𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

6.12

[HÉ! EZT OLVASD EL!

CSODA TÖRTÉNT, ELKEZDTEM EGY IRWIN FF-ET, A CÍME LUCKY, MIUTÁN KIAKADTÁL EZEN A RÉSZEN MENJ ODA A MUNKÁIMHOZ, KERESD MEG OSZT MEGNYUGSZOL!!!♥ EZT VÉGIG ÍROM NEM AZ LESZ H LETÖRLÖM, DE PERSZE CSAK HA VAN RÁ IGÉNYETEK!️]

Oroszországba érve tudtam is mi lesz az első feladatunk. Egy öt csillagos szállóban szálltunk meg. Calum mindent hátra hagyott a béna embereit is, akikkel megegyezett, hogy övék lehet az, amibe belekezdett.

Tulajdonképp a semmi. Maximum az a búvóhelyük.

Felmentünk a szállodai szobánkba, ő pedig egyből hanyatt dőlt az ágyon.

- Nem lustulunk Hood.

- Ajj már. Jó, oké – ült fel az ágyon – mi a terv?

- Betörni a legnagyobb bankba – mosolyodtam el.

- Mert ott rejtegetik a pénzt, ugye?

- Milyen okos vagy te! – csodálkoztam el.

- Ohh, fogd be baby. Muszáj ezt most lerendeznünk?

- Muszáj.

- Ahhhhj, pedig reménykedtem egy kis lepedő szaggatásban.

- Előbb ez – kacsintottam rá.

- Várjunk, várjunk. Nem teljesen tiszta most ez az egész! Ellopjuk a pénzt, kinyírnánk azokat akik minket akárnának a kis akció után, és?..

- Megyünk tovább.

- June, ne már.. Mire annyi pénz?

- Majd rájössz. De el is húzhatsz a picsába ha nem akarod ezt.

- Jól van már.. Mi bajod?

- Semmi. Intézkedjünk, gyere!

Kifelé menet megfogta a kezem. A hotelből kilépve, egyenest egy sikátorba mentünk, egy fegyver árushoz.

Amint odaértünk lepacsiztam a negyven éves faszival. Volt ott egy kisebb garázs. Bementünk rajta. Tele volt fegyverekkel.

- Minden van amire szükségetek lehet – mondta vigyorogva, miközben lelkesen szivarozott.

Szemem sarkából láttam, ahogyan Calum fintorogva pillant rá.

- De neked egy kis kézimunkáért olcsóbban adom a fegyvereket!

Hirtelen felé fordultam.

- Ki mondta, hogy mi fizetni fogunk bármiért is? – kérdeztem vigyorogva.

Nekem akart rontani, de Calum nem hagyta. Előkapta kését és a torkába szúrta.

- Milyen naivak az emberek – ráztam meg a fejem.

Calum-al együtt felkaptunk két nagy táskát és megpakoltuk fegyverekkel, gránáttal. Mikor ezzel megvoltunk, láttunk a falra akasztva két fekete ruhát, sí maszkkal így elvettük azt is és elhagytuk a helyet.

- Kell egy kocsi – néztem rá.

- Megoldjuk – kacsintott rám Calum.

Sietős léptekkel mentünk az utcán, míg végül találtunk egy megfelelő kocsit. Egy furgont.

Calum betörte az ablakát és kinyitotta az ajtót. Beszálltam mellé, összeérintette a lenti vezetékeket, mire beindult a kocsi.

- Azt ajánlom, először öltözzünk fel szépen – vetettem fel az ötletet.

Calum bólintott. Gyorsan átöltöztünk feketébe és elindultunk az óriási bank felé. Leparkolt hátul és magunkra vettük a sí maszkot.

- Biztos jó ötlet ez?

- Már hogyne lenne az? Erőnk is van, nem kell túl spilázni! – feleltem egyszerűen és megtöltöttem egy pisztolyt.

Mindketten kiszálltunk a kocsiból és magunkra vettük táskánkat amiben még fegyver volt. Legalább is, Calum. Nekem elég volt a pisztolyom és a késeim. Hátulról osontunk be.

- Mindenki fel a kezeket! – ordította el magát Calum.

Az emberek megszeppenve bámultak ránk. Közben láttam egy menő Jenőt, aki megakarta nyomni a pánik gombot. Oda mentem hozzá. Mutogattam neki, hogy hajoljon közel az arcomhoz.

- Hé! – szóltam, közben azonnal előkaptam fegyverem, állához nyomtam s meghúztam a ravaszt.

Mindenki pánikolni kezdett. Idegesített a sok visítozás körülöttem.

- Kussoljon mindenki! – üvöltöttem el magam.

Erőmmel bezártam a bejárati ajtót.

- Szépen mindenki leül a földre elém feltett kezekkel! Azonnal!

Voltak itt idősek, gyerekek, férfiak és nők egyaránt. Az egyik izomagy nekem akart rontani neki futásból, én pedig kezem kinyújtottam felé így a falnak repítettem.

- Kellene nekem egy dolgozó – sóhajtottam fel.

Megláttam egyenruhában egy fickót és magamhoz hívtam.

- Tudod hol van a páncél terem?

Aprót bólintott.

- A kódot is hozzá?

- Ig-Igen asszonyom.

- Remek. Akkor menjünk! Baby vigyázz rájuk! – utasítottam Calum-ot.

Biccentett egyet.

Elindultunk a lépcső felé.

- Mondd csak, hogy hívnak kisfiú?

- Robert – mondta frusztráltan.

- Szép név!

Levezetett a páncél terem felé. Beírta a kódot, mire a széf kinyílt. Legbelül csak nevettem, hiszen ez egyszerűbb volt mint gondoltam. Majd a széfet is kinyitotta.

- Gyerünk Robert, pakolássz! – utasítottam rá erélyesen fejéhez nyomva a fegyvert.

És akkor lövöldözéseket hallottam fentről.

- Itt maradsz töketlen – néztem rá, majd felsiettem.

Calum a földön vértócsájában feküdt. Úgy tűnik ma nem csak mi akartunk rabolni...