𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

4•4

- Jól vagy édesem? Istenem, annyira aggódtam! - szorítottam magamhoz Calum-ot.

- Jól vagyok anya! - mondta s kibontakozott az ölelésből.

Odament Calum-hoz is, hogy meg ölelje de ő nem hagyta neki. Tipikus.

Visszamentünk a házba. A gyerekeket elküldtük aludni miután megvacsoráztak. Kis idő után mindenki eltette magát, csak én és Calum nem.

- Mi lesz velünk? - kérdezte.

Felsóhajtottam.

- Eleget nyúztuk egymást. Te bebizonyítottad, hogy egyáltalán nem szeretsz.

- Miért mondod ezt? - csattant fel.

- Kértelek, hogy hagyd abba ugye? - álltam elé - Megígérted nekem, de megint jól átbasztál! - hangom elcsuklott és éreztem, hogy forró könnyeim megindulnak.

Arcomra tette mindkét kezét s lecsókolta könnyeimet.

- Sajnálom, baby. Sajnálom. Bocsáss meg - suttogta s magához húzott szorosan.

Ellöktem magamtól.

- Ez igy kevés, Hood. Nagyon kevés.

Ahogy kimondtam lejött Ashton.

- Miért kellett elmondanod neki? - kiáltotta Calum a képébe.

- Haver kiderült volna, ha akarod, ha nem - mondta Ashton.

Calum behúzott neki egyet. Ashton egyből bepöccent és verekedni kezdtek.

- Hagyjátok abba! - kiáltottam rájuk, de oda se figyeltek.

Calum egyik pillanatban fogta Ashton-t és neki vágta az ablaknak, amin kirepült. Persze ezzel nem fejezte be, utána ment és ütötték, verték egymást. Kimentem utánuk, hogy lesokkoljam mindkettőt, de abban a szent pillanatban Ashton bele vágta Calum fejét a ház falába, mire összeesett.

- Mi a faszt csináltál? - üvöltöttem rá, mivel vérzett Calum feje és nem gyógyult be, ahogy annak lennie kéne.

- Én, én.. - habogta Ashton.

- Hívj orvost! - parancsoltam rá.

Kihívta a mentőket én pedig bementem vele. Nagyon reméltem szívem mélyén, hogy nem lesz semmi baja.

//

- Hé! Asszonyom! - keltegetett a nővér.

Egyből kipattantak a szemeim.

- Mi van a férjemmel?

- Kómába esett.

A szám tátva maradt.

- Te.. Tessék? Ez biztos?

- Az ütés a halántékát érte. Bele is halhatott volna, bár így is élet halál közt van - mondta.

Remegve ültem vissza a székbe, hogy ne ájuljak el.

Miért?

Miért velünk történik ez?

És miért nem működik Calum ereje?

- Hol van Calum Hood? - ordította egy ismerős hang az információs pultnál.

Odamentem hozzá. Luke volt az.

- Úr isten, June! Mi a szar történt? Jól vagy? - húzott magához.

- Calum kómába esett - feleltem erőtlenül.

Rám nézett és félre húzott.

- De az ereje?

- Nem használ, Luke. A gyerekek jól vannak?

- Igen Zoe és Michael vigyáz rájuk. De hogyan történt? És hová tűnt Ashton?

- Ő tette - nyögtem ki nagy nehezen.

- Mi?

- Verekedtek. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy jól legyen.

- Igazad van. Itt maradok, oké?

- Köszönöm.

/////

Megint eltöltöttünk a váró teremben egy éjszakát. Kivételesen nem keltettek fel. Elindultam Calum szobájába. Ott feküdt eszméletlenül. Szám elé kaptam a kezem, annyira elszörnyülködtem. Leültem mellé és megfogtam a kezét, mire kipattantak a szemei. Mint egy őrült úgy kezdtem el rohanni a nővér szobához.

Ezek után kiküldtek a váróba megint, ahol Luke és én feszülten várakoztunk. Majd a nővér szólt nekem, hogy bemehetek hozzá.

Rám pillantott, de tekintete üres volt.

- Szia - mosolyogtam rá, könnyeimmel küszködve.

Összeráncolta homlokát és undorodva meredt rám.

- És te ki vagy? - kérdezte.

A nővérre néztem, aki félre hívott.

- Ugye nem? - kérdeztem remegő hangon.

- Attól tartok, igen. Nem emlékszik magára. Az elmúlt évek kiestek neki.

- És.. Mennyi idő mire?

- Az csak tőle függ.

A nővér kiment, én pedig leültem mellé.

Elfelejtette a múltját.

A gyermekeim apja nem emlékszik rám. Mi lesz most velünk?

Hogyan juthattunk el ideáig?