𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

2•2

Már vagy egy órája motoroztunk, összevissza a városban mikor eszembe jutott, hogy jobb lesz, ha kirabolunk egy helyi éttermet, vagy egy benzinkutat. Muszáj, valahogy elinduljunk. Egy fillér sincs egyikünknél sem. Eszembe jutott, hol lehetne egy, majd megfordultam s elindultam abba az irányba. A visszapillantóból pedig nagyon úgy tűnt, hogy valaki követ.

- Zoe.

- Igen?

- Csak tárgyakat tudsz mozgatni?

- Nagyjából.

- Meg tudod emelni azt a kocsit, ami mögöttünk van?

- Ne.. Nem hiszem.

- Picsába! - fujtattam egyet dühösen, s begyorsítottam, hogy le tudjam őket rázni.

Nem jött össze, és egyre csak közeledtek. Befordultam egy alagúthoz, ami elég szar ötlet volt, mivel jobban ránk tapadtak. Egyszer csak hátulról hallottam egy koccanást. Belénk jöttek, direkt. A visszapillantóból láttam, ahogy Sky kibukik a kocsiból egy pisztollyal a kezében s lövöldözni kezd. Nekünk pedig fogytán volt a tank is.

- Muszáj leszel valamit csinálni! - kiáltottam Zoe-ra, majd egyre többen kezdtek lövöldözni. Annyira hogy az egyik majdnem lelőtt, csak felszíni sérülés lett belőle, de így is felkiáltottam és majdnem elestünk a motorral mivel kicsúszott kezemből az irányítás.

Zoe megfordult, és háta összeolvadt az enyémmel. Visszapillantó tükörből láttam mit csinált. Megemelte a kezét, intett vele egyet, mire az egész kocsi megpördült.

- Ez az baby! Visszatértem! - kiáltozta, akarva akaratlanul is elnevettem magam rajta - June, te vérzel? - pillantott a válla mögé.

- Semmiség.

- Faszt!

- Zoe erre nem érünk rá.

- Dehogynem, meglőttek!

- Nem. Csak felszíni sérülés, nem lesz semmi bajom. Nyugodj meg!

- Biztos?

- Igen.

Odaértünk a benzinkúthoz. Egyedül egy kés volt nálunk, semmi több. Felsóhajtottam majd bementünk.

- Kifelé, mindenki! Bombariadót észleltek ezen a benzinkúton - kiáltott Zoe.

Idióta. Bombariadó?

Mindenki kirohant, és letiplizett. Talán mégsem idióta. Egyedül két srác maradt bent, akik vigyorogva s nyál csorgatva bámultak minket. Ami érdekes volt, mert mindketten fehér pólóba és nadrágba voltunk valami undorító kórházias cipővel egyetemben. Rádőltem a pultra ahol az egyik volt.

- Hello, hello - mosolyogtam rá kacéran.

- Mit tehetek érted hercegnő?

- Kapcsold le a kamerákat - kacsintottam rá.

Megnyalta ajkait.

- Ohh, csak nem szeretnél egy kis előadást tartani a barátnőddel?

- De igen. Lebuktam - mondtam kislányos hangon, s eljátszottam a szende szüzet.

Hátrament és lekapcsolta a kamerákat. Zoe vigyorgott.

- Nos, akkor.. - léptem közelebb a sráchoz s a nyaka köré kulcsoltam a kezeim - mit szeretnél, baby?

- Egy csókot.

- Egy csókot, ha? - vontam fel a szemöldököm.

Bólogatott.

- Ilyen csókot még nem kaptál - mondtam s lecsaptam ajkaira.

Csak hogy, halálra sokkoltam. Elég egy érintés is, és megteszem. Leváltam ajkairól s a földre zuhant. Zoe-t pedig fojtogatni kezdte a másik, mire a hátába vágtam késem és ejtettem rajta vagy húsz szúrást.

- June, elég! - szólt rám Zoe.

- Ez.. Ez.. Annyira.. Jólesett basszameg - nevettem el magam.

- Maradhattál volna a zaciban.

- Fogd be és szedj össze mindent, ami kellhet.

Én kimentem tankolni a motorba. Zoe összeszedett mindent, pénzt, kaját, majd megszálltunk egy motelban. Miután tusoltam felhívtam a nagypapámat. Volt egy külön száma, amit csak olyanok ismertek akik.. Akiket úgymond szeretett. Felhívtam.

- Nagypapi..

- June. Jól vagy?

- Fogjuk rá. Kellene nekem egy-két dolog.

- Tudom. Holnap odamegy hozzátok Paul.

- Honna.. - nem tudtam befejezni, mivel rám csapta a telefont.

Nagypapi lassan olyan, mint isten. Mindent tud, mindent lát.

- Mit kérsz enni? - kérdezte Zoe.

- Mindegy.

Behozott nekem gófrit meg narancslét. A karom pedig lüktetett a fájdalomtól. De tartottam magam.

- Mi van, ha nem szabadítjuk ki őket időben?

- Erre nem akarok gondolni. De mi volt azon az estén?

- Csapda volt az egész. És az a lötty, amiből ittunk mindketten az megállitotta erőnket. Louis hagyta ott és ő állt az egész mögött. Ő dobott fel mindannyiunkat. És aznap láttam utoljára Luke-ot.

- És velem mi.. Történt?

- Hirtelen elájultál és azt hitték abban a pillanatban, hogy meghaltál. Calum utánad akart menni, de szinte összeverték.

- Összeverték?

Bólintott.

Harapdostam a szám belülről, hogy ne induljanak meg a könnyeim.

- Aludjunk. Majd holnap kitaláljuk, hogyan legyen.

Lefeküdt mellém és végig azon járt az eszem, hogy vajon most mi lehet Calum-al?

CALUM ;

Tetves fürdő. Ez nem is az, inkább egy lepraterep. De muszáj voltam lezuhanyozni ebben a kurva börtönben. Végig azon az estén járt az eszem. Ahogy June előttem halt meg. Meghalt, az egyetlen akit szerettem, most pedig ebben a lepraterepben fogok meghalni. Csodás, mondhatom. De nem bánom. June nélkül már nincs semminek sem értelme. Főleg annak nem, hogy éljek. Sóhajtottam egy nagyot, derekamra tettem egy törölközőt s távozni készültem. Csak hogy..

- Te vagy az a pszichopata gyerek? - vigyorgott rám a negyven körüli csávó.

Hallottam róla hogy buzi és tudtam azt is, miért van most itt.

- Itt nem lesz seggbe nudli, haver. Ne akard, hogy csúnya vége legyen - jelentettem ki határozottan.

Elővett egy bökőt.

Felnevettem.

- Ez most komoly?

Nekem akart rontani mire megfogtam a kezét és kicsavartam. Kiesett belőle a bökő, majd a földre terítettem s a nyakára léptem. Teljes súlyommal ráléptem mire fulladozni kezdett. Rögtön leszedett róla a börtönőr. Aki egy csaj volt. A cellámhoz ráncigált s belökött.

- Két nap múlva meghalsz. Nem kell több embert megölnöd. Te féreg - köpködte szinte a szavakat.

- Szeretnéd te, hogy ez a féreg jól megdugjon! - kacsintottam rá.

Nem szólt semmit, csak arrébb ment. Elnevettem magam. Hülye kis ribanc. Meg kellett volna öljem azt a köcsögöt.

De mindegy.

Már csak két nap.

Két nap, és meghalok.

Együtt leszek legalább vele.

June-al.