𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

2•11

Másnap ugyan azon a helyen gyülekeztünk ahova tegnap mentünk.

Zoe megtalálta a rejtekhelyüket az elrablóknak. Minden kocsi alá nyomkövetőt tett, valamint az is kiderült, hogy délután akarják kivinni a kislányt az országból. Így cselekednünk kellett. Tudtuk hány emberrel fognak menni. Igaz kevesebben voltunk, de felosztottuk a csapatunkat.

- Mi garantálja azt, hogy a lányomat ma végre látni fogom épségben? - kérdezte tőlünk Han, miközben mindenki elpakolt magának fegyvereket.

- Az hogy mi vagyunk a legjobbak. Nagyapa megmondta hiszen - válaszoltam egyszerűen.

- Ajánlom is hogy így legyen.

- Vagy? - kérdezte Ashton s felemelte kezét amiben egy fegyver díszelgett.

Han frusztráltan fújta ki a levegőt.

- Kérem, csak tegyék meg - hangja szinte könyörgőbe esett.

- Megtesszük, amit tudunk - mondta Calum.

- Menjünk! - szólt közbe Matt majd felült a motorjára.

Mindenki kocsiba szállt s elindultunk. Egyedül mi mentünk együtt Calum-al.

Elindultunk az autópálya felé, majd Ashton egyszer csak szólt az adóvevőn keresztül.

- Nem az autópályán akarják kivinni a lányt, hanem vonattal. Forduljatok vissza azonnal! A legközelebbi kereszteződésnél forduljatok balra és ott lesz egy sorompó. Ha minden igaz öt perc múlva megy el egy vonat, azon kell lenniük! Szóltam a többieknek és ők is elindultak a vonat felé! Igyekezzetek!

- Rendben - válaszolta Calum.

Én vezettem, így egyből megfordultam, ahogy azt Ashton mondta.

Minden úgy történt. A vonat elindult mi pedig lázasan követni kezdtük azt. A visszapillantóból láttam mögöttem Zoe-t meg a többiek kocsiját. Na meg Matt-et motoron és Michael-t.

- Felmegyek! - mondta Calum - Menj közelebb!

Próbáltam rátapadni a vonat oldalára ahol egy kapaszkodó volt, hogy Calum feltudjon rá akaszkodni, de sehogy sem ment. Az ablakban ült mögöttem. Rettegtem, hogy a vonat alá esik.

- Közelebb June! - kiáltotta mire kinyílt az ajtó és vállba lőtték.

Lövöldözni kezdtek ránk.

- Calum jól leszel? - kérdeztem zavarodottan s próbáltam vezetni közben pedig betölteni egy fegyvert.

- Már gyógyul is - mondta.

Megkönnyebbültem.

Lehúztam az ablakom, Calum előre ült, hogy vezethessen. Beültem az ablakba és leszedtem őket. Messziről láttam, hogy az egyik motor megpördül a levegőben. Ugye nem?!

- June! Menj már! - kiáltott rám Calum én pedig felugrottam a vonatra.

Nem tudtam hova megyek pontosan, csak mentem egyik kocsiról a másikba. Mikor megláttam egy kislányt. Tuti ő lesz az. Száján volt egy szalag, na meg testét beterítette a dinamit. Lehúztam, mire leköpött. Bejött egy kopasz ember s fejbe lőttem.

- Gondolom, látod, hogy én nem a rossz vagyok - mondtam s letöröltem arcomról a nyálát.

Kis köcsög.

- Nem kell megmentened!

- Meg akarsz halni?

- Simán! Most bezzeg fontos lettem apámnak! - nyafogott.