𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

2•17

- June! - szólt Calum majd odarohant hozzám.

- Ne tarts fel. Csak a kedvenc fegyvereimért jöttem és itt sem vagyok.

Ellöktem magamtól s felrohantam.

- Nem akartam tőle semmit. Nem tudom mi ütött belém, June..

- Kímélj meg a magyarázkodásodtól. Nem érdekel én befejeztem - jelentettem ki mire a többiek is bejöttek.

- June most emiatt? - kérdezte Zoe.

- Nem. Ez nem én vagyok. Én egyedül szeretek lenni és nincs szükségem rátok. Főleg rád nem Hood. Megváltoztattál. De felnyitottad a szemem az igazi énemre.

- June miket beszélsz? - fakadt ki Matt - Csak menekülsz attól, hogy jó ember is válhat belőled!

- Mond újra Matthy! - mondtam s neki szorítottam torkának egy kést.

Zoe kirepítette a kezemből.

- Hagyd abba June!

- Hagyjatok elmenni. Nem beszéltek rá a maradásra. Csak éljük úgy az életünk, ahogyan eddig.

- Rájössz magadtól mi a jó neked. Mi vagyunk a családod - szólt közbe Ashton.

- Család? Vicces vagy Ashy!

Zoe magához ölelt.

- Rendben van, ha ezt akarod. Ne felejts el, legalább engem ne. Szeretlek June - suttogta fülembe.

Szorosan magamhoz húztam és bólogattam.

Luke is megölelt, amit már nem viszonoztam.

Kimentek a többiek és csak Calum maradt az ágyon ülve.

Könnyei a padlóra zuhantak.

- Ne menj el.

- Menj ki.

- June..

- Calum, takarodj.

Felpattant odalépett hozzám s megcsókolt.

Bevetettem az erőmet láttam, hogy a fájdalomtól nyakán az erei megduzzadtak, de így sem vált le ajkamról. Erősen ellöktem magamtól.

- Befejeztem! Ezt nem teszed jóvá!

- Nem szeretsz?

Odaléptem hozzá s mélyen a szemébe néztem.

- Nem szeretlek.

Láttam, hogy zsebéből elővesz egy kést, majd arra lettem figyelmes, hogy azt a nyakamhoz szorítja.

- Ha az enyém nem lehetsz, másé se leszel! - jelentette ki.

- Akkor tedd meg, de gyorsan.

A kis köcsög megtette volna. Egyből tökön térdeltem s kezem a kezére tettem, majd sokkolni kezdtem.

- Megölnél, komolyan? - ordítottam rá.

Magára rántott és nem érdekelte az, hogy rázom. Hasamra fordított s lehúzta pólóm.

Bőrömhöz érintette kését.

Kirázott a hideg.

Majd belevésett a hátamba.

Ordítottam.

Eszeveszettül fájt.

Fordultam egyet, magam alá gyűrtem s nyakára tettem mindkét kezem.

Behunytam szemem s minden erőm-bevetettem.

Calum csak úgy ficánkolt alattam.

- Szeretlek June - kiáltotta el magát, ami kizökkentett az egész műveletből. Felálltam s a fürdőbe rohantam, hogy megnézzem mit csinált a hátammal.