𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

4•2

Épp Emily-vel játszottam, mikor Calum hazajött. Láttam, hogy el akar osonni, de megállítottam.

- Milyen volt ma a suliban?

- Jó volt - vágta rá.

- Igen? Csak mert hívott az osztályfőnököd, hogy nem voltál bent. Mit csináltál ma Calum?

Nem ijedt meg. Sőt, inkább felnevetett.

- És te mit csináltál előző életed során, anya? - kérdezte.

Nem jött ki egy hang sem a számon. Önelégült mosollyal indult felfelé.

Felhívtam Calum-ot.

- Baby gyere haza, kérlek.

- Mi a baj, June?

- Csak kérlek. Siess!

- Rendben. Indulok.

Emily-t átvittem Zoe-hoz.

Utána hazamentem. Mire hazaértem Calum már várt.

- Elmondanád miért kellett hazajönnöm?

- Calum! - ordítottam - Gyere le!

Calum letrappolt majd a nappaliba invitáltuk. Leült velünk szemben.

- Ohh, ha Emily-t is elküldtétek nagy a gáz - nevette el magát.

- Mesélj szépen fiam. Miért emlegeted folyton a múltat?

- Azt hiszitek, nem tudom?

Calum arca dühösbe ment át.

- Mit is? - kérdezett vissza Calum.

- Apa. Olyan nevetséges vagy. Azt gondolod, nem tudom, hogy gyilkolásból éltetek?

Az állam a földet verdeste.

- Honnan tudod? - kérdeztem remegő hanggal.

- Anya. Te nem is tudtad, hogy apa kijárt esténként? Egyik este talpig vérben jött be hozzám. Utána kezdtem kutakodni.

- Mi? Te.. Te nem hagytad abba? - fordultam felé.

Csak a földet bámulta.

Rég nem éreztem ekkora dühöt.

Arcon térdeltem, mire eldőlt, majd a csípőjére ültem.

- Válaszolj! - ordítottam a képébe.

- Nem tudtam abbahagyni, June.

- Ashton-al együtt melóztál?

Bólintott.

- És hol van akkor az a sok pénz?

Könnyei megindultak s megbánó arccal bámult rám.

- Válaszolj!

- Nincs meg, mert...

- Mert?

- Eljátszottam.

Leszálltam róla, mire Calum eltűnt.

- Calum! - sipítoztam és a ház minden egyes szögletét át kutattam, de sehol nem volt.

Kifutottam az utcára, de ott sem láttam. Zokogásban törtem ki, kezeim a fülemre tapasztottam s térdre rogytam.

Calum hátulról megölelt.

- Hagyjál! - sikítottam szinte.

Erősen megragadta a karomat és a lakásba vonszolt.

- Talán ez az én hibám, bazdmeg?

- A te hibád! Nem adtad fel! Miattam se! Miattunk se! És veszélyben vagyunk épp ezért!

- Fogd be!

- Miattad van az egész!

Felpofozott.

Egyből felrohantam a szobámba összepakolni a cuccaimat.

Persze utánam jött.

- Sajnálom baby, nem tudom mi ütött belém - mondta szomorúan és hátulról átölelt.

Addig sokkoltam erőmmel, míg el nem engedett.

- Elhagylak. Ennyi volt, Hood! Becsaptál! És az sem volt neked fontos, hogy család lettünk. Gyűlöllek. Ha nem kerül elő a fiad, az a te lelkeden szárad!

- June..

Nem érdekelt mit akar, csak rohantam kifelé.

Gyűlölöm.

- June! - ordított torkaszakadtából.

Beindítottam a kocsit és Zoe-hoz mentem.

*C A L U M

- Jól döntöttél fiam - mondta Tom.

Elvitt egy bunkerszerű helyre, ahol egy csomó ember várta már őt.

- Ő itt a legfiatalabb tagunk, emberek! - mutatott be az embereinek - A neve Calum!

Az egyik furcsa fintorral nézett rám.

- Calum Hood fia vagy?

Bólintottam, mire behúzott nekem egyet.

Őrülten fájt.

Sőt, még annál is jobban fájt.

- Az apád elárulta Tom-ot.

- Mi..Micsoda?

- Fátylat rá! - legyintett egyet a kezével - Te már közénk tartozol - mondta.

Nyeltem egy óriásit.

Talán mégsem volt ez olyan jó ötlet.