𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

2•4

Arra keltem, hogy leszálltunk a helikopterrel egy hotel tetejére. Calum a hátán vonszolt az egyik szobába a többiekkel. Őszintén, nem tudtam miért ide szálltunk le. Mikor beléptünk a szobába Sky volt ott egy csomó emberrel, akik lövöldöztek ránk. A többiek időben ki tudtak onnan rohanni, én és Calum pedig nem. Így egy fal mögé bújtunk.

- Ez nem biztos, hogy jó ötlet lesz baby, de meg kell tennem.

- Calum te...

Mielőtt reagálhattam volna elkezdett futni az ablak felé velem a hátán, és kiugrottunk rajta. Vagy tízemeletnyit zuhantunk egy kocsi tetejére. Legalábbis, én Calum-ra estem. Vért köhécselve, remegve fordultam meg, hogy láthassam. Úgy láttam betört a feje és eszméletlen volt. Az utolsó, amire emlékszem a mentő szirénája volt.

//

Egy óriási szobában keltem puha ágyban.

Álmodom?

Semmi bajom nem volt. A lőtt sebem után nyom sem maradt. Olyan voltam, mint.. Mintha semmi nem történt volna.

Felöltöztem és lementem, ahol a többiek vártak. Mindenki vidám volt.

Most ez egy drogos reklám akar lenni?

Calum odalépett hozzám és megölelt.

Calum? De hát.. Nem halt meg??

Megfogtam a csuklóját és visszarángattam a szobába.

- Mi.. Mi történt?

- Nem tudom.

- Tessék?

- Nem tudom. Lezuhantunk a kocsira. Én pedig felkeltem nem sokra rá. Mintha semmi bajom sem történt volna. Még csak nem is véreztem.

- De hát..

- Nem tudom June. De nem ez számít.

- Akkor mi számít?

- Az, hogy jól vagyok és te is. Nem tudom hogyan, de nem izgat különösebben - mondta s derekamra tette a kezeit, erősen magához húzott s szenvedélyes csókkal aranyozta be a pillanatot.

Megtörtem s a szemébe néztem.

- Meghaltál volna értem?

- Bármikor meghalnék érted - nézett mélyen a szemeimbe.

- Szeretlek.

- Szeretlek.

Szétrebbentünk, mikor Luke jött be.

- Mennünk kell.

- Hová?

- A nagypapádhoz.

Bólintottunk s kézen fogva elindultunk lefelé.

//

- Junie! - ölelt meg nagypapi mikor meglátott - Jól vagy kincsem?

- Jól.

- Fontos dologért hívtam ide mindannyiótokat. Kiderült egy-két dolog rólatok - kezdett bele a nagypapám, mi mindeközben egy sorban álltunk előtte. Én, Matt, Calum, Michael, Zoe, Luke és Ashton.

- Milyen dolog?

- Nos, álljatok mellém. Te és Zoe.

Megtettük, amire kért.

- Szóval a helyzet hogy tudom, miért akar titeket Louis levadászni.

- Miért? - kérdezte Zoe.

- Mert innen még három embernek van ereje - mutogatott nagyapa a fiúk felé és elő vett egy kést.

Megragadta a kezem s a tenyerembe mélyítette kését, mire felsikítottam. Ömlött a vér belőle.

- Calum, gyere ide! - parancsolt rá, mire Calum szót fogadott - Fogd meg a kezét!

Úgy is tett. Megfogta a kezem. Hirtelen elmúlt a fájdalom. Elengedte s a seb sehol sem volt már. Calum félve nézett rám. Akkor ezért nem haltunk meg..

- Nos, Calum be tud gyógyítani bármilyen sebet egy érintéssel.

- Ez.. Ez.. - mosolyogtam Calum-ra aki kétségbeesett arccal meredt rám.

- Csönd! - szólt rám majd intett egyet Luke felé - Luke, te jössz.

Luke nyelt egy nagyot s a nagypapám elé állt.

- Luke vissza tud menni az időben - magyarázta a nagypapám - de nem tud rajta változtatni. Semmiképp sem. Annyiban viszont tudja befolyásolni az időt, hogy leállítja.

Zoe szemei felcsillantak, Luke pedig kicsit elkomorodotott. Gondoltam hirtelen jött ez neki.

- És végül, Michael. Te tudod befolyásolni valaki gondolatait, érzelmeit. Tudsz a gondolataikban is olvasni kivéve azoknak, akiknek ereje van.

- Ezt honnan tudod? - döbbentem le.

- Rájöttem. És azt is tudom, hogy huszonöt éves korotoktól öregedni sem fogtok.

- Ha.. Halhatatlanok lennénk? - habogta Zoe.

- Ezt egy szóval sem mondtam. De valami olyasmi, kivéve Calum-ot. Calum-ra ha rálőnek sem fog meghalni. Az ő teste regenerálódik, és azonnal begyógyulnak a sebei. Ellenben veletek. Sebezhetőek vagytok, meghalhattok. De alapjáraton, azok lennétek.

- És velünk mi lesz? - kérdezte Matt.

- Mi lenne? Maradtok a csapatban. Ti nem vagytok kevesebbek. Matt te túl okos vagy és értesz a fegyverekhez, na meg sok kapcsolatod van. Ashton, rólad is sok jót hallottam. Te vagy az egyik legjobb, ugye? - kérdezte nagypapa és Calum felé fordult.

Calum bólintott, ezzel helyeselve.

- Most pedig üljünk le szépen. Van miről beszélnünk - mondta.

Mindannyiunk helyet foglalt egy kerek asztal körül.

- Addig jóban leszünk, míg ellenem nem használjátok ezt, mint Louis.

- Ezt hogy értsük? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Úgy, hogy nekem fogtok dolgozni. Ha akarjátok, ha nem.

- Én..

- Igen, June?

Könnyes szemekkel néztem rá.

- Fel akarom adni ezt az életet.

Mindenki nevetett körülöttem, kivéve Luke-ot és Calum-ot.

- Na ez a másik, amit nem tehetsz. Ha meghalok, egyedül te léphetsz a helyemre. Csak is te.

Sok volt ez nekem.

- El akarok menni - mondtam s felálltam.

- Nem mehetsz!

- Te nem mondasz meg nekem semmit nagyapa! - ordítottam rá, mire megszeppent.

Otthagytam őket.

Fel akarok hagyni ezzel.

Vagy talán mégsem.

Nem tudom, egyelőre csak azt tudom, hogy nyugalomra vágyom.

Viszont amíg Louis él, nem lesz ez meg.