𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

•21

CALUM ;

1 hét múlva..

-Nos, a barátaid nem valami okosak, kisfiam - ült le mellém, anya.

Ja, anya. Fura.

-Miért?

-Nem messze rejtőztek el egy házba.

-És?

-Te nem akarod megbosszulni a húgodat?

-Miért vagy annyira biztos abban, hogy Louis tette?

-Biztos forrásból tudom, legyen ennyi elég. Azt is tudom, hogy erővel rendelkeznek. Nekik meg kell halniuk.

-June-nak miért?

-Ostoba vagy, fiam?

-Jó, hülye kérdés volt - sóhajtottam egy nagyot.

-Talán tetszik neked az a lány? - nézett rám kérdőn.

-Nem.

-Helyes. Nagyon helyes. Bárhol találsz jobbat is. Akit akár irányíthatsz is.

Akit irányíthatok?

Volt már olyan.

Unalmas volt.

June más.

-Igaz.

-Nos, akkor te szépen idehozod June-t, mi pedig elkapjuk Louis-t.

-Miért én?

-Mert azt mondtam! - mondta erélyesen s magamra hagyott.

Beleegyeztem. Bár, magam sem tudom, miért hagyom hogy dirigáljanak nekem. Utoljára megöltem azt, aki megpróbálta.

//

Később este, nem messze a házuktól álltam kocsival. Egy órába telt mire valami történt. Láttam ahogyan June beszáll egy kocsiba s elindul. Furcsa volt, kiöltözött egy rövid bőrszoknya volt rajta meg egy szűk kis top.

Kurva istenit. Legszívesebben...

Ahh, nem.

Eltereltem a gondolataim róla, na meg..

Szóval követtem. Egy kávézóba ment. Nem szálltam ki a kocsiból, mivel úgy láttam kiül inkább, mint hogy bemenjen.

Egy darabig egyedül várakozott, míg megjelent egy magas szőke hajú srác. Elsőre Luke-ot mondtam volna, de nem. Nem ő volt.

Vagy egy órája beszéltek. Mi a fasz? Mással randizgat? Legszívesebben oda mentem volna és vagy húsz szúrást ejtettem volna a gyereken. Míg végül csodák csodájára felálltak mind a ketten és... Lesmárolta.

Bazdmeg, lesmárolta.

Hülye kurva.

Most már biztos, hogy nyugodt szívvel fogom megölni.

Elbúcsúzott a sráctól majd elindult, de nem a kocsija felé. Kiszálltam, és követni kezdtem. Nem tapadtam rá, tisztes távolságból követtem. Egyszer csak sarkon fordult és akkor elkaptam hátulról, és a kendőmet az arcába terítettem, mire elájult.

Érdekes volt, egyáltalán nem küzdött, ami pedig a legviccesebb hogy az erejét sem vetette be ellenem. Vállamra emeltem s hazavittem.

Levonszoltam a pincében lévő cellába és csak úgy lebasztam a földre.

JUNE ;

Egy cellában tértem magamhoz. Csodás, mondhatom. Semmi nem volt itt. Még egy rohadt matrac sem. Annak viszont örültem, hogy nem volt koszos és embertelen. Csempéből állt ez az egész pince. Azt leszámítva hogy egy rács mögött csücsültem falnak dőlve.