𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

6.6

Reggel mire magamhoz tértem nagy nehezen Calum sehol sem volt. Hagyott egy üzenetet azzal, hogy a pasi hulláját elintézte, de nem tud velem maradni, mert más emberré válik mellettem és egyéb szarságok. Eldobtam unottan a levelet, felöltöztem, az ágyneműt pedig kukába dobtam és elégettem a levéllel együtt. Elindultam haza, ahol Bobby várt. Amint betettem a lábam megölelt, de eltoltam magamtól. Írni kezdett kis füzetébe, amit aztán oda adott.

„A boszorkány egyik rokona, otthon van. Menj át hozzá."

Biccentettem egyet neki, majd elindultam a házuk felé. Le is izzadtam mire odaértem, mivel elég meleg volt. Az ajtóban csöngettem és vártam, hogy kinyíljon az. Úgy tíz percet töltöttem el ezzel. Kezdtem felhúzni magam, így jobbnak láttam, ha inkább máskor próbálkozom – végül az ajtó kinyílt. Egy látszólag félénk lány nyitott ajtót, vörös haja színe olyan volt, akár egy sárgarépáé és elég sok szeplővel megáldotta az ég amik fehér arcáról csak úgy rávilágítottak az ember arcára. Alakja sem volt valami jó, csodálkozva és fintorral bámultam rá. Előre sajnáltam szegényt. Milyen élete lehet egy ilyen szerencsétlennek?

- Segíthetek? – kérdezte.

- Ohh, hogyne. Izé.. Van egy kis időd?

- Mire? – értetlenkedett.

- Mondjuk.. Elmehetnénk bowlingozni, új vagyok itt és.. Ohh bocs a nevem June – mosolyogtam rá s kezet fogtam vele.

Jane-nek hívták.

- Én nem tudom, hogy lehetne-e – motyogta az orra alatt.

- Ugyan már! Nem lesz semmi baj! – kacsintottam rá – Pizzázhatunk is, ha akarod!

- Ugye nem akarsz te is nevetség tárgyává tenni?

- Nem. Hidd el.

- Miért pont hozzám jöttél?

- Tudtam, te nem lennél velem elutasító.

- Hát jó. Rendben. Legyen – egyezett bele nagy nehezen – mindjárt jövök!

Biccentettem egyet felé.

Ohh, ugyan nem fogom bántani, csak a túlvilágra küldeni. Mindenhogy próbáltam megidézni azt a picsát, aki a rokona, akivel találkoztam, de sehogy sem tudtam elő csalogatni.

Na, majd most..

Jane kijött és elindultunk gyalog a közeli plázába. Bementünk a bowling pályára, előtte pedig felhúztuk azokat a borzalmas bohóc cipőket, majd játszani kezdtünk. Persze ő egyszer sem döntötte le a bábukat, de legalább ezen elszórakoztam. Felkaptam egy golyót és neki vágtam.

- Szóval a szüleid milyenek? – érdeklődtem miközben gurítottam.

Mellettem ő is ugyan ezt csinálta.

- Apám meghalt és anyám se húzza sokáig – mondta.

- Beteg?

- Rákos.

- És a nagyid?

Ohh gyerünk, te szerencsétlen. Mondd el, legalább nem kell elvágtam azt a vékony kis nyakacskádat.

- Úgy tudom meghaltak mindkét ágról.

- És többi rokonod?

- Anyának nem voltak testvérei, ahogy apának sem. És a te szüleid?

- Halottak – feleltem egyszerűen – mindjárt jövök.

Kimentem a helységből és megnyomtam kint a tűzjelzőt, majd visszamentem. Mindenki kirohant, Jane is szeretett volna de nem hagytam. Erőmmel bezártam minden lehetséges menekülési utat.