𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

5.9

Másnap reggel kipattantak a szemeim. Felkeltettem a mellettem szuszogó Calum-ot aki fáradtan megdörzsölte szemeit és felült az ágyon.

- Mi van June? – kérdezte kábán.

- Ideje cselekedni.

- Mi?

- Igazad van. Nem egy vén kurva fog dönteni a sorsomról.

- És mi a terv?

- Megöljük. Tuti megjelenik majd, ahogyan azt szokta.

- És hogyan?

- Majd improvizálunk. Nem ez lesz az első.

- És megbocsájtasz?

- Calum szedd össze magad. Előbb legyünk túl pár dolgon.

Rám mosolygott.

- Most mi van?

- Együtt?

Aprót bólintottam bizonytalanul, majd elindultam öltözködni. Felkaptam magamra egy fekete nadrágot, cipőt és fehér pólót is, amire bőrdzsekit húztam. A ház minden pontját átkutattam valami fegyverért, de sehol sem találtam. Gondoltam mindegy, hiszen erőm az van és konyhakés is odalent. Lementem a nappaliba ahol Calum ült mögötte Chloe állt, aki egy kést szorongatott a torkához.

- Mennyire néztetek ostobának? – kérdezte dühösen.

Hirtelen nem tudtam, mit tegyek.

- Szépen leülsz ide Calum-al szemben! – parancsolt rám.

Szót fogadtam akárcsak egy jókislány. Mindkettőnk kezébe adott egy pisztolyt.

- Szépen egymás szájába dugjátok a fegyvereket és meglátjuk ki fog hamarabb végezni a másikkal – utasított minket önelégült vigyorral.

Calum szemeibe néztem. Biccentettem egyet felé ezzel jelezve, hogy tegye, amit ez a szarházi mondd. Egymás szájába dugtuk a pisztolyt. Igazából nem akartam belemenni ebbe – de tudnom kell, hogy Calum képes lenne-e megölni újra. Szúrós tekintettel bámultam rá, ezzel buzdítva arra, hogy tegye meg. Kizökkentett minket egy fegyver eldördülésének hangja. Oldalra pillantottam és azzal szembesültem, hogy Chloe-t agyon lőtték. Kivettük egymás szájából a fegyvert és az ablakhoz futottam, kinéztem rajta, de nem láttam senkit, aki tehette volna. Odamentem a hullájához. Calum-al együtt álltunk felette.

- Perverz egy ribanc volt ez.

- Ezt most miért mondod?

- Mert egymás szájába dugtunk pisztolyt?

- Nagydolog. Mit csináljunk most?

- Égessük el ezt a kócerájt és húzzunk a tetves picsába.

- Attól tartok ez most nem lesz lehetséges – mondta mögöttünk egy rekedtes női hang.

Ugyan olyan öreg volt, mint Chloe. Csak a kinézete volt más. Fakó fehér bőre volt, szög egyenes derékig érő fekete haja, ovális arca és óriási fekete szemei. Kirázott tőle a hideg.

Leültetett minket az ebédlőasztalhoz.  Csönd ülepedett közénk. Nem tudtam, mit mondhatnék.

- Köszönöm! – kezdett el ujjongani.

- Mi? Mit? – értetlenkedett Calum.

- Hogy megöltétek. Igazából, ha valaki megöl egy boszorkányt arra nagyon csúnya halál várna, de most kivételt teszek – mondta s elindult volna, de megállítottam.

- Mit akart tőlünk? Miért adott nekem erőt?

- Calum-nak is adott nem csak neked szívem – simította meg arcomat, érintése jéghideg volt – azért hogy szórakozhasson veletek. Igazából pedig azért, hogy bebizonyíthassa mennyire nagylelkű, hogy megkegyelmezzenek neki a sok rosszért, amit ellenünk tett.

- Ennek semmi értelme – fakadtam ki.

- Ez nem rólatok szólt, June – vonta meg a vállát.

- Akkor miért pont engem?

- Mert te még nála is borzalmasabb vagy. Ahogy a szerelmed is – nevetett a képembe.

Annyira dühbe gurultam, hogy minden tárgy megemelkedett körülöttem.

- A helyedben nem fitogtatnám erőm határait. Még a végén valaki meghal – kacsintott rám – inkább legyetek hálás ezért, amit tettem.

Forrtam a dühtől legbelül, aztán eszembejutott, hogy tök felesleges megsértődnöm ilyesmin. Hisz a lelkem mélyén tudom, hogy borzalmas ember vagyok.

Otthagyott minket ez a nő, Calum pedig megfogta a kezem.

- Menjünk.

Aprót bólintottam, de mielőtt még mentünk volna benzinnel meglocsoltunk minden szobát. Felgyújtottuk az egész házat. Amíg Calum azon volt, hogy kocsit lopjon valahogyan én azt bámultam ahogyan ég.

Elégett a múltunk.

- June gyere már! – dudált Calum valami lepukkant kocsiból.

Beszálltam mellé és elindultunk.

- Hova megyünk? – kérdezte.

- Luke-hoz.

- Ugyanott élnek még?

- Igen.

Kis időbe telt, mire odaértünk hozzájuk. Csöngettünk, de senki nem akart ajtót nyitni, így berúgtam azt. Mikor beléptem azt hittem rossz helyen járok. Teljesen elképedtem. Két nagy doboz volt közvetlenül letéve az ajtó elé. A vér csak úgy folyt belőle. Nyeltem egy óriásit és belenéztem az egyikbe. Luke testrészeivel találtam szemben magam. A látványától megborzongtam. Térdre rogytam remegve. Nem akartam elhinni.

- A másikban..  – kezdett bele Calum.

- Ki ne mondd! – ordítottam rá.

Tisztában voltam vele, hogy Zoe van a másikban. Calum lehajolt hozzám és szorosan átölelt.

- Ezt nem fogjuk annyiban hagyni, megígérem!