𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

5.3

-June ezt látnod kell!

-Mit mondtam a tegeződésről Scott?

-Elnézést.

-Add már ide, amit úgy a kezedben szorongatsz!

-Biztos benne?

Dühösen kikaptam a kezéből. Az volt benne, hogy Emily és Summer egy tűz baleset áldozataivá váltak.

-Ez komoly?

-Teljességgel!

Vettem egy mély levegőt, de nem tudtam lenyugtatni magamat. Ordítozni kezdtem torkom szakadtából. Teljesen kiakadtam. Olyan voltam mint egy eszelős. A hajamat téptem idegemben és fel alá járkáltam. Majd egy idő után megtorpantam.

-Scott! - kiáltottam érte, mire újra bejött.

-Igen?

-Van két perced kideríteni hol lakik Zoe és Luke! Különben meghalsz!

Nyelt egy nagyon és idegesen bólintott egyet. Zokogva a földre zuhantam.

Nem voltam képes elhinni, hogy a másik gyermekem is meghalt. Egyszerűen nem akarom felfogni.

-Megvan a cím! - mondta, majd rám pillantott - Minden rendben? - kérdezte aggódva, mire kinyújtottam kezem felé és legyintettem egyet. A falnak csapódott. A címet leírta egy papirra, az asztalról felkaptam és el is indultam. A városban voltak, ugyan abban a házban.

Tudhattam volna.

Kiszálltam a kocsimból és szinte berontottam hozzájuk.

-Mi volt ez Luke? - kiáltott az emeleten Zoe.

-Maradj itt baby - mondta Luke és elindult lefelé.

Ahogy leért és meglátott a baseball ütő is kiesett kezéből.

-Azta kurva! - kiáltotta el magát.

-Mi az Luke? - jött le Zoe.

Majdnem elájult mikor meglátott.

Megfogtam egy kést és Luke felé akartam dobni, de Zoe nem hagyta. Kezemet kinyújtottam felé és arrébb repítettem. Ráültem Luke-ra és torkához szorítottam a kést, amit visszatepítettem kezembe.

-Régi szép idők, nem de? - kérdeztem, mire Zoe lerepített róla.

-Hagyd abba! - sipítozta.

-Miért hagytátok, hogy Emily is meghalljon? - kiáltottam el magam.

Zoe könnyes szemekkel lépett oda hozzám. Megsimította mindkét karom.

-Nyugodj meg egy kicsit - mondta s magához húzott.

Szorosan ölelt én pedig a vállán zokogtam mint egy gyerek.

-Miért Zozy? - kérdeztem keservesen.

-Summer-hez költözött két napja, mert azt gondolta elhanyagoltuk. Meg nem sokat meséltünk rólad neki. Emiatt elment. Nem akartam, de erőszakkal nem tarthattam itt. Elvileg Summer-nek volt valami ellensége és felgyújtotta a házat. June, engem is megviselt, hiszen.. Meghaltál. Én neveltem - fakadt ki.

-Sajnálom - húzódtam el tőle s letöröltem könnyeim.

-Hogy hogy élsz? - vágott közbe Luke.

-Feltámasztott valami öreg boszorkány - vontam meg a vállam - de ha ezt tudom, inkább megrohadok egy koporsóban.

-Mióta tudod mozgatni te is a tárgyakat? - kérdezte Zoe.

-Halhatatlanná tett. És kaptam új erőket - mondtam feldúltan.

-És mihez akarsz most kezdeni? - kérdezte Luke.

-Megfogom ölni Calum-ot.

-Mi? De hisz tuti meghalt! - mondta hitetlenkedve Luke.

-Nem találtuk sehol! - folytatta Zoe.

-Én megtalálom, bárhol is legyen. Pandora hol van?

-Egyetemen - mondták egyszerre.

-Látom nagyon örültök neki.

-Hagyjuk. A lényeg, hogy élsz - mondta, majd hirtelen berontott Michael is.

Fal fehér lett az arca mikor rám pillantott.

-June?!

Bólintottam, mire megölelt. Erősen húzott magához.

-Basszus, nem hiszem el!

-Pedig így van - mosolyogtam rá.

-Na jó. Szerintem jobb ha mindketten ledőltök kicsit - szólt Luke.

Aprót bólintottam és felmentem. Michael pedig utánam.

Neki is beszámoltam a történtekről, majd kiakart menni, de megállítottam.

-Michael kérlek.. Mellém feküdnél?

Felcsillantak szemei és azonnal befeküdt mellém. Szorosan hozzábújtam, majd mikor szemeibe néztem lecsapott ajkaimra.