undorító szag volt. Mintha egy hulla lett volna itt.. Egyre beljebb merészkedtem. Elbújtam egy nagyobb szekrény mögé. Láttam a srácot, akin egy maszk volt. Fekete csőnadrágban volt és hosszú ujjú fekete felsőben. Louis egy székhez volt kötözve. A karja tiszta vérben volt. A srác hátraindult valamiért én pedig kaptam az alkalmon odamentem és próbáltam eloldozni.

- Menj innen - nyöszörögte Louis.

- Nem hagylak itt! - súgtam oda miközben próbáltam elvágni a kötelet.

- Felesleges. Ha most nem, máskor majd megölnek!

- Kik? - kérdeztem majd arra eszméltem fel, hogy egy kés van a torkomnál. Szép lassan kiegyenesedtem és kiejtettem a kezemből az én késem. Ezzel jelezve, hogy megadom magam.

- Ki vagy te? - búgta a fülembe.

Elfintorodtam. Ismerős volt a hangja.

- A kérdés inkább az, te ki vagy - mondtam s próbáltam minél jobban elváltoztatni a hangomat. Nem szólt semmit, enyhített a szorításból. Gondoltam eljött az én időm. Kicsavartam a kezét, amiben a kés volt, így az kiesett a kezei közül. A földre terítettem a hátára léptem és úgy húztam a karját még mindig kicsavarva.

- Na most mesélj édesem! - parancsoltam rá immáron a saját hangomon.

Nem szólalt meg így gondoltam ideje eltördelni kicsit az ujjait. A mutató ujjával kezdtem, addig feszítgettem az ellenkező irányba, míg nem hallottam egy nagy roppanást. Még csak fel sem sikoltott. Bezzeg, ha itt lenne a kalapácsom.. Váltottam a pozíción és a hátára térdeltem. Lehúztam a sí maszkját. Nem.. Nem akartam elhinni. Calum?! Annyira meglepődtem, hogy oda sem figyeltem és átfordított. Fölém kerekedett és elővette a kést a földről.

- Ha már levetted a maszkomat, úgy igazságos, ha én is a tiédet. Az ujjamról nem is beszélve. Olyannak tűnsz édes, aki durván szereti. De én megadom ezt neked. Ne aggódj - undorító vigyor lett úrrá az arcán. Lehúzta a maszkom és elképedt. Tökön térdeltem teljes erőmből és ráfordultam. Térdeimmel leszorítottam mindkét karját. A kését kivettem a kezéből és az arcához hajoltam.

- Mesélj nekem baby. Különben meghalsz - leheltem a mondandóm az ajkaira.

- Azt hiszed, az ötven kilóddal megölhetsz? - nevetett a képembe.

Viszonoztam a mosolyt cinikusan. Megfogtam az állát és belevájtam még a körmeimet is.

- Az van, amit én mondok - mondtam mire a késemmel egy enyhe vágást ejtettem az alsó ajkán.

- Nem hinném.

Louis közben kiszabadította magát és elvette az asztalon lévő kloroformos kendőt és Calum arcát beterítette vele. Elájult így felültettük a székre ahol Louis volt és megkötöztük. Miközben vártuk hogy felkeljen Louis-al beszélgettünk.

- Miért akar megölni?

- Nem mondta.

- Louis, ennyire szánalmas lennél? Csak azokkal a lányokkal bánsz el akiket megdugsz és megölsz? Hogy tudott elkapni?