𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

2•14

Berontottam egy kórházba s leütöttem egy orvost.

Felvettem a ruháját s egy labor felé indultam.

- Doktornő! Magának sem szabad bejönnie ide! - mondta az egyik ember talpig fehérben.

Elvettem a maszkom s fegyverem a halántékához nyomtam.

- Na akkor itt egy haj minta. És az enyém.

- Mi.. Mit akar mit csináljak? - habogott összevissza.

Megforgattam a szemeim.

- Csillám pónikat. Vajon mit? - kérdeztem dühösen.

- De ez időbe telhet!

- Remélem, tudja, bármi rosszat csinál nem habozok és a fejébe röpítek egy golyót.

- Re.. Rendben kisasszony.

Majdnem egész nap a laborban punnyadtam ezzel a nyomorékkal.

- Megvannak az eredmények?

Bólintott.

- És?

- Maga nem áll semmiféle viszonyban ezzel az úrral.

- Nem a testvérem?

- Nem.

- Nos akkor.. - kezdtem bele s újra felé emeletem pisztolyom - köszönöm.

- Ne, kérem!

- Mindketten tudjuk, hogy maga dalolni fog itt az embereknek. Furcsa hogy maga japán, mégis könyörög az életéért. Ennyi tartás sincs magában?

- Családom van és..

És fejbelőttem. Hol érdekel engem más nyomora? Letöröltem az adatokat a gépből s a mintákat is elhoztam.

Észrevétlenül surrantam ki a kórház hátsó végén, csak hogy..

Calum állt ott egy Range Rover-hez támaszkodva.

Kérdőn nézett rám.

- Mégis mi a fenét kerestél te itt?

- Semmi közöd hozzá!

Ohh annyira nincs kedvem tartani magam.

Legszívesebben megcsókolnám.

Elkapta a karom és maga felé fordított. Kezeit csípőmre kulcsolta.

- Jobb, ha elmondod kiscicám - duruzsolta fülembe, mire kirázott a hideg.

- Csak..

- Hallgatlak.

- Az az ember. Azt mondta, hogy az apám. Na meg, hogy az öcsém vagy.

Elnevette magát.

Látta, hogy nem nevetek, így abbahagyta.

- És azok vagyunk?

- Nem.

Nyakamba puszilt majd a fülembe susogott.

- Bevállaltam volna egy vérfertőzést.

A vállába bokszoltam.

- Jólvan na! - kuncogott.

- Sajnálom, hazudtam neked. Szeretlek - mondtam s a mellkasának dőltem.

Erősen rámarkolt a fenekemre.

- Ohh, megbocsájtok - mormogta - ha megdughatlak a hátsó ülésen.

- Mi? - nevettem fel.

- Komolyan mondom, Junie! Na gyerünk! Nézd meg most is mit tettél velem! - mondta s a gatyájára néztem.

Kuncogni kezdtem s kinyitotta a kocsi ajtaját.

Becsukta majd vetkőzni kezdett.

Nem tétlenkedtem, én is ledobtam magamról mindent.

- Ahh baby! - mordult fel miközben végigmérte testemet - Ülj bele!

Teljesítettem kívánságát s ráültem hosszára mire felnyögött s hátravetette fejét.

Beletúrtam hajába mindkét kezemmel s megcsókoltam.

- Gyorsabban - búgta csókunkba s direkt elharaptam ajkát - gyorsabban te rossz kislány!

Egyre gyorsabban mozogtam rajta fel és le.

Mikor már közelgett a vég Calum magához szorított.

Összeszorítottam combjaim, annyira amennyire csak tudtam, hogy fokozzam élvezetét.

- Ez ki.. Kibaszott jó. Mindjárt.. - zihálta Calum s a nyakamba harapott.

Hangos nyögés hagyta el mindkettőnk száját, mikor elélveztünk.

Nem egyenesedtem ki, hanem rajta pihentem ő pedig cirógatta a hátam.

- Vérfertőzős szex!

- Fogd be Calum!

- Amíg élek ezzel foglak szívatni!

- Köcsög vagy!

- De így szeretsz.

- Most nem szeretlek - feleltem mire rácsapott egy nagyot a fenekemre.

- Mit mondtál?

- Na jó. Szeretlek.

- Menjünk lassan vissza - mondta.

- Olyan jó ez így - mondtam s vállon pusziltam.

- Mi?

- Ez a nyugalom. Csak.. Kérlek.. Ki szeretném élvezni ezt a pillanatot.

- Rendben.

Egy ideig csak feküdtem rajta ő ahogy ért, puszilt vagy a hajammal játszott.

- Azt ugye tudod, hogy..

- Mit?

- Beléd élveztem.

Rögtön felvettem vele a szemkontaktust.

- Mi?

Kínosan bólogatott.

- Cseszd meg, Hood!